Ruházat.
Ruházat.
A népviselet is elütő a többiekétől. Férfiaknál, – a nyári könnyü, magyar, dologban kurta ing, durva vászonból vagy gyolcsból, kinek módja, hogy engedi, bekötve a térdig érő bő gatya korczába, a fején szalmakalap.
Már télen fekete tehénbőr-csizma kerül az ember lábára, annál jobb, mentől nagyobb, mert a nagy az alapos jószág, mentől nagyobb, annál melegebb, annál több szalma meg kapcza fér bele, meg bokatekerő. Lájbi is 172kerül az ember derekára, felibe meg ujjas, sötétkék avagy fekete posztóból, a fejre pedig, kivált azelőtt, egy egészen különös kalap, amelynek van is, nincs is karimája, mert van karimája valósággal, de az annyira hozzásímul a kalapnak a fejet közvetlen borító részéhez, hogy úgy látszik, mintha nem is volna. Más a pásztorember kalapja, az széles karimájú, mert az kinnjáró ember, olyan alakú mint a csiperke gomba, úgy is hijják, hogy csiperke-kalap. Az embernek szűr lóg a válláról, fiatalnak fehér, öregnek fekete, de csak panyókán, nem kidugva. A szűr ki van varrva, magyarosan, piros harasztvirágokkal, magyar koronás czímerrel, e nélkül polgári ember előtt – nem szűr. Több ember visel azonban bundát, de nem csöves bundát t. i. ujjasat, hanem juhászbundát, ami olyan szabású, mint a kerek köpönyeg, fehérre cserzett magyar juh bőriből van, az alja köröskörül felhajtva, irhából készült, sodrott gombházakkal, szattyánból göngyölt, csapott végü, hengeralakú gombokra köröskörül felaggatva, ugy hogy mikor a gazdája leaggatja, túl ér a lábán, ami nagyon jól esik, télen a kinnháló ember lábának.
Meg szokta még koronázni ezt az alkotmányt, már amelyik igazán igazi, egy mind a négy lábastól, a maga valóságában kikészített, rendesen fekete báránybőr, mely gallérképpen a bunda hátára van varrva, persze szőrivel kifelé; hát ebben se fagy el az embernek se a füle, se az orra, ha a fejére borítja.
Az asszonyfajtának a ruhája nagyon színdús; e színekben túlnyomó a piros. A szoknying, vagy szoking, ami másutt szoknya, viganó, rokolya – mindnyájánál, a dédanyákig bokorugró, sőt térdig érő, nagyon virágos tarka kázsmér, kárton, selyem, avagy bársony, a pruszli szintén; a lábbelijök: fűzős czipő. Az ingváll kurta, kötésen alól egy arasz, a pendelylyel együtt is, – ami itt alsó szoknyát jelent – csak térdig ér. Ékszerük: az üveggyöngy, mit kalárisnak neveznek. Pruszlit és szokinget arany vagy ezüst csipke díszít. Fejkendő és nyakbavaló kendő egyaránt virágos, sokszínű, sok pirossal. Felső öltönyük ködmön vagy posztó, testhez álló.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
