DEÁK FERENCZ-nek mintegy százötvennyolcz darab, többé-kevésbbé fontos levelét veszi e gyűjteményben az olvasó, szoros időrendbe szedve, mivel a levelek csoportosítására egyedűl az időrendi egymásután látszott helyesnek, czélravezetőnek. Az utolsó tizenkilencz levél a nyomtatás vége felé jutván kezünkhöz, mikor már nem oszthattuk be a több közé: jónak láttuk azokat függelékűl csatolni a gyűjteményhez, annál is inkább, mert a PETZ Adolfnéhoz írottak DEÁK iskolai pályájára, a CSENGERY-hez írottak közűl pedig különösen egy az 1866-iki felírati javaslatra vetnek élénk világot. A leveleknek egy jó része itt jelenik meg először. Ilyen példáúl a WESSELÉNYI Miklós báróhoz írottak nagy része (vagy 23 db.); ilyen a CSENGERY Antalhoz, TOLDY Ferenczhez, VÖRÖSMARTY Mihályhoz, SZÉCHENYI István grófhoz, kMIKÓ Imre grófhoz, GYULAI Pálhoz, PETZ Adolfhoz, ennek nejéhez, VACHOTT Sándornéhoz stb. írott levelek, a melyeknek forrásait egyébiránt a Tartalomjegyzékben találja a szíves érdeklődő. Azokat, a melyek már megjelentek is, lehetőleg az eredetivel iparkodtunk összehasonlítani, ha az eredetit fölfedeznünk sikerűlt, mint pldául a SZÉCHENYI-hez szólók közűl az elsőt, a KLAUZÁL-hoz intézett rendkivűl becses levelet, a WESSELÉNYI-hez írt első tizennégy darabot, a KELEMEN Benőhöz stb. írottat.
DEÁK leveleinek e gyűjteménye nem a teljesség jogczímével lép a nyilvánosság elé, ámbár minden lehetőt elkövettünk, hogy a gyűjteményt mennél teljesebbé tegyük. Nemcsak a nyilvános könyvtárakat kerestük föl, a kiknek igazgatói készséggel átengedték közlésre az illető könyvtárakban őrzött leveleket: de sokakat fölkerestünk azok közűl is, a kik DEÁK-nak kortársai voltak s a kikről tudtuk, hogy DEÁK velük levelezett. Az eredmény ugyan e tekintetben kevésbbé felelt meg törekvésünknek, de a gyűjtemény így is szaporodott néhány nagyon becses darabbal. A mi már eddig nyomtatásban, – akár valamely lapban, akár önálló műben – megjelent, azokat természetesen lügyekeztünk mind beiktatni e kötetbe, ha tartalmokat erre csak némileg is alkalmasnak tartottuk. Ezeken kivűl volt ugyan kezünk ügyében DEÁK-nak még több levele is, de ezek, mint például a MIKES János grófhoz írottak, csak pár sorból állók s különböző küldeményeknek egyszerű megköszönésére szorítkoznak. A gyűjtemény ezutáni bővítésére vonatkozólag, ha a n. t. közönség szíves lenne a jövőben DEÁK-nak bármelyik – e gyűjteményben hiányzó – levelét kezünkbe juttatni, a mely elég érdekes tartalmú: azokat e vállalat III-ik, önálló részében, az „életrajzi adatok” között, vagy e leveleknek esetleges második kiadásában fogjuk közölni.
Bizonyára emelte volna e levelek értékét, ha a DEÁK-hoz írottaknak legalább csak fontosabb részét közölhetjük vala is jegyzetekben, de – tudvalevő – hogy DEÁK minden efféle kézíratot megsemmisített halála előtt s így már előre le kellett mondanunk a kimerítő kommentálásról. Az egyik-másik levél után írt jegyzetben sem akartunk, ezen kiadás tulajdonképeni czéljától eltérve, mindent elmondani, a mi e levél tárgyára vonatkozik, bár néhol, a hol ezt elkerűlhetetlennek hittük, hosszabb jegyzetet is csatoltunk a levélhez; inkább csak érinteni kívántuk a levél vonatkozásait, a benne előforduló nevezetesb utalásokat, stb.
A mi a közlés módját illeti: főelvnek a hűséget tartottuk, hogy DEÁK levelei az eredetihez hű másolatban jussanak a közönség kezébe. Ezt véltük kötelességünk legszigorúbbikának, legfontosabbikának. Ezért az eredetinek msem kifejezésein, sem szavain nem változtattunk semmit; még az írás-jegyeket is nagy részben úgy hagytuk, a hogy az eredetiben találtuk. Csupán az orthographiát változtattuk a mostanivá, mert a régi, ingadozó orthographiának megtartását ily czélra készűlt munkában, véleményünk szerint, semmi sem igazolta volna.
Attól tartózkodnunk kell, hogy a gyűjtemény becséről szóljunk. Bizonyára DEÁK jelleméhez a leghűbb s a legbiztosabb adatokat szolgáltatja e kötet, s ha csak némi részben is elősegíti e nagy ember magasztos jellemének s korszakalkotó működésének ismeretét és az emléke iránti kegyeletet: czélját érte.
BUDAPESTEN, 1889-ik évi szeptemberben.