Az 1797-iki nemesi fölkelés.
Az 1797-iki nemesi fölkelés.
A Martinovics-féle összeesküvés elnyomása után, a kormány minden szabadabb mozgást korlátozott. A vármegyének más dolga sem volt, mint adót és újonczot szolgáltatni. Báró Orczy József főispán még 1793-ban sürgette a vármegyét a hátralékos hadi-adó beszolgáltatására, mely 1795-ben mégis 23.907 forintra rúgott. (Vármegyei levéltár Prot. 11, 9) E mellett egyre folyt az újonczozás. A zempléni fiúkat a Nádasdy-féle gyalog- és a báró Mészáros-féle lovasezredbe sorozták. (Adalékok 1899. 102.) Az 1792. évi országgyűlés, melyen a vármegyét Okolicsányi János és Szulyovszky Menyhért képviselték, jelentékeny terheket szavazott meg; az 1796. évi országgyűlés pedig, a melyet csakis a hadisegély megszavazása miatt hívtak egybe, felhatalmazta a királyt, hogy fenyegető veszély esetén fegyverre szólíthassa a nemességet. Az 1797 április 12-én kelt legfelsőbb leiratra, mely a nemesi felkelést elrendelte, a vármegye május 1-én tartott közgyűléséből szervezte a felkelést. A tisztikar a következőkép alakult meg. Törzstisztek: parancsnok, ezredesi ranggal: gróf Schmiddegh Ferencz. A lovasságnál alezredes: báró Luzsénszky Pál. A gyalogságnál: Csizi István. Tisztikar a lovasság első századánál: Kőrösszeghi Csáky Imre kapitány, Szemere Albert alkapitány, gróf Török István és Klobusiczky László főhadnagyok, Boros József és Závodi Rudolf alhadnagyok; a második századnál: Balogh László kapitány, Molnár József alkapitány, Barkóczy László és Kohányi Kácsándy László főhadnagyok, Hidegkövi Tóbiás és Maux (Mauks) Mihály alhadnagyok; zászlótartó: Szikszai Imre. A gyalogság első századnál: Thuránszky Miklós kapitány, Dráveczky Ferencz főhadnagy, Tóth Sámuel alhadnagy, Füzesséry József zászlótartó; a második századnál: Olchváry Dénes alkapitány, Kossuth József főhadnagy, 417Bernáth Antal alhadnagy, Szentmihályi István zászlótartó. Hadbíró: Horváth László. Segédtiszt a lovasságnál: Soóvári Soós Pál főhadnagy. Számvivő: Albert József, főhadnagyi ranggal. Segédtiszt a gyalogságnál: Lippai István. (Várm. lt. Prot. 122.) A felkelt nemesi sereget, a francziák közeledtére, a szombathelyi táborba rendelték, de kardra nem került a sor, mert a campoformiói béke (október 17) egyidőre véget vetett az ellenségeskedésnek és a felkelt nemességet hazaküldték.
A SZERENCSI VÁRKASTÉLY.
A folytonos hadikészületektől és a katonai terhektől lenyűgözött vármegye közönsége, ha a nemzeti törekvések terén nem is tudott eredményesen munkálkodni, legalább a közigazgatás terén hatalmas lépéssel vitte előre a nemzeti nyelv ügyét. A vármegyei jegyzőkönyveket 1797-től kezdve már kizárólag magyarul vezették, sőt a következő évek során a vármegye hivatalos levelezése is magyar; a tárgymutatók 1808-tól kezdve szintén magyar nyelvűek.
1799-ben báró Orczy József a főispáni méltóságtól fölmentetvén, helyébe még ugyanez évben gróf Esterházy Józsefet nevezték ki, a ki szeptember hó 28-án tartotta beiktatását. Hosszú hivataloskodásának első szakát a francziák elleni háborúhoz szükséges hadisegély behajtása és az újonczozás ellenőrzése foglalta el. Az 1802 május 2-án megnyílt országgyűlést, a melyre a vármegye Okolicsányi János alispánt és Bernáth Ferenczet küldte követekül, szintén csak az adó és az újonczok megszavazására hívták egybe. Hasztalan adta a vármegye a követeinek utasításul, hogy a magyar ezredek ügyében szólaljanak fel, vagyis a magyarság érdekeinek szemmel tartásával, követeljék az egész hadügynek nemzeti szellemben rendezését, Kazinczy Péter, a ki a hazatért Bernáth Ferenczet felváltotta, a vármegye utasítása értelmében felszólalt ugyan, de hiába, mert az újonczok megszavazása után az országgyűlést hazaküldték. Az 1805. évi országgyűlés egybehívása alkalmával már Zemplén is magáévá teszi a Nógrád vármegyétől felvetett indítványt, hogy az országyűléseket Budára tegyék át. (Prot. 131. 454.) Az 1805. és az 1807. évi országgyűlések tulajdonképeni tárgya szintén az adók és újonczok megszavazása volt. A vármegye követei, Lónyay Gábor cs. kir. kamarás, alispán és gróf Dessewffy József, szigorúan ragaszkodtak a vármegye utasításaihoz és rendesen megtették jelentéseiket, melyekre a vármegye újabb utasításokkal felelt. (Várm. lt. prot. 17. pag. 479.)
Az 1808. évi országgyűlés egybehívása előtt parancs ment a főispánokhoz, hogy az 1807. évi országgyűlésen a kormánynak nehézségeket okozó ellenzéki követeknek újból való megválasztását tőlük telhetőleg akadályozzák meg. Esterházy főispán akkor arra törekedett, hogy az újonnan megválasztott követeknek az országgyűlésen szabad kezet biztosítson. Az országgyűlésre ismét Lónyayt és Dessewffyt választották követekül. Ezután a főispán a megyegyűlésen keresztül akarta erőszakolni azt az indítványát, hogy az országgyűlési követek ne tartozzanak magukat a vármegye utasításaihoz alkalmazni, hanem szabadon, meggyőződésük szerint, szavazhassanak. Az indítvány heves vitát keltett. Elsőnek Szemere László szólalt fel ellene, de a vitát a főispán hirtelen berekeszté, úgy gondolván, hogy a mi a zöld asztalnál nem sikerült, az sikerülhet a fehér asztalnál. Pohárköszöntőjében azonban hasztalan fenyegetődzött lemondással, mert a rendek mereven ragaszkodtak a követi utasítások fenntartásához. Erre a főispán, otthagyva vendégeit, haragosan eltávozott, a vármegye pedig ezután is ellátta követeit a szükséges utasításokkal. (Várm. lt. Prot. 134. 529.)
Az 1808. évi országgyűlés I. Ferencz nejének, Mária Ludovikának megkoronázása és a Ludovika Akadémia alapítása tette emlékezetessé. A királynénak a vármegye ötszáz rénes forintot ajánlott fel koronázási ajándékul. (Várm. lt. 134. 642.) Az 1808: I. és VII. t.-cz. értelmében felállítandó magyar katonai akadémiára a vármegyétől számosan írtak alá. Így többi között Lónyai Gábor alispán és követ ötezer frtot, Reviczky József ezer frtot, Mailáth József ezer frtot, báró Vay Miklós ötezer frtot, herczeg Bretzenheim Károly ötezer frtot, Zerdahelyi József ezer frtot, gróf Aspremont János Gobert tizezer frtot.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
