TIZENEGYEDIK REND: Fülbemászók (Dermaptera)
TIZENEGYEDIK REND: Fülbemászók (Dermaptera)
Hiába nevezte ezeket az állatokat Füessly valamikor régen „fogósbogarak”-nak, mégis csak „fülbemászó” lett a nevük. A néphitnek köszönhetik ezt, amely azt tartja róla, hogy az állat belemászik az ember fülébe és ott átfúrja a dobhártyát. Hogy ez mily tévedés, azt mondani is felesleges, de bizonyos, hogy állataink nem a rokonszenves lények közé tartoznak. Potrohuk végén levő harapófogószerű szerszámuk bizalmatlanságot kelt bennünk irántuk, azután kellemetlen szagukkal, amellyel a bűzbogárra emlékeztetnek, egyenesen megutáltatják magukat.
Jellemzésüket kezdjük legfeltűnőbb szerszámukon: ollójukon, amelyet potrohuk végén viselnek. Két sarlóalakú fogóból állanak és nem egyebek farksörténél (cercus), amelyekkel a legtöbb primitív rovarokon találkozunk. Csakhogy míg amazoknál vékony, ízelt sörték maradtak, addig itt kemény szerszámokká alakultak és néha annyira megnagyobbodtak, hogy a test hosszát is meghaladják. A fülbemászók szerszámai fontos védő- és támadófegyverek, mint azt Verhoeff megfigyeléseiből tudjuk. Ő egy alkalommal egy Tetragnatha-pókot tett terráriumába a fülbemászók mellé. Néhány hím rögtön megtámadta és ollóival erős csapásokat mért a pókra, amely végre is összerogyott. Aztán a fülbemászók nekiestek, lábait leharapták, s rövid idő múlva magát a pókot is megették. De állataink egymást is megtámadják, különösen párosodás alkalmával, amikor a hímek az odatolakodókat távol akarják tartani. A nősténynek jóval kisebb ollója van, de ez is jó szolgálatot tesz, amikor petéi számára kis kamrácskát váj ki vele. Valószínű azonban, hogy e mozgékony szerszámukkal nyitják ki a szárnyukat repüléskor, habár ezt nem minden fajnál észlelték.
Fejük mozgékonyan ízesül, s erőteljes előreálló állkapcsokat visel.
Csápjai fonalasak, összetett szemeik jól fejlettek, de pontszemeik nincsenek.
A melltájékon a szabadonálló mell tűnik fel. A fülbemászók között sok szárnyatlan fajjal is találkozunk; szárnyfedőjük rövid, bőrnemű kemény födővé alakult, s ezek alatt foglalnak helyet az összehajtott alsószárnyak. Lábaik meglehetősen rövidek, s egymástól távolálló csípőket viselnek. Futásra nem alkalmasak, de viszont lehetővé teszik, hogy az állat fatörzseken, növényeken mászkáljon.
Hajlékony potrohuk 10 szelvényből tevődik össze, s ezek zsindelyszerűen borulnak egymásra. A bélcsatornán a begyszerű tágulat és a rágógyomor erős kifejlődése a mellett szól, hogy ezek az állatok szilárd táplálékból élnek, s hogy sokszor kemény, emésztetlen, rögöket lenyelnek. A Malpighi edények száma kezdetben 4, de később folyton növekszik, s eléri a 12-t.
Egyebekben a fülbemászók szervezetében határozottan ősi vonásokkal találkoztunk. Így a többek között fejmirigyekkel, melyek, mint kiválasztó szervek szerepelnek, azonkívül a farksörték bőrén elhelyezett mirigyzacskókkal – különösen azok fiataljain – s ezek ismét csak a legprimitívebb rovarokra emlékeztető vonások. Fiataljaik többszörös vedlés közben érik el nagyságukat.
A Föld történetében a Dermapterák meglehetősen későn lépnek fel. Handlirsch feltételezi róluk, hogy igen ősrégi tücsökszerű vagy sáskaformájú ősökből szakadtak le.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
