Szemere Miklós.
Szemere Miklós.
Szemere Miklós, a zempléni költők kis csoportjának legkimagaslóbb alakja, a negyvenes évek legelején lépett föl a nyilvánosság előtt. Lasztóczon, 1804-ben született; Patakon, Eperjesen, Lőcsén, majd újra Patakon tanult s végezte be iskolai pályáját. A joggyakorlatot Szerencsy István, akkor ungi főjegyző mellett töltötte, azután Szemere István zempléni országgyűlési követnél Pozsonyban irnokoskodott. Rajongott a művészetekért s évekig látogatta Bécs műgyüjteményeit s művésztársaságait (1832–35), sőt Felsőolaszország műemlékeit is fölkereste. 1836-ban végre megházasodott, elfoglalta az ősi házat, a gazdaságot feleségére bízta, maga pedig az erdőket, hegyeket barangolta, űzve a vadat, örülve a természetnek, vagy barátaival mulatott és megyegyűlésekre járt, melyekben nyakas kuruczkodásáról volt ismeretes. A szabadságharczban szintén részt vett, de a katonai fegyelmet épp úgy, mint Petőfi, nem tűrhette s a miatt összezördült felebbvalójával, Sztáray Nándorral; a szabadságharcz bukása után pedig elsötétült lélekkel, elkeseredve vonult lasztóczi házába. Azután Chyzer Kornéllal együtt útra kelt; megfordultak Török-, Görög- és Olaszországban, sőt az utóbbit 1874-ben ismét meglátogatta, három hétig időzve ifjúkori barátja, Kossuth társaságában; az ismét nekilendült politikai életben szintén részt vett, nem tanulva, nem feledve, kuruczságából mit sem engedve és gyűlölve a politika új, alkalmazkodó irányát, míg 1881-ben meghalt. Mint ember érdekes, erős egyéniség volt, a maga útján járt, makacs, büszke lélek, a ki megvetett mindent, a mi közönséges: és ilyen volt költészetében is, mely lelkének hű képe. Szemere költészetének semmi köze a negyvenes évek satnya, sóhajtozó, pityergő, finomkodó, utánzó szentimentálizmusához; a formát rendszerint elhanyagolja a tartalom kedvéért, a sóhajtozókkal szemben az élet örömeit zengi, telve férfiassággal, szeszélylyel, képpel, ötlettel, utóbb keserű gúnyolódással, sőt nyers, szilaj gyűlölettel. Meg kell vallanunk, hogy ebben a költészetben 283kevés az összhang s a művészi befejezettség; de sok szép darabja akad, sőt van néhány, mint a fordítások közül a Mignon dala, Az ibolya, az eredetiek sorában: a Kedvteléseim, Vígan e rövid életben, Bölcsődal, Beh rövid az ember élte, Puszta házban stb., melyek a legjobb költőknek is becsületére válnának. Mindemellett Szemere alig hatott korára; az Akadémia, a Kisfaludy-Társaság tagjává választotta, de a közönség részéről alig részesült elismerésben, minek egyik oka mindenestre az, hogy művei csak későn, halála után jelentek meg összegyüjtve (kiadták: veje, Payzsos Andor és barátja, Boruth Elemér). Szemere csaknem minden kiváló kortársával ismeretségben, sőt barátságban állott, de voltak összekoczczanásai is, melyek közül kettő irodalmi nyomot hagyott. Petőfivel jóformán semmiségen különbözött össze s haragjának Zöld Marczi cz. gúnyverse és több nyilatkozata őrzi emlékét; Aranynyal, Brassaival viszont 1860-ban Brassainak „Nincs már ismerettyű” cz. dolgozata keverte surlódásba, a melyre Szemere egy, Sárospatakon nyomatott füzetben válaszolt. A 30-as években országos hírre emelkedett „Mixtura” cz. gúnyversnek is ő a szerzője (közölte az Adalékok X. évfolyama). A Mixtura másik nevén „Breszce Hlapci” (Ugassatok fiúk) Zemplén aulikus érzelmű politikusait állítja pellengérre.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
