A MINISZTERIUM KINEVEZÉSÉNEK ELHALASZTÁSÁRÓL.
A MINISZTERIUM KINEVEZÉSÉNEK ELHALASZTÁSÁRÓL.
A Pesti Napló ismételve sürgette a miniszterium kinevezését és az országgyűlés összehivását. Fejtegette, hogy olyan kormány, mely a nép választása útján alakult országgyűlésnek is kifolyása, mind a korona, mind a nemzet iránti felelősségének érzetében biztosan fogja kijelölni az utat, melyen mind fent, mind alant haladni kell, hogy czélhoz érhessünk; ellenben olyan kormány, mely nem az országgyűlés kifolyása, legjobb akarat mellett sem képes eredményhez vezetni; szóval, hogy törvényes kormány nélkül Magyarországgal a kiegyezés lehetetlen. A Napló többször adott kifejezést abbeli félelmének, hogy a miniszterium kinevezésének és az országgyűlés egybehivásának halogatása közben, a capacitatióra szánt huzamos idő alatt, nem a mérsékeltek fognak toborozni, hanem tőlük fognak eltoborzani, mert a nemzet folyvást lehangoltabbá fog válni, s midőn sokan fognak az eredményben kételkedni, a szélső árnyéklatok ismét büszkén mondhatják majd el, hogy a siker iránti bizalom nevetséges volt, s csak a valódi helyzet félreismeréséből támadt. Magyarországon, hol minden reményt legott hideg vízzel szoktak lezuhanyozni, amúgy is hamarabb terjed és ver gyökeret a bizalmatlanság, a hit elvesztése, a rendkívüli eszközök és tények utáni vágy, s átalában azon hangulat, mely mérsékelt pártokat hamar meggyéríthet. A Napló példátlannak tüntette föl a lassúságot és félénk tapogatódzást, mely a felsőbb körökben uralkodik.
Október 11-dikén ezeket irta a Pesti Napló:
A «Wanderer» értesülése szerint b. Hübner közelebbi Bécsbe hivatásának politikai jelentősége volt. Ő felsége egy bizottságot nevezett ki a 63magyar országgyűlés tizenötös bizottsága közösügyi munkálatának megvizsgálására, s ama bécsi bizottságban b. Hübner elnökölt. Ezen bizottság tagjai az elnökön kívül gr. Belcredi, Mailáth kanczellár és b. Sennyey tárnok voltak, kik egyszersmind a szintén Bécsbe hítt gr. Andrássy Gyulával voltak értekezendők.
A tanácskozás eredményre nem vezetett, s a határozat az, hogy nem neveztetik ki most az országgyűlés illető tárgyalásainak bevégezte előtt a magyar miniszterium. Az értekezlet tagjai (a mostani kormányon ülők) úgy vélekedtek, hogy ha a magyar miniszterium a közösügyi munkálatnak az országgyűlés részéről való elfogadása előtt neveztetik ki, az országgyűlés ama munkálatban foglalt elvek alapján könnyen állhatna elő oly követelésekkel, melyek veszélyeztetnék a kiegyenlítést, kivált miután az országgyűlés két nagy pártja közt a közös ügyek tárgyában nincs egyetértés, vagyis mivel bizonytalan, vajjon a mérsékelt párt többségben fog-e maradni?
Mint a következés mutatja, – így folytatja a «Wanderer» – gr. Andrássy hasztalan figyelmezteté a bizottságot, hogy éppen a törvényes kivánatok teljesítése lenne az, mi a kedélyekre csillapítólag hatna, s ez fogná meggátolni oly párt képződését, mely a kiegyenlítést veszélyeztesse, annyival inkább, mivel egyik párt sem merné a felelősséget magára vállalni azért, hogy a kiegyenlítés meghiúsításával egyszersmind a már életbe lépett felelős miniszteriumot is megbuktassa. Hasztalan emelte ki, hogy a mérsékelt párt állása könnyebb, befolyása nagyobb lenne oly országgyűlésen, melyet a kormány új meg új negatióival nem ingerelne, mint oly országgyűlésen, melynek feladata csak az, hogy az ország jogai mellett a kormány ellenében óvást tegyen. Előre látható, hogy a baloldal kerekednék felül oly országgyűlésen, melyen a kormány mindig abban járna, hogy a nemzetet a jog terén hátrább szorítsa. Azt egyátalában nem remélheti a mostani kormány, hogy a szélső jobboldal többségben lesz, s azt sem hiheti, hogy a kiegyenlités könnyebb, ha a mérsékelt párt kisebbségben maradand. Ha mindezt nem hiszi és reményli, miért űz oly politikát, mely a kiegyenlítést veszélyezteti? Feltehetjük-e, hogy ez volna a kormány czélja?
A «Wanderer» fentebbi tudósításában a nézeteket annyival inkább magunkéivá teszszük, mivel e lapok szerkesztője már előbb bőven kifejté azokat, s nem bírt senki valami olyast hozni fel azok ellen, mi helyességöket távolról is kétségbe hozhatná.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
