A második kiváltságlevél.
200A második kiváltságlevél.
Nagy Lajos király uralkodása alatt Rivulus Dominarum, ez a kezdet nehézségeivel küzdő, századok szentesítette hagyomány nélküli s tövig leégett város, egy negyedszázad alatt gazdag, rendezett, bőségben és jó erkölcsben élő bányavárossá nőtt. A nagy király uralkodásának végén ismét megjelent a trón előtt az asszonypataki küldöttség s előterjeszti kérését, hogy az új és sokat fejlődött viszonyoknak megfelelő privilégiumot erősítsen meg a király. S nagy haladás is van a két oklevél között. Most már rendszeresebb bányászati rendtartást kap a két bányaváros, Asszonypataka és Medius Mons, a melynek élén a közös kamaragróf áll s megerősíti régi jogaikat: a szabad plébános- és bíróválasztást, a szabad önkormányzatot, a regálék szabad használatát, a körüllevő királyi erdők használatát, s kiegészíti nagyon fontos újabb jogokkal: a kamaraispán elnöklete alatt pallosjogot kapnak, egyszersmind malom-, fürdő-, kohó- és hámor-jogot; városi bányabíróságot; hetenként két hetivásárt az országos vásáron kívül; szabad árúmegállítási és szállítási jogot és teljes szabad királyi városi személyszabadságot, hogy a polgárokat sem más bíróság elé idézni, sem letartóztatni nem szabad. S fizetnek évenként, szent György-napkor 1000 arany adót, mai értékben körülbelül 80.000 koronát.
Nagy város volt, hová ezzel az adománylevéllel tért meg a küldöttség. Széles, terjedelmes helyet fogtak be a földpalánkok és kőbástyák és sűrűn rakva volt házakkal odabent minden talpalatnyi hely. Középen messze kiemelkedett az újonnan fölépült templom, az egyetlen örök időkre maradandó épület; az ideiglenes lakóházakban oly nagy tömeg nép lakott már itt, hogy a nagy templom sem fogadhatta be az ájtatoskodókat. 1387-ben szerződést kötött a város egy előkelő nemesi család sarjával, a Kaplyon nemből való Tibai Péterrel, kit plébánossá választva, arra kötelezett, hogy tizenegy káplánt tartson.
De ezzel eljutott Nagybánya a legelső fejlődési korszak csúcspontjára. Mindent megnyert, de egyetlen koczkafordulással el is veszíthetett.
Nem szilárd fejlődés volt ez, mert a városalapító, szorgalmas törzslakosság mellett, időközben nagyon sok idegen elem vándorolt be. A kincses mezők jól ismert megrohanása volt ez. Ezeket már nem kötötte ide a szülőföld varázsa, s jórészt kalandor, szökött jobbágy, sehonnai nép volt, a mely jövőjét sem vágyott örökre lekötni. Nagyon nyugodt időkre, erős kezű, bölcs kormányra s zavartalan városi és politikai viszonyokra lett volna szükség, hogy Asszonypataka megmaradhasson ezen a fokon, a hová olyan hirtelen szökött fel.
Nem adatott meg neki. Nagy Lajos meghalt s utána sok kormányzási zavar volt. Ez még nem érintette nagyon. Távol esett a hadak útjától, az udvartól, sőt a kormányzás főszempontjaitól is és ha nem nőtt is tovább, de úgy látszik, egy-két évtizedig megmaradt ebben az állapotban, sőt még fejlődött is és pedig a leghelyesebb módon. A megülepedett városi szellem ereje kezdett kibontakozni benne. Iskolát épített, a mestert a város fizette s 1408-ban Omechim János városi bíró a Szent Miklós ispotálynak hagyta Giród-Tótfalut, a melyet nem régen vett meg a Kusalyi Jakcsoktól 1600 arany forintért. Nagy bölcseségről és nemes lélekről tett bizonyságot vele; csak ilyen bírák alatt élhetett ez az új Babilon erőteljes és eredményes életet.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
