2. család: Kígyónyakú teknős-félék (Chelydidae)
2. család: Kígyónyakú teknős-félék (Chelydidae)
Így nevezzük a nyakfordító teknősök második családját, melynek tagjai általában hasonlítanak a pelomedúzákhoz, de nyakukat egyáltalában nem tudják behúzni, hanem oldalt a hátpáncéljuk szegélye alá csapják, melynek többnyire jól látható tarkólemeze van. A 13 szarupajzzsal borított haspáncélt csak 9 csonttábla alkotja. A csontos halántékív minden kígyónyakú nemben hiányzik. A szájpadláscsontokat az ekecsont választja el egymástól. Az orrcsontok rendesen megvannak; az elülső homlokcsontok nem nőttek össze egymással, az alsó állkapocs ágait pedig az állszögben varrat köti össze.
A kígyónyakú teknősöknek 27 faját ismerjük, melyek 10 nembe sorolhatók. Valamennyinek Dél-Amerika, Ausztrália és Új-Guinea a hazája.
Régebben azt hitték, hogy a lágyhéjú teknősökhöz hasonlóan a kígyónyakú teknősök is bizonyos mértékig kopoltyúkkal lélekzenek. Ez azonban nem bizonyododott be. Tojásrakásuk különleges módjáról Mc Cooey ír. A nőstény ugyanis vizet hord arra a helyre, melyet fészkéül kiválasztott, hogy a talajt megpuhítsa s így a lazább földben könnyebben áshasson. Az állat sokszor 300 m-nyire is eltávozik a folyótól s egész vízkészletet visz magával, melyet ásás közben időnként a készülő gödörbe öntöget a száján keresztül. Legalább félliternyi vízre van szüksége, hogy mintegy 18 cm mélyre jusson. Ha az eredetileg magával hozott vízkészlet nem elegendő, akkor a következő reggelen megint vizet hoz magával s így folytatja munkáját. A tojásokat, mindössze 15–36 darabot, hatos sorokban helyezi el, amivel a gödörke meg is telik.
1. Cafrangos teknősök (Chelys Dum.)
2. Kígyónyakú teknősök (Hydromedusa Wagl.)
3. Ausztráliai kígyónyakú teknősök (Chelodina Fitz.)
4. Szegett kígyónyakú teknősök (Hydraspis Bell)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
