A SZÉKELYEK ERDÉLYBEN
A SZÉKELYEK ERDÉLYBEN
A székelyek eredetének hatalmas irodalmából itt csak a még tartható elméleteket képviselő műveket említjük: SEBESTYÉN GYULA, A székelyek neve és eredete (Bp. 1897); THURY JÓZSEF, A magyarok eredete, őshazája és vándorlásai (Sz 30, 1896); NAGY GÉZA, Az eszegel-bolgárok neve (Sz 48, 1914); újabban GYÖRFFY GYÖRGY, A székelyek eredete és településük története (Erdély és népei. Szerk. MÁLYUSZ E. Bp. 1941); GYÖRFFY GY., Tanulmányok (64–74); GÖCKENJAN, i. m. 114 sk. Az eredetkérdésben elfoglalt álláspontomat GYÖRFFY, Honfoglalás, megtelepedés… (i. m. 142) véleményére alapozom: „…a székelyek már Kelet-Európában együtt éltek a magyarokkal a kazár birodalomban, majd a magyar vezérek önállósulása után a székelyek egy része is fellázadt a kazárok ellen, és csatlakozott a magyarokhoz. 894-ben alighanem elsőként érte őket a besenyő csapás és elsőként nyomultak a Kárpát-medencébe, majd a magyarokkal együtt foglaltak hont.” Ez a gondolatmenet vezethet Ménmarót bihari „kazár” népének a székelyekkel vagy azok jelentős részével való azonosításához. LÁSZLÓ GYULA, A „kettős honfoglalás” (Bp. 1978) c. művében összefoglalt elmélet arról, hogy a 7. század második felében a Kárpát-medencébe nyomuló onogurok tulajdonképpen magyarok voltak, nem vonatkozik csupán a székelyekre, ezért itt (többnyire elutasító) vitáját nem tárgyaljuk.
594A székelyeknek Biharból Erdélybe települése általánosan elfogadott nézet. Afelől semmi kétségünk nem lehet, hogy a Marostól délre települtek, és 1100 körül már az Olt mentén voltak, ahol Hortobágyfalvától Halmágyon át Földvárig legalább 8 (eddig feltárt) földvár őrzi nyomukat. Ezeket A. SCHULLERUS, Die Grenzburgen der Altlinie (KBVSL 1918) kifejezetten székelyek által védett erődítményeknek tekinti, melyek a szászok 12. század közepi érkezése előtt már fennállottak, sőt azután is mint Fehér megye enklávéi a Szászföldön kívül maradtak. Délnyugaton a mai Szászváros vidékén kezdődtek a székely települések, s a később Háromszékbe költözők Sebes, Orbó és Kézd központjain át csatlakoztak az Olt-vidékiekhez. A mai Orlát (< Váralatt) mellett nemrég feltárt földvár TH. NÄGLER, Cetăţile feudale de la Orlat… (SC 20, 1977) szerint régészetileg ahhoz a kultúrához tartozik, amelyet a magyar (helytelen azonosítás szerint besenyő) cserépüstök jellemeztek, s amelyet éppen ezért Nägler is tévesen tekint a vlah-román őslakosság hagyatékának. A földvár 11–12. századi, tehát az ekkori székely település Nagyszebentől délre is kiterjedt. Így egyetérthetünk TH. NÄGLER, Die Ansiedlung der Siebenbürger Sachsen (Bukarest 1979. 119). véleményével, hogy a 12. század közepén a szászok az Olt mentén csak annyiban települtek pusztaságra (desertum), amennyiben azt a király számukra kiürítette, s „azok, akik a területet elhagyták, a székelyek voltak”.
A székely autonómia és szervezet eredetéről és alakulásáról SZÁDECZKY-KARDOSS LAJOS, A székely nemzet története és alkotmánya (Bp. 1927) sok tekintetben elavult, a legújabb és legrészletesebb kifejtés: BODOR GYÖRGY, Az 1562 előtti székely nemzetségi szervezet (TSz 26, 1983).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
