II. Rákóczy Ferencz.
II. Rákóczy Ferencz.
Alig rázta le a nemzet a török igát, 1703-ban ismét fegyverben állott. A II. Rákóczy Ferencz által kibontott zászlókat ez év őszén az egész felvidéken 221győzelem koszoruzta; vezére, Károlyi Sándor, karácsonykor már Marcheggnél táborozott.
Vasmegyében mindazonáltal semmiféle mozgalom sem volt észlelhető, csak midőn Károlyi Sándor 1704. ujév napján a somorjai táborba érkezett, a Bezerédjek (János, László és Sándor) meghívására, január 13-án Pápáról hívta a nemességet fegyverbe és a sümegi értekezlet után Vasmegyében is szervezkedett a felkelés.
Egyes kurucz kapitányok vezetése alatt száguldó kisebb lovas csapatok előtt egymásután nyitnak kaput Sárvár, Szombathely, Körmend, Felső-Lendva, majd Muraszombat, sőt még Kőszeg is meghódol.
Február elején, mondhatni egész Vasvármegye kardcsapás nélkül Károlyi Sándor kezébe került s míg a várak tornyán „Istenért, hazáért és a szabadságért” jeligés zászlókat lengetett a szél, addig a vármegye nemessége egész hévvel csatlakozott a felkeléshez s Lipót hűségében egyedül Borostyánkő és Német-Ujvár vára maradt meg Vasmegyében. A vár ura, Batthyány Ádám, csak rövid idő előtt halálozott meg, az uj várúr, Batthány Ferencz pedig nem állott egyik részre sem és bár Károlyival sürüen érintkezett, a felkelők elől menekülő nemesek nála biztos védelemre találtak. A szalonaki vár, mint Batthyány Ádám árváinak birtoka, semlegesnek nyilváníttatott.
HEYSTER SYLBERT. Az orsz. képtárból.
Károlyi így jóformán az egész vármegye birtokában, a stájer határszélek ellen Borostyánkő, Szalonak és Szent-Gotthárd közti vonalon foglalt állást. Heister Sylbert, a dunántúli hadak vezére azonban az eddig elért sikerektől nem rettent vissza. Márczius 31-én kiáltványt bocsátott ki, melyben a vármegyének lakosságát különféle fenyegetések árán szándékozott Pállfy János gróf seregéhez való csatlakozásra rábírni és egyszersmind megkezdte hadműveleteit, hogy Károlyi Sándor seregét minden oldalról körülvéve, megsemmisitse.
E czélból a Herberstein vezérlete alatt álló csapatok a stájer határszélekről 222Vasmegyébe törtek és egész Szalonakig nyomultak előre, míg ifjabb Heister gróf vezérlete alatt a Muraszombattal szemben levő Radkersburgnál 4000, Fürstenfeldnél pedig 6000 lovas és gyalogosból álló had volt elszállásolva. Batthyány a németujvári várat helyezte biztonságba, maga a fővezér Heister április 5-én Győrből Pápára vonult, Pálffy János gróf horvát bán pedig délről tört elő. Ugy látszott, mintha az összes hadműveletek Vasmegyében összpontosulnának.
Károlyi ügyes fordulattal kikerülte a körülzárást, de a vármegye egészen a császáriak hatalmába kerűlt.
A hadműveletek központja ezután a dunáninneni részre tétetvén át, Vasvármegye egy időre megszabadult a belháboruktól. Egyedül Kőszeget tartotta császári őrség megszállva.
Míg a szomolányi harcz után Károlyi Sándor Bécs környékét ejti rémületbe, addig az imént kuruczczá lett Forgách Csepregen át Vasmegyébe vonult be ismét és május 27-én már Lukácsházánál táborozott, innen azonban, a császáriaktól üldözve, csakhamar Győr felé tartott s Károlyit be sem várva, 18.000 főnyi serege Szemerénél Heister 11.000 rendes, begyakorolt hadával megütközött.
Részint az ügyetlen vezetés, részint a tisztek járatlansága következtében, a kuruczok junius 19-én megverettek. Forgách, megmaradt hadával Vathon átvonulva, a sárvári várban keresett menedéket. E hírre Károlyi Sándor, mint a villám csapott Ausztria határáról Vasmegyébe. Junius 20-án háromezer huszárjával Sopronon átvonúlva, másnap már Sárvárra ért; éppen jókor, hogy a Forgách ellen felizgatott tiszteket, a kik a szemere-koronczói csatavesztést árulásnak tulajdonították, lecsillapítsa. Igy Forgách csakhamar vörös és zöld kopjás hadát rendbehozva, Sárvárról Kapuvár felé tartott.
Eközben az elpártolt Hevenyessy János és Erdődy Sándor gróf buzdítására, Rabatta János gráczi várnagy 2 gyalog- és egy lovasezredével Heister hadához csatlakozandó, Fürstenfeldről betört Vasmegyébe. Szent-Gotthárdon megpihent és a környéket kezdte sarczolni.
Károlyi erről értesülvén, hogy a koronczói veszteség folytán a kurucz fegyvereken ejtett csorbát kiköszörülje, de különösen, nehogy a stájer sereg előnyomulása esetén két tűz közzé szoríttassék, gyors támadásra határozta el magát. Míg Kőszegről rendelt mozsarakkal Sárvárt helyezi biztonságba, addig nagyrészt lovasokból álló, a legvitézebb tisztek, mint: Gencsy Zsigmond, Ebeczky István, Ilosvay Imre (Dénes), Mihályffy Ferencz, Török Péter, Pikó Dömötör vezetése alatt álló seregével egy nap alatt a Rába völgyén, a Szent Gotthárd előtt fekvő Nagyfalváig száguldott s ott az éj homályában tábort ütött.
GRÓF PÁLFFY JÁNOS. A bécsi udvari muzeumból.
A kifáradt katonák így új erőre kelvén, julius 7-én heves rohammal támadnak Rabatta seregére. A terep éppen kedvező volt lovastámadásra. 223A falut féloldalt környező erdőfedte dombokról száguldó kurucz lovasság elől a gyalogság az első sortűz után meghátrál s mire meglepetésükből magukhoz térnek, minden oldalról körül vannak véve. A kuruczok kardcsapása elől csakhamar nagy veszteséggel megszalad az egész stájer had és maga Rabatta is csak nagy nehezen menekül meg. 1800-an estek el, 555-öt pedig a kuruczok fogtak el, ezenkívül 14 zászló, 6 ágyú és 20 hordó lőpor jutott a győzők kezébe. Károlyi Sándor a nyert zsákmánynyal Szent-Gotthárdra vonult, innen azonban csakhamar a Monyorókerékre menekült Erdődyt és Hevenyessyt keresi fel, honnan Vörösvárra megy és mindkét várat meghódítja.
A jánosházi értekezlet után Károlyi ismét a határszéleken foglal állást s még e hó 28-ika előtt betört Stiriába. Ezalatt a szövetséges franczia-bajor seregeken aratott diadal után, Heister nyugodtan fogott a felkelés leveréséhez. Első sorban a Vasmegyében táborozó kurucz sereget szándékozott megsemmisíteni s e végből Nádasdy Ferencznek, a lefejezett országbíró fiának vezérlete alatt 1500 főnyi sereget Pozsonyból Kapuváron át augusztus 4-én Szombathelyre, majd innen Sárvárra rendelt, ő maga pedig augusztus 21-én Kőszeg meghóditása után szintén Sárvárra ment.
GRÓF BATTHYÁNY ÁDÁM. Ugyanonnan.
Károlyi Sándor e túlnyomó had ellen ügyes fordulattal meghátrált, mire Heister őt üldözendő, csakhamar Pápára vonult, Nádasdyt pedig Szent-Gotthárdra rendelte, hogy a környéken szétszórt kurucz-csapatokat szétverje.
Draskovich ezalatt 300 lovas- és 700 gyalogosból álló csapatával a Murán átkelt és, a Rakicsány és a Muraszombat közt portyázó kuruczokat szétverve, bevonult Muraszombatra.
Heister, a kuruczok beütései ellen Vasvármegyét biztosítandó, több várat, köztük Kőszeget, Körmendet és Sárvárt őrséggel erősítette meg, majd augusztus 25-én közbocsánatot hirdetett azon feltétellel, hogy minden nemes erszényéből 50 frtot fizessen.
De ezzel épp az ellenkezőjét érte el annak, amit akart. A nemesség, féltékenyen őrzött jogait látván megtámadva, még jobban ragaszkodott a felkelőkhöz és az 1705. év őszén ismét győzelem kisérte a kurucz fegyvereket. Noha Károlyi a Dunántúlról teljesen kiszoríttatott és a vármegye mindenütt császári őrséggel volt megszállva, mégsem tudták megakadályozni a kurucz beütéseket.
Károlyi 1705. február 4-én átkelvén a Dunán, a Bercsényi ezred vakmerő őrnagyának, Beleznay Jánosnak vezérlete alatt egy portyázó csapatot küldött Mosonyon át Vasmegyébe. Ezek bekalandozták Rohonczot és Szombathelyt, ez utóbbi helyen elfogták a labancz érzelmű szentgyörgyi Horváth Zsigmond alispánt, a kit magokkal vittek Károlyihoz a pandorfi táborba.
224Károlyi most Ibrányi vezérlete alatt egy 3500 emberből álló dandárt küldött Zalába, Pállfy ellen. Ibrányi már nem küzdött szerencsével, mert Pállfy Jánosházánál ápril 1-je körül dandárát hirtelen meglepte, heves küzdelem közepett a parancsnok elesett, a többi tisztek pedig a vert haddal a Bakony rengetegeiben kerestek menedéket, hogy onnan alkalomadtán ismét előtörjenek.
Lipót halálával Eszterházy vállalkozott a békeközvetítő hálátlan szerepére, de nem sok eredménynyel. Mindazonáltal a nyár folyamán nevezetesebb hadi esemény nem fordult elő, mert, míg I. József hívei a trónváltozás következtében beállott ügyekkel, addig a fölkelők a szécsényi gyűlés előkészítésével voltak elfoglalva.
Bezerédj Imre, Rákóczy egyik vezére, a dunántuli felkelés lelke, Salamonfán október 9-én tartott esküvője után, melyet Eszterházy Gáspár gróf stájer csapataival sikertelenül törekedett szétverni, egész hévvel látott a Rábavonal védelmére. Cziráky, Benkő és Kisfaludy bomladozó csapataiknak kiegészítésére Vasmegye területét jelölték ki. Kisfaludy László november 4-én csapataival már Vasvármegyébe ment, egyelőre azonban csak toborzás czéljából.
E készülődésekkel szemben a császáriak sem voltak tétlenek. Pállfy János gróf Kőszegen, Sárvárott, Szombathelyt és Borostyánkőn tartott erős őrséget, Heister Hannibál gróf pedig 4–5 ezer főnyi stájer és rácz hadával a határszélen táborozott.
GRÓF STARHENBERG GUIDÓ. Az orsz. képtárból.
Csakhamar megkezdődött a küzdelem. Csáky Mihály, Balogh Ádám és Ebeczky István 20 zászlóaljjal megindultak a nagyszombati táborból. Míg Csáky a Répczének tartott és időközben a Győr-Szent-Márton felől jövő Bottyánnal Sopron alatt volt egyesülendő, addig Balogh Ádám féloldalt kerülve, Kisfaludy Györgygyel egyesült volna.
Bezerédj a Rába vonalat heves rohammal megnyitja a kuruczok részére, mire a Balogh Ádám vezérlete alatt álló alsó had Kiss Gergely és Sándor László csapataival egyesülve Rába-Hídvégnél a császáriakat visszaszorítja, majd a Sopron felől érkező Csáky Mihálylyal együtt Bezerédjvel találkoznak.
Az ilykép egyesült kurucz sereg győzedelmesen haladt előre. Míg Csáky és Ebeczky Pállfyt foglalkoztatták, Török István pedig a Rába-vonalra ügyelt, Bezerédj Imre saját, továbbá Kisfaludy György, Balogh Ádám, Sándor László, Kis Gergely, Rétkey György ezredeivel és a Sennyey, Sina-féle két hajdu-ezreddel Sopron felé tartván, deczember 8-án Kőszeg alá érkeztek.
Doppelstein császári kapitány, nyilván Jurisich példája lebegvén szeme előtt, a vár feladását kérő követeket válasz helyett lelövette. A kurucz vezérek e jogtalanságon felháborodva, a város ostromához fogtak és mivel ostromszerekkel nem rendelkeztek, a két hajduezredet vezényelték ki, hogy létrákon mászsza meg a várfalakat.
225Doppestein el volt határozva, a várat a levégsőkig tartani, azonban a 8–9-e közti éjjelen lángba borult a külváros, mire a polgárok annyira megijedtek, hogy eme terv lehetetlenné vált. Már a második sikertelen roham után Kisfaludy, az egész lovasságot leszállítva lovaikról, a falakhoz vezényli. A harmadik rohamra a kuruczok a városba törtek; Doppelstein 60 zsoldossal a várba vonul, de már 10-én szabad elvonulás feltétele mellett feladja a várat.
Ezen ostromnál mintegy 200 katona és 300 fegyveres polgár veszett el, azonfelül 80 védtelen egyént a boszus kuruczok megöltek. Kőszeg így a kuruczoké lett, Kisfaludy György pedig a feltételhez híven Doppelsteint és egynehány zsoldosát a podgyászával együtt, nehogy valami bántódásuk legyen, egész Krichschlagig kisértette, mig a többi katonák a kuruczok közé léptek.
Bottyán Kapuvár és Pápa elfoglalása után Vasmegyébe sietett s az elébe vonuló Pállfy János grófot elébb Sárvárra kergette, ez azonban innen Kisfaludy közeledtére Szombathelyre vonult és 3000 főnyi gyalogságát a városfal körül helyezvén el, lovasságával készült a kuruczokra kitörni.
Bottyán Szombathelyt kikerülve váratlanul a Szent-Gotthárd vidékén táborozó Heister Hannibál seregére tört, a Kőszegről száguldó Bezerédj-lovasság 400 ráczot levágott, a többi Stiriába szaladt, Heyster pedig Szalonak várába menekült, hol a Batthyány grófok tulajdonát képező várak részére kiállitott oltalomlevél folytán biztonságban érezte magát.
E kudarcz hírére Pállfy is kivonult Szombathelyről, Bottyán pedig Borostyánkőt foglalta vissza, majd onnan a kuruczok Sopron ostromához fogtak. Mire elérkezett az év utolsó napja, egész Vasvármegye ismét a kuruczok kezébe került.
HEISTER HANNIBÁL. Az orsz. képtárból.
Ily helyzetben Vasvármegye szabadon nyilatkozott a confoederatio mellett. Míg a kurucz tisztek előtt Szombathelyen mutatták be a városok hódolatukat, addig Bercsényi felhívására január 17-én a kurucz sereg kiegészítése czéljából, a megajánlott és már égetővé vált hadjutalék mutattatott be és ebből a Kisfaludy György-féle lovas és Cziráky László-féle gyalogezredek egészíttetek ki. Csáky István gróf január havában Kőszegen tartózkodott, hogy a confoederált statusok vasmegyei gazdasági ügyeit rendezze s e végből egy gazdasági bizottságot alakított.
Ezen készülődések közepett a bécsi hadi tanács sem maradt tétlen s a hadműveletek leginkább a vasmegyei kurucz hadak ellen irányultak, mert ezek okozták gyakori beütéseikkel a legtöbb kárt Ausztriának.
A terv szerint Pállfy Bécs-Ujhelyről 5–6000 főnyi hadával útközben Nádasdyval egyesülve, Szombathelyen át Körmend felé volt menendő, a hol 226a Heister Hannibál alatt levő, Fürstenfeld felől előtörő 3000 főnyi haddal egyesült volna.
Pállfy János gróf vezérlete alatt Ebergényi báró és Montecuccoli csapata márczius 18-án érkezett meg Kőszegre s miután Nitzky János a várost gyáván feladta, másnap már Szombathelyre vonult.
E közben a Heister és Draskovich János gróf vezérlete alatt álló horvát-rácz csapatok is betörtek, de okulván az eddigi kudarczokon, nem mertek előnyomulni, mire Pállfy, hogy az egyesülést lehetővé tegye, egész Körmendig tört előre. Azonban a Rába vonalán gyülekező kurucz sereg elvette harczi kedvét, mert márczius 24-én visszatért Szombathelyre, de még aznap felszedte táborát. Kivonulása előtt a lakosaitól üresen hagyott várost 17 helyen felgyújtva, útközben a falvakat tűzzel-vassal pusztította. Közbe-közbe Bezerédj kuruczai által szorongattatva, Csepreg felé tartott. Válaszul Pállfy vandalizmusára, Forgách a Répcze mellékéről Kis Gergelyt küldte Stíriába 3000 emberrel. A nagyrészt vasmegyei fiuk aztán szülőföldjük pusztításáért ugyanoly kegyetlenséggel egész Gráczig felégették a vidéket, búsásan visszaadva a kölcsönt.
A hadviselő felek közt április 15-én létrejött ideiglenes, majd május 8-án kötött végleges fegyverszünet következtében a fegyverzaj egy időre elnémult, de a meghiusult béketárgyalások után július végén teljes erővel indult meg ujra a küzdelem.
A béketárgyalások alatt a bécsi hadi tanács Starhenberg Guidó grófban minden tekintetben alkalmas hadvezért talált, a ki első sorban a Dunántúl visszaszerzését tűzte ki feladatául.
Míg serege Sopronba tért, Pálffy Zalában pusztított vad, fegyelmezetlen martalócz hadával, de Bottyán csapataitól üldözve, augusztus 4-én már Szent-Gotthárdon találjuk s csakhamar Stiriába vonul vissza, katonáit pedig Starhenberg seregébe osztja be, a ki ugyan nem sok hasznukat vette, mert mintegy 1500-at csakhamar visszaküldött a Szerémségbe.
Starhenberg gyorsan tért hódított. Sopron és Győr vidékén Bottyán generálist foglalkoztatta s október 20-án már Kőszegen is megjelentek előhadai, azonban ezeket a kuruczok visszaszorították.
A kurucz hadak figyelme ezáltal Vasvármegye éjszaki részére irányulván, gróf Heister Hannibál akadálytalanul vonult le 2500 horvátból és németből álló hadával a Rába völgyén s így a kuruczok két tűz közé szorultak. E hírre Bottyán Bezerédjnek és Balogh Ádámnak, e két kiváló vitéz ezredparancsnoknak, valamint az öreg Kisfaludynak meghagyta, hogy Heistert minden áron tartóztassák fel, míg ő meg nem érkezik, Bezerédj és Balogh, a vetélkedő atyafiak egész szenvedélyével törtek Heister seregére, kivel november 5-én a Győrvár és Egervár közti hegyes-völgyes területen találkoztak. Az első ágyúszóra nagy gyorsasággal jelent meg Bottyán a harcztéren, mire a kurucz sereg Heister seregét tökéletesen bekerítette; Heister seregének java a csatatéren maradt, csupán a vidék rejtekeivel ismerős 6–700 rácz menekült meg, a többit lekaszabolták a kurucz lovasok. Odaveszett az osztrákok 6 ágyuja, 22 rácz és német zászló. Az egész tábori készlet is a kuruczok kezébe került; magát a vezért Bezerédj fogta el és rántotta le a lováról.
Bezerédj a csata után még Stiriába tett egy portyázó kirándulást, majd innen Szombathely felé vonult, mire Starhenberg hadával, bár a megrongált falakat Ebergényi megerősíttette s a polgárokat sánczásásra kötelezte, még sem érezvén magát biztonságban, Kőszegre vonult vissza, hol Ebergényi báró 700 dragonyossal és 400 lovassal állomásozott.
Bezerédj közeledtének hírére a két vezér innen is jónak látta visszavonulni. Berthóty Zsigmond vezetése alatt egy csapat kurucz a németujvári várba is betört egy titkos alagúton át; itt 14 vasast levágott, onnan csakhamar Kőszeg alá érkezett, majd innen 400 huszárral Kéthelynél ütközött össze Ebergényi előhadával és 39 ló és néhány katona elvesztése árán szerencsésen átvágta magát a labanczokon.
Ebergényi egy nagyobb sereg közeledtének hírére végleg visszavonult, úgy, hogy karácsonyra egyedül Sárvár volt a császáriak kezében, ezt azonban kurucz gyalogság vette körül.
227Bottyán János a győzelmeket követő (1707.) nyugalmat seregének szervezésére fordítván, január havában főhadiszállását Szombathelyre tette át, hol egész február 17-éig tartózkodott. Bezerédj ezalatt Kőszegen állomásozott, a hol Andrássy is tartózkodott.
Rabutin a Balaton felől csakhamar előnyomulván, Bottyán a Vasmegyében szétszórt kurucz csapatokat összevonta, Bezerédjt pedig Starhenberg feltartóztatására Urai-Ujfaluba rendelte. Starhenberg Sárvárig tört előre, de Bezerédj elől a várban keresett menedéket.
Rabutin a csobánczi kudarcz után, a kuruczok támadásaitól folytonosan zaklatva, Hosszu-Peresztegnél ismét betört Vasmegyébe. Balogh Ádám, Kisfaludy László és Réthey a Sárvár és Csipkerek közt elhúzódó úgynevezett „Farkaserdőbe” vonulva, gyakori kitörésekkel fárasztották a seregeket.
Ebergényi a labancz-sereggel ezalatt kivonult Sárvárról, a Ság-hegy tövéhez szállott és a kuruczok minden igyekezete daczára Rabutinnal Hosszufalunál egyesült.
Márczius 9-én már Szombathelyre tette át Rabutin és Starhenberg főhadiszállását s a fallal körülkerített városban tekintélyes hadat hagyva hátra, 4000 főnyi seregükkel Sopronba távoztak.
A megye másik oldalán jobban kedvezett a szerencse a kurucz fegyvereknek. Nehem báró az előre haladó kurucz had elől felszedte táborát és a Gyöngyös mellékén vonúlva, junius 5-én Kőszegig hátrált. Miután a város környékét elpusztította, a polgárokat megsarczolta, junius 8-án tovább vonult Sopron felé. Még az nap szállotta meg 60 lovassal pásztói Horváth István kurucz kapitány Kőszeget; majd az oda érkező Bezerédj a polgárok kérelmére a nagyobb katonai beszállásolástól felmentette a várost. Ez előzékeny bánásmód daczára azonban Kőszeg ezután is csak labancz maradt.
Ebergényi Sopronban várta be Pálffyt, a ki hatalmas sereggel közelgett a felkelők leverésére. De Bottyán sem volt rest. Míg Vasvármegye julius 16-án tartott ülésében a felkelő hadak kiegészítését rendelte el, addig ő a Rába-hidakat helyezte védelembe. Kiss Gergelyt a Lapincs vidékére rendelte, Bezerédj pedig julius 19-én Ausztriába, majd Striába ütött be s onnan gazdag zsákmánynyal tért vissza.
Rabutin és Pálffy közeledtére, Bottyán a Marczal-csatorna melletti karakói vár sánczai mögé vonult; ágyúit a sánczok hosszában állította fel, szemközt a gyalogság sorakozott.
Rabutin e biztos védelmi helyzetben nem merte megtámadni Bottyánt és boszúját Pápa felégetésével töltvén ki, Pálffyt Győr felé rendelte, maga pedig Sárvár és Körmend felé tartott, hogy e két fontos várost élelemmel lássa el, innen azonban hirtelen visszafordulva, szintén Győr felé vonult.
Bezerédj, az alkalmat felhasználva, előbb Alsó-Ausztriát pusztította, majd Sopronba tört és ott Ebergényi csapatait verte szét, szeptember 5-ére pedig ismét kőszegi főhadiszállására tért vissza.
Bottyán erélyes intézkedései következtében a Szombathelyre rendelt mezei felkelés is mind nagyobb arányokat öltött, úgy, hogy az ő serege 7000, a Bezerédjé 3000-rel növekedett. Ez uj, szabad zsákmányra összegyült hadával Ausztriát és Stiriát pusztította Bezerédj, a ki azonban arra a hírre, hogy Ebergényi Kőszeg felé közeledik, csakhamar visszatért.
E hír ugyan nem bizonyult valónak, de a gyakori ausztriai beütéseket a bécsi haditanács végre is megsokalván, az egész felsőmagyarországi hadat Bottyán ellen vezérlé. E túlerő a kuruczokat Sopronból csakhamar kiszorította. Nádasdy Ferencz ezalatt szeptember 10-én egy rácz dandárral Kőszeg alá érkezett és első haragjában az eléje siető, hódolatát bemutató bírót elfogatta. Bezerédj még idejében Szombathelyre ment, hogy itt Bottyán seregéhez csatlakozzék; vele együtt a Csepreg felől előtörő Starhenberg seregét szándékozott feltartóztatni. E helyett azonban Bottyán gyorsan a Rába-vonal mögé vonult, Bezerédjt pedig a Kemenesaljára rendelte.
Starhenberg igy akadálytalanul tört előre s miután Szombathelyt jól megsarczolta, Sárvár felé tartott, de innen is csakhamar felkerekedett, mert az árpási hídnál álló Bottyán 3500 főnyi gyalogságát megtámadni nem merte; különben is a legjobb esetben ez a karakói sánczok mögé vonult volna 228vissza. Így szeptember 14-én már a répczelaki kastélyban fogadja az osztrák hadvezér a kőszegiek hódolatát; a küldöttséget Nádasdy segítségével jól lehordta és onnan Kapuvár felé vonult.
Az osztrákok visszavonulását a kuruczok nem hagyták kihasználatlanul: Bezerédj Rumnál átkelt a Rábán és Kőszeg felé tört, Bottyán pedig Benkőt a hajdúkkal Sárvár körülzárására rendelvén, miután Bezerédjvel egyesült, október 2-án Sopronmegyében, Német-Kereszturnál fényes győzelemmel zárta le ez évi kurucz-hadjáratát.
Még a hadjárat alatt támadt torzsalkodás következtében Bottyán, miután a kurucz fegyvereknek annyi dicsőséget szerzett és elődei mulasztásait helyrepótolta, lemondott a dunántúli hadak parancsnokságáról. Helyét Eszterházy Antal gróf foglalta el, melléje béri Balogh Ádám rendeltetett, kinek alakja ezután kezd mindinkább feltünni a kuruczhadak történetében.
A beköszöntött tél a kiáradt folyókat megapasztotta s így a szükségessé vált helyőrség-változásokat és csapat-elhelyezéseket mihamarább eszközölni kellett. November 8-án már Eszterházy Antal gróf táborkara és testőrsége is Kőszegen volt.
Bezerédj egy bravuros támadással zárja le ez évi hadi tetteinek sorozatát. Ugyanis arra a hírre, hogy Pálffy 3000 német vasassal Sárvár felmentésére közeleg, hirtelen betört Alsó-Ausztriába, mire Pálffy lemond Sárvár felmentéséről és Sopron felé vonul, hogy a visszatérő Bezerédjt elfogja (november 16). Mire azonban nehéz vasasai és társzekerei Patyig jutottak, a fürge kurucz lovasság gazdag zsákmánynyal visszatérve, már Kőszegen mulatott. Bezerédj seregét ezután a Kőszeg és Szombathely közti falvakban szállásolta el, mig táborkarával és két századdal Kőszegre szállott.
A vármegye többi részét hasonlókép megszállották a kuruczok. Borostyánkőnek, Szalónaknak és Német-Ujvárnak, a Batthyány-család várainak, szemmel tartására Kisfaludy György ezredének fele rendeltetett, mig másik fele Kiss Gergely ezredével a Lapincs folyó mellékére. A szintén császári kézben levő Körmendre a Fodor és Moóri ezredek ügyeltek, míg a sárvári ostromzárat Eszterházy dragonyosai és az Alsó-Patyon elhelyezett Benkő hajdú-ezred képezte.
Igy felkészűlve köszöntött be az 1708. év. A tavaszon részint a katonák kimerültsége, részint a zord időjárás folytán, mindkét fél védelmi helyzetében maradt. Április 11-én híre terjedt, hogy a császáriak közelednek, mire Bezerédj, nem érezvén seregét elég erősnek, kivonult Kőszegről. A hír ez esetben sem bizonyúlt valónak, mert a császáriak élén Nádasdy tábornok csak május 12-én tört Kőszegre, honnan Bezerédj még idejében kivonult, egyes visszamaradt kuruczok és a bevonuló vasasok között azonban véres útczai harcz keletkezett, a kőszegi polgárok pedig az ablakból lövöldöztek az ellenségre. Rövid idő mulva Heister tábornok is megérkezett és, mig katonái a védtelen városban zsákmányoltak, addig maga elfogatta Bezerédj Imrénét és Sopronba vitette. Bezerédj nem vesztette el lélekjelenlétét. Hirtelen betört Sopronmegyébe és ott a Preini, a horvát és a Nádasdy-féle ezredeket szétverte; onnan Szombathelyre vonult vissza Eszterházy Antal seregéhez, aki ez időtájt Devecserben táborozott és összeszedte azt a 800 hajdút, kiket a vármegye köteles volt kiállítani, de ebből csak 500 érkezett meg. Ezekkel egyesülve, Kőszeg ellen tört, Heistert egész Sopronig üldözve és így Eszterházy Antal mintegy 12000 főnyi hadával egész Sopronig vonulhatott előre, de a három oldalról közelgő ellenség egyesűlését megakadályozandó, ismét Rohoncz felé tért vissza.
A létrejött fegyverszünet következtében, ez év augusztus 1-től egész a következő év január végeig, a vármegye a további hadjáratoktól egyelőre megmenekült.
A trencséni vereség és Ócskay árúlása következtében csüggedés szállotta meg a kurucz hadakat; a folytonos háború, a meddő küzdelem elkedvetlenitette a vezéreket. Igy történt azután, hogy a dunántúli hadak vitéz dandárnokában, 229Bezerédjben az átpártolás eszméje fogamzott meg. Eddigi történetiróink szerint erre önző nagyravágyása vitte, ámde végzetes tette inkább a hitvesi szeretet kifolyásának tulajdonítható.
Mint fiatal házasnak neje császári fogságba került és két sikertelen támadás után sem szabadíthatta meg. Rokonai közbenjárására Pállfy megkezdette vele az alkudozásokat és miután ezek sikerre vezettek, Bezerédj megigérte átpártolását, mire Pálffy 1800 lovast küldött Kőszegre, hogy netán ellenálló ezredét ezekkel verhesse szét. Megelőző napon azonban, hogy a terv végrehajtatott volna, az összeesküvés kitudódott, mire szeptember 5-én a bozsoki táborból Horváth István aldandárnok egy ezred élén Kőszegre vágtatott és Kis Pál segitségével Bezerédj Imrét sógorával, Botka Ádám alezredessel és Szegedy főstrázsamesterrel együtt elfogatta. Mig Kis Pál a közelgő császáriakat verte vissza, addig Bezerédj Imrét és társait szekéren Vépre, majd onnan Vasvárra vitték, hol ideiglenesen elzárták, innen pedig Sárospatakra küldték, hol életét a hóhér bárdja alatt fejezte be.
Bezerédj összeesküvése után Kőszegről a kuruczok kivonultak, onnan Kisfaludy György dandárához Rohonczon és Eszterházynak Szécsényben táborozó seregéhez osztattak be. Miután a szombathelyi vár a védelemre alkalmatlan volt, a várfal lebontása határoztatott el és a kuruczok innen is kivonultak.
Másrészt Heister Hannibál csere utján kiszabadulván fogságából, ismét megkezdte működését és november 9-én Patynál átkelvén a Rábán, seregének egy részét Ikervárnak küldte, mig másik részével Rumnak tartott. Közbocsánatot hirdető kiáltványaira az amúgy is elcsüggedt kurucz katonaság tömegesen hazaszéledt, mig maga a békés nép között martalócz hadával mindenütt csak félelmet idézve elő, mint hóditó táborozott a Rába mentén. De okulva az eddigi vereségeken, támadólag még a következő 1709. év tavaszán sem mert fellépni, sőt utóbb egészen kivonult Vasvármegyéből.
Eszterházy Antal egy kurucz csapatot Szombathely és Kőszeg közzé rendelvén, ennek következtében a Jenő főherczeg-féle és kurmainzi félezredek, melyek ápril 6-án Kőszegig nyomultak, nem mertek tovább menni, hanem ismét visszatértek Sopronba. Eszterházy Antal e hóban még Szombathelyen tartózkodott.
Az egész országban dühöngő pestis következtében a még mult év nyarán kötött fegyverszünetet csak június végén váltotta fel a császáríak betörése.
Heister tábornok a már eddig is használt vonalon junius 25-én Patyra érkezett, 29-én pedig már Rába-Kovácsiig nyomúlt előre, mig Schilling tábornok Olad felől tört Szombathelyre. A járvány által megtizedelt kurucz had, e kettős túlerővel szemben, a felkelés harczaiban annyiszor védelmet nyújtó Rába vonal mögé húzódott.
Heister azonban ez egyszer komolyan hozzáfogott, hogy Vasmegyét a kuruczoktól megtisztítsa. Mig seregét Nádasdyval Sárvárra rendelte, addig Prayner tábornokot egy dandárral a Rába völgyén Körmend felé küldte, hogy a Nehem vezérlete alatt Radkersburg felől jövő ráczokat „beljebb segítse.” Eszterházy Antal, aki június 24-én Rába-Doroszlón volt, a Radkersburg felől betörő Nehem tábornokkal szándékozott megütközni. Ezért Somogyi vezérlete alatt egy csapatot az előnyomuló Heister feltartóztatására küldött, Balogh Ádám pedig 3 lovas ezreddel Prayner és Nehem egyesülését volt megakadályozandó. Balogh Praynernek folyton a sarkában lévén, június 26-án vele Körmend körűl meg is ütközött. A harcz eleinte nagyon kétes volt, azonban Heister megjelenése, aki a fegyverropogásra Sárvárról Körmendre vonúlt, eldöntötte a csatát, mire Balogh Ádám lovasai, magukat az ellenségen keresztűl vágva, szétfutottak.
Heister Körmendről 10000 főnyi seregével pusztítva, rabolva Sárvárra vonult, majd Szombathelyt szállotta meg. A megréműlt városi tanács, hogy 230a győző kedvében járjon, annak parancsára a városban tartózkodó kurucz tisztek nejeit és családjait kiutasította. Heister, miután Körmendet és Rohonczot, valamint Szombathelyt őrséggel látta el és közben a meg nem hódoltak jószágait felégette, július végén Sümeg várának ostromára vonúlt.
Eszterházy seregével előbb Sümegre, majd innen Nemes-Dömölkre távozott, hogy megjelenése által a csüggedő Kemenesaljába új erőt öntsön. Balogh Ádám Telekesi Törökkel és Somogyival együtt Sopronmegyébe tört be, onnan előbb a kőszegi mezőn intézett egy bravuros támadást (július 24-én), majd innen Szombathelyre ütött s a várat felgyujtotta.
Eközben Heister árulás útján Sümeg birtokába jutott és ezzel a felkelők minden reményüket elvesztették. Eszterházy seregével szerencsésen átjutott a Dunán; Balogh Ádám ugyan egy ideig feltartotta még magát a Bakony rengetegeiben, de serege folyton fogyott és igy csakhamar kénytelen volt ő is Eszterházyt követni.
1709. őszén már rendes kurucz had nem volt Vasmegyében. Az aug. 7-én tartott vármegyei közgyűlésben felolvastatott a királynak közbocsánatot hirdető leirata, egyszersmind a még létező kurucz csapatok üldözésére a vármegye Zobothin János alispán indítványára 106 katona felfogadását indítványozta. Erre már nem volt nagy szükség, mert az egyes kurucz főtisztek, mint Horváth Zsigmond, Kis Gergely és Török István, labanczokká lettek, a nép pedig visszatért az eke szarvához. Ugy látszott, mintha a fölkelés Vasmegyében végleg le volna verve.
A következő év tavaszán a még mindig lappangó pestis-járvány Szombathely, Rohoncz és Kőszegen még egyre szedte áldozatait, miért is Heister seregének nagy részét Vasmegyéből kivonta.
A kuruczok a fenmaradt csapatokból 1500 lovast összeszedve, Palócsay báró vezérlete alatt, julius közepén a Dunán szerencsésen átküldöttek, hogy a Bakony védelme alatt előnyomulva, alkalmas pillanatban Alsó-Ausztria határára törjenek.
Palócsay megbetegedvén, a vezérlet béri Balogh Ádámra szállt. Időközben 3000-re felszaporodott dandárával, köztük a kurucz világ daliái, mint Borbély Gáspár, Sándor Ferencz, Pethő György és Testyánszky István, sikerült is neki egész Sopronig előnyomulni, de a császáriak, nehogy Bécs felé törjön, seregét félkörben körülvették; előbb a Pápa felől előnyomuló Schilling, majd Salamonfánál (szeptember 26-án) Nádasdy Ferencz császári tábornok szalasztotta meg, mire Balogh Ádám Ikervárnál a még fenmaradt seregét összeszedve, Kőszegre vonult. A város nem szívesen látta a kurucz menekülteket, bár Balogh Ádám biztosította a polgárokat békés szándékáról, mindazáltal kifáradt hadának megszállását sem engedték meg, sőt egy többnyire mesterlegényekből álló csapat a kuruczokat a rohonczi út végén megtámadta s egy zászlót vett el tőlük, majd az elvonuló hadra a házakból lövöldöztek, mire a boszús kurucz vezér a várost több helyen felgyujtatta. Az nap nagy szél levén, csak növelte a tüzet, mely a város végén levő szénával telt raktáraktól csakhamar az egész városra kiterjedt és pár ház kivételével, egész Kőszeg városát elhamvasztotta. A Falkenheyn gróf parancsnoksága alatt álló vár azonban sértetlen maradt.
Balogh Ádám sietve elvonult a füstölgő városból, innen előbb a Bakonyban keresett menedéket, majd a Tolnamegyében Vörösmartnál tervezett átkelés alkalmával október 29-én elfogatott és később lefejeztetett.
Ez volt a kurucz hadjárat végepizódja Vasvármegyében.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
