Az alibunári ütközet.
Az alibunári ütközet.
Az előre megállapított terv szerint Damjanich 200 emberrel és kilencz ágyúval 463deczember 12-én háromszor támadta meg az alibunári tábort, de a felkelők oly makacs ellentállást fejtettek ki, hogy mindannyiszor kénytelen volt visszavonulni. Végre még egy negyedik támadást intézett ellenük, mely oly heves volt, hogy a felkelők ellentállása megtört s mindenüket visszahagyva, Pancsova felé menekültek. Az alibunári harcz a legvéresebb ütközetek egyike volt. 500-nál több felkelő teteme borította a csatatért, míg ellenben Damjanichnak csak 15 halottja és 50 sebesültje volt. Damjanich még aznap Tamáslaka felé indult, hogy Kissel egyesülve támadja meg az ottani tábort. Nagynezsénynél kellett volna a Temesen átkelnie, de mivel a folyó zajlása tervét meghiusította, elhatározta, hogy fáradt seregeit Árkodon fogja pihentetni.
Kiss Ernő. (Az Orsz. Képtárból.)
Vukovits Sebő. (Az Orsz. Képtárból.)
Csernovics Péter. (Az Orsz. Képtárból.)
Részlet a perlaszi harczokból. (Az Orsz. Képtárból.)
Részlet Perlasz ostromából. (Az Orsz. Képtárból.)
Az árkodi szerb lakosság színleg előzékenyen fogadta a magyar harczosokat, de titokban értesítette a tamáslakai táborban tartózkodó Knityanint, a ki sejtve, hogy a magyar sereg két oldalról szándékozik táborát megtámadni, elhatározta, hogy Damjanichot éjjel meglepi. Deczember 14-én este tehát seregével Árkod alá lopódzott és rátört az alvó honvédekre.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
