1. család: Pingvin-félék (Spheniscidae)
1. család: Pingvin-félék (Spheniscidae)
Valamennyien repülni nem tudó, a tengerhez kötött, vakonszületett fészeklakók, a déli féltekén, különösen az antarktikus sarkvidéken élő madarak; a Spheniscus-nemzetség tagjai, szerint, a hideg áramlatokkal Afrika nyugati partjáig, egészen a Bálna-öbölig, Amerika nyugati partjain pedig a Galapagosz-szigetcsoportokig kalandoznak.
Testalakjuk zsákszerű, elől és hátul lapított, nyakuk meglehetősen hosszú, fejük viszonylag kicsiny, csőrük többnyire egyenes, oldalt lapított. Szárnyuk rövid, úszószerű, apró pikkelyszerű tollak fedik sok sorban; csontjaik feltűnően laposak. Csűdjük nagyon alacsony és széles, három csontelemük, a lábközépcsontok sohasem forrnak össze, mint az összes többi madárnál, hanem két hosszanti rés marad köztük. Négy ujjuk közepesen hosszú, alul lapos; teljes úszóhártyával vannak összekötve. A csűdhöz meglehetősen magasan izesülő negyedik ujj is előre irányul. Farkuk vagy rövid és kerek (mint a Spheniscus-nemzetségnél), vagy hosszabb, lépcsőzetes és ilyenkor 12–14 keskeny, sörteszerű tollból van összetéve. Valamennyi csontjuk – eltérően a többi madárétól – nagyon kemény, tömör és nehéz, pneumatikus nyílásuk nincs és még a csövescsontok is olajos velőt tartalmaznak. A légcsövet a legtöbb fajnál hosszanti válaszfal jobb- és baloldali félre tagolja. szerint ez a válaszfal a Catarrhactes chrysolophuson egyénenként változó: egyeseken teljesen hiányzik, másoknál 5, ismét másoknál 40–50 mm magas.
Délsarki pingvin (Pygoscelis Wagl.)
Pápaszemes pingvin (Spheniscus Briss.)
Búbos pingvin (Catarrhactes Briss.)
Óriáspingvin (Aptenodytes Forst.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
