1. család: Csőrös sün vagy hangyász sün-félék (Echidnidae)
1. család: Csőrös sün vagy hangyász sün-félék (Echidnidae)
Az e családba tartozó fajok tüskékkel fedett és a mellett szőrös, zömök testükkel, hengeres és teljesen fognélküli csőrükkel, rövid farkcsökevényükkel, a szabadon elálló, de nem jól mozgatható ujjaikkal és végül a megnyúlt, féregalakú nyelvükkel tűnnek ki, mely utóbbit más hangyászok módjára messze kiölthetnek. Külsejükben a hangyászsünök sokkal jobban ütnek el a csőrösemlősöktől, mint belső testalkatukban. Rövid nyakuk fokozatosan megy át a zömök, kissé lapított, nehézkes törzsbe, s éppoly észrevétlenül olvad bele a hosszúkásan kerekded, aránylag kis fejtájékba, amelyen élesen kiválik a megnyúlt, vékony, hengeres csőalakú orr. Ez felül ívalakú, boltozatos, alul lapos, a tövén még meglehetősen széles, de a vége felé egyre jobban keskenyedik és tompa hegyben végződik, amelyben a keskeny és kicsi szájnyílás foglal helyet. Felső állkapcsuk csak kevéssé ér az alsón túl és a kis tojásalakú orrnyílásaik szinte a csőr felső végére szorultak, oda, ahol a csőrt borító hártya puhább, s lehetővé teszi az orrnak bizonyos mozgékonyságát. Kis szemeik mélyen vannak a fej oldalán elrejtve és mindenekelőtt azzal tűnnek ki, hogy szemhéjuk mellett még pislogó hártyájuk is van. A külső fülkagylóknak legcsekélyebb nyomával sem találkozunk; a hallójárat a fej hátsó részére tolódott el, s a tüskék ezt elfedik. Feltűnően tág, de csak résalakú nyílás alakjában jelenik meg, uganis csak egy bőrredő borul rá, amelyet az állat, ha fülel, felfelé irányít, egyébként azonban a külsejét körülvevő sörték segítségével teljesen eltakarhat.
Végtagjaik aránylag rövidek, erősek, kissé zömökek, és egyforma hosszúak, a hátsó lábaik kifelé állanak és hátrafelé, s ebben sokban reptiliabélyegeket véltek megpillantani. Ez a körülmény a hollóorrcsontnak a vállövvel való sajátságosan merev összefüggésével magyarázható meg, melyben ezek az állatok egyedülállók az emlősök között, s ez a sajátságuk teszi lehetővé, hogy aránylag gyorsabban mozognak, mint más emlősök, mint azt a Zaglossus példája is mutatja. Elülső lábaik egyébként egyenesek, ujjaik kevésbbé mozgékonyak, hosszú, széles és erős ásókarmokkal felfegyverezve, amelyek különösen az elülső lábakon vannak jól kifejlődve.
Nyelvük, melyet a nyálmirigyek enyves, ragadós folyadékkal vonnak be, s nyilván a zsákmánynak megragadására való, rendkívül messzire kinyujtható. A fogaknak nyomával sem találkozunk. Az ínyen azonban apró, de nem durva, hegyes, hátrafelé irányított, szarunemű tüskék foglalnak helyet harántirányban, s ezek azokkal együtt, melyek a nyelvet is borítják, a fogakat helyettesítik.
A tüskés sün szőrruháját és tüskézetét Toldt, a bécsi természetrajzi múzeum kutatója, alapos vizsgálatoknak vetette alá, s arra az eredményre jutott, hogy az úgynevezett szőrös sünök különféle sörtéi átmenetek hosszú sorával vezetnek át a tüskékhez.
Ami a tüskés sün szaporodását illeti, megjegyzendő, hogy ez az állat, úgy látszik, mindig egyesével rakja kis, de szikben gazdag, pergamentszerű tojásait. De, hogy a gyapjas sün mennyit rak, s hogy hogyan költi ki azokat, azt nem tudjuk. Viszont a tüskés sünnek költési idejét nem ismerjük. A tojásból kikelt fiatal az erszényesekéhez hasonlóan igen kicsi, csupasz és vak és főképpen rövid, pisze orrával különbözik szüleitől. Úgy látszik, anyja sokáig hordozza költőtáskájában.
A hangyászsünök Új-Guinea, Ausztrália és Tazmánia lakói. Elterjedésük e szerint Tazmánia mérsékelt égövétől, amelynek téli közepes hőmérséklete nem száll alább 8°C-nál, és amelyet alkalomadtán hólepel borít, közel az egyenlítőig ér.
1. Csőrös vagy hangyász sünök (Echidna Cuv.)
2. Hosszúcsőrű vagy gyapjas hangyász sünök (Proëchidna Gerv.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
