Pannónia.
Pannónia.
Legkeletibb része a Nagy Károly alapította német-frank birodalomnak az a terület volt, melyet ma Vasvármegye foglal el. Ezen a területen egész a Rábáig az úgynevezett solitudines avarorum (avarok pusztái) terültek el; az egykori félelmetes törzs, megfogyva, Nagy Károly adófizetőjévé vált. A IX. század első felében Privina szláv herczeget uralta a mostani vármegye délkeleti része, de ő is adófizetője volt a német császároknak. A IX. század második felében Pannónia és Karintia herczege Arnulf lett, a ki a szomszéd szlávokkal már kezdettől fogva sem volt jó viszonyban. Fejedelmük, Szvatopluk 884-ben 12 napon át pusztította tartományait, azonban visszavonultában hadát a pannonok megtámadták s közülük sokat a Rába habjaiba szorítottak.
A magyarok előnyomulásának hírére Vastag Károly német császár békét kötött Szvatoplukkal, majd ismételt harczok után 894. év őszén Arnulf is kibékült Szvatopluk fiaival. Ez évben már a magyar fegyverek dúlták Pannóniát, mindazáltal rövid beütéseken kivül komolyabb veszély nem fenyegette Arnulf birtokait. A közbejött bolgár háború következtében (895.) a magyar 176kalandozó csapatok 896-ban látogattak el ismét Pannoniába, melynek védelmét Arnulf Braslavra bízta. Anonymus tanusága szerint, Árpád a Csepel-szigetről megindúlván seregével, azt 3 részre osztotta. Öcsöb és Öse vezérlete alatt az egyik sereg Veszprém elfoglalása után egész Vasvárig nyomult előre, ezen, még a római korból fenmaradt várat bevéve. A sereg azonban innen csakhamar visszafordult, Árpád pedig a Szt-Márton hegyén átvonulva, a Rába és Rábcza vidékének elfoglalása után egész Kőszegig nyomult előre. A krónikák és hagyományok előadását nem ellenőrizhetjük, tény azonban az, hogy a keleti frank őrgrófság 897–898-ban dőlt meg végkép, mikor a magyarok Pettaut is elfoglalták.
A kalandozások korából Vasvármegyét érdeklő emlék nem maradt reánk. A Rába termékeny völgye csakhamar oda vonzotta a betelepülőket, akik, miután a Pannóniában fenmaradt egyes falvakban levő keresztényekkel legelőször érintkeztek, a keresztény hitet és vele a nyugati czivilizácziót első sorban tanulták megismerni.
A sikertelen kalandozások után a nemzet első sorban saját védelmére fordította figyelmét. Ezen czélra igen előnyös volt Vasvármegye földrajzi fekvése. Nyugaton a Lapincs folyó alkotja százados határát az országnak, éjszakról az éjszaknyugat felé átvonuló hegyláncz a III. Ottó alapította Ostmark felől jövő támadások ellen volt hivatva védelmül szolgálni. A Lapincs folyót környező erdős-völgyes dombvidék egész a Mura mentéig húzódik le, melyet csak egy helyen szakít meg a Rába folyó völgye. E folyó 130 km. hosszúságban két részre osztja a vármegyét s völgye a stájer határtól mindjobban kiszélesedik. Körmendtől egész Sopronmegyéig, másfelől a Marczal-csatornáig a kis Magyarsíkság nyúlványai ágaznak be, Körmendnél a Rába völgyét a régi Pannónia országútja keresztezi. Különösen alkalmas volt ez a hadmenetekre, melyeken át betelepülő őseink éjszak és nyugat ellen egyaránt mint támadók és védők léphettek fel.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
