Somssich Pongrácz I. alispán.
Somssich Pongrácz I. alispán.
Somssich Pongrácz, Somssich József és Ürményi Mária fia, Somssich Miklósnak, a vármegye volt helyettes alispánjának testvéröcscse, 1786-ban Sárdon született. 1811-ben már szolgabíró volt, midőn a pénzügyi válság tört ki, melynek a vármegyei közgyűlésen történt tárgyalása alkalmával elmondott erélyes hangú beszédeivel csakhamar magára vonta a közfigyelmet. A franczia háborúkat követő gazdasági válság és önkényuralom alatt őt is elfogta a csüggedés, de már a huszas évek elején vezére lett a vármegyei ellenzéknek, sőt híre és tekintélye csakhamar túlterjedt a vármegye határain, úgy hogy az 1822–23. évi nemzeti ellentálláskor az egész Dunántúl őt tekinti a „patrióták” egyik vezérének. Alispánná választása a vármegyei ellenzék győzelmét jelentette. Pályája tulajdonképen csak ekkor vette kezdetét. 1825-ben a vármegye követül küldi az országgyűlésre, 1830-ban alnádor, 1833-ban királyi személynök lett, 1836-ban Baranya vármegye főispánjává nevezték ki, majd 1841-ben a cs. kir. államtanács tagjai sorába lép és 1845 máj. 3-án grófi rangot nyer (Magy. Tudom. Akad. Ért. 1863. 263. – Beöthy Ákos: A magyar államiság fejlődése II. 1. 13.).
Méltó helyet foglalt el mellette Sárközy István, a ki már hosszú, tapasztalatokban gazdag életpálya végszakában került a vármegyei önkormányzat élére. 1759 ápr. 22-én Kisasszondon született. 1781-ben a 33. sz. gyalogezredbe lépett, nemsokára elérte a hadapród-őrmesterséget, de hamarosan megválván a katonaságtól, gróf Széchenyi Ferencz 1785 nov. 23-án Somogy vármegye aljegyzőjévé nevezte ki. Ettől kezdve végigemelkedett a vármegyei hivatalok minden fokán. Több ízben jelölték az alispánságra, de azt, miként ez Kazinczy Ferenczhez intézett leveleiből kitünik, az akkori vallási türelmetlenség miatt csak 1824-ben nyerte el; ettől kezdve 1836 nov. 24-ig mint a vármegye közbecsülésben álló másodalispánja szerepel. Szigorúsága és igazságossága még ma is él az emlékezetben. Nagybajomi háza a vármegyének egyik állandó középpontja volt, hol gyakran megfordultak ama kor legkiválóbb költői, mint Berzsenyi Dániel, Pálóczi Horváth Ádám és Csokonai Vitéz Mihály. Állandó összeköttetésben állott Kazinczy Ferenczczel is, kinek a Dunántúl legbuzgóbb híve volt és az is maradt mindvégig (Turul 1907. évf. 129–130.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
