Szerbek betelepülése. | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

Szerbek betelepülése.

Az 1690. évi sikertelen hadjárat következtében azonban a szerbek elestek attól a reménytől, hogy a török uralom alól felszabaduljanak. A törökök boszújától félve, tömegesen odahagyták ősi lakhelyeiket s Csernovics (Csarnojevics) Arzén ippeki patriarcha vezetése alatt a Szávához menekültek, hogy Magyarországba jőjjenek. A bécsi haditanács pedig, mely a magyarok ellen is használható eszközt látott bennük, készséggel adott nekik letelepülési helyet leginkább a Szerémségben, Szlavoniában, Bács vármegyében és Buda környékén. Egyes családok azonban felkeresték a Becskerek, Becse (Törökbecse) és az Alduna vidékén lakó fajrokonaikat s azok számát szaporítva, állandó szerb telepeket, községeket alkottak. Ekkor szállották meg Csernovics emberei Zentát, Óbecsét, Ujbecsét és Kanizsát. A becsei török bazárban a régibb szerb lakosokkal együtt ők képviselték a kereskedői elemet, sőt mint halászok és földmívelők, a törökökkel állandó érintkezésben voltak. (Borovszky S. i. m. I. 249–250. – Dr. Szentkláray Jenő: Száz év Dél-Magyarország történetéből 98–102. – Joh. Heinrich Schwicker: Geschichte der Temeser Banats II. kiadás 224–237.)

Az 1691. évi augusztus 19-én vívott gyilkos szalánkemeni csatában már az új szerb alattvalók is részt vettek.

Csarnojevics Arzén még az 1691. év folyamán igyekezett az újonnan letelepülők egyházi ügyeit rendezni. Stibica Spiridiont verseczi püspökké szentelte fel s székhelyéül Karánsebest rendelte; a temesvári püspökséget pedig Diakovics Izaiásra ruházta, a ki Nagybecskerekre tette székhelyét. A katholikus vallásu szerbeknek Telekessy István, az akkori csanádi püspök, egy főpapot rendelt; 405a szegedi ferenczrendiek is bejárták a temesvári tartományt s igy ők is kielégítették a rácz katholikusok lelkiszükségleteit.