HERDER, JOHANN GOTTFRIED (1744–1803) német költő, esztéta, történetfilozófus | Kristó Nagy István: Gondolattár

Full text search

HERDER, JOHANN GOTTFRIED (1744–1803) német költő, esztéta, történetfilozófus

A becsületszó nem sokba kerül.

Der Cid – Zitatenschatz der Weltliteratur. 7. kiadás. Hesse & Becker, Leipzig, é. n., 188. h. Kristó Nagy István;

Szerencsétlenségben ismerjük meg a barátot.

Palmblätter – Uo. 264. h.;

Kinek sok adatott, attól sokat várnak.

I. m. – Uo. 282. h.;

A közmondások egy nemzet gondolkodásmódjának tükrei.

Uo. 771. h.;

Ha hibázik
az asszony: bűnös a férfi.

Der Cid – Uo. 896. h.;

Mondd csak, mondd csak, láttad-e,
mint törekszik minden élni?
Lesz, ha nem lehet fa,
levéllé,
s ha nem lehet termés,
csírává.

A természet – Német költők antológiája. (Vál. és szerk.: Keresztury Dezső.) Móra, Bp., 1963. 323. Rónay György;

Agyból nagy palotákat emel, így szokta a német,
s minden lenne legott,
festő, sírásó, csillagjós, mázoló, táncos,
tímár, poéta, kovács,
sőt, ha lehet, isten-követül még némi madárjós;
minden és semmi vagyunk.

Egy német íróhoz – Klasszikus német költők. I–II. (Vál.: Halász Előd.) Európa, Bp., 1977. I. köt. 291. Szabó János;

…ha mindennek a világon megvan a maga filozófiája és tudománya, akkor nem szükségszerű-e, hogy annak, ami a legközelebb áll hozzánk, nevezetesen az emberiség történetének, szintén legyen filozófiája és tudománya?

Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról, I. r. Bevezető – Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról és más írások. Gondolat, Bp., 1978. 49. Imre Katalin és Rozsnyai Ervin;

…ahol tevékenység van, ott erőnek, ahol új élet van, ott egy új életprincípiumnak kell lennie…

I. m. 3. k. II. f. – Uo. 136.;

Az eleven emberi erők az emberi történelem mozgatórugói…

I. m. III. r. 12. k. VI. f. – Uo. 264.;

…minden emberi mű esendő, és alig néhány nemzedéknyi idő múltán a legjobb berendezkedés is terhessé válik.

Uo. 268.;

Ami az emberiség birodalmában az adott nemzeti, időbeli és helyi viszonyoknak megfelelően végbemehet, az valóban végbe is megy…

I. m. 13. k. VII. f. – Uo. 333.;

Ami egy népre érvényes, az több nép szövetségére is érvényes: úgy kötődnek egymáshoz, ahogyan a hely és az idő kívánja; úgy hatnak egymásra, ahogyan az eleven erők összefüggéséből következik.

Uo. 336.;

A népek kultúrája létük virága, örvendetes, ám esendő megnyilatkozása.

Uo. 337.;

Egy-egy állam egészségét és tartósságát nem kultúrájának csúcspontja határozza meg, hanem eleven erőinek bölcs vagy szerencsés egyensúlya. Minél biztosabb a súlypontja ebben az eleven mozgásban, annál szilárdabb és tartósabb lesz az állam.

Uo. 340.;

…nemcsak szenátus és nép élt Rómában. hanem rabszolgák is, mégpedig annál nagyobb tömegben, minél inkább váltak a rómaiak a világ uraivá.

I. m. 14. k. IV. f. – Uo. 378.;

Az ember legyen ember! Helyzetétől függően alakítsa magát azzá, amit a legjobbnak tart.

I. m. 15. k. 1. f. – Uo. 409.;

A történelem folyamatából kitűnik, hogy az igazi humanitás növekedésével az emberi nem pusztító démonai is megfogyatkoztak…

I. m. II. f. – Uo. 417.;

A mesterségek és találmányok haladása fokozza az emberi nemnek azt a képességét, hogy korlátozza vagy ártalmatlanná tegye azt, amit a Természet nem tudott kiirtani.

Uo. 420.;

Az emberi nemnek az a rendeltetése, hogy különböző változásokon. keresztül a kultúra különböző fokaira lépjen; jólétének tartós állapota azonban lényegileg csakis az észre és a méltányosságra épül.

I. m. III. f. – Uo. 425.;

Még a legsilányabb emberi berendezkedések is így kiáltanak felénk: „Ha az ész és a méltányosság fel sem csillant volna bennünk, akkor régóta nem léteznénk többé, sőt, létre sem jöttünk volna.”

Uo. 431.;

Valamely dolog akkor tökéletes, ha nem egyéb, mint aminek lennie kell, és ami lehet.

Levelek a humanitás előmozdítására. Tantételek az emberiség jellegéről. 1. sz. – Uo. 463.;

Az ember neveltetése a születéssel kezdődik, mert az újszülött magával hozza ugyan erőit és tagjait, de ezeknek az erőknek és tagoknak a használatát, alkalmazását, fejlesztését meg kell tanulnia.

I. m. 4. sz. – Uo.;

…mindenki elegendő hajlamot hoz magával ahhoz, hogy emberré lehessen.

I. m. 5. sz. – Uo. 464.;

Egyetlen ember sem képes egymagában élni, még ha akarna is.

I. m. 6. sz. – Uo.;

Semmiféle emberi egyesülésnek nem lehet más célja, mint hogy megalapozza és megkönnyítse az egyének között a legjótékonyabb kölcsönhatást. Ami ezt a célt zavarja, akadályozza vagy megsemmisíti, az embertelen.

I. m. 7. sz. – Uo.;

Az ember az első, de nem az egyetlen teremtménye a Földnek; uralkodik a világon, de nem ő a Világegyetem. Ily módon a Természet elemei gyakran szemben állnak vele, ezért harcol ellenük.

I. m. 18. sz. – Uo. 467.;

Szerencsétlenségei révén jutott az ember legértékesebb javaihoz, és ezernyi felfedezés rejtve maradt volna előtte, ha nem ösztökéli felfedezésekre a szükség. Ő az ingaórán a súly, amely .mozgatója minden keréknek.

I. m. 19. sz. – Uo. 468.;

Az értelmetlen, vak erő végső fokon mindig tehetetlen erő; vagy önmagát pusztítja el, vagy kénytelen végül az értelmet szolgálni.

I. m. 22. sz. – Uo. 469.;

Minél tökéletesebb egy állam, annál odaadóbban és lelkesebben ápolja a humanitást; és minél kevésbé humánus, annál lelketlenebb és gonoszabb vele szemben. Ez a magatartás az állam valamennyi tagjára és kapcsolatára kiterjed, a kunyhótól a trónig.

I. m. 31. sz. – Uo. 471.;

A politikának eszköz, az erkölcsnek cél az ember. Ha e két tudomány nem egyesül, akkor mindkettő ártalmára van a másiknak.

I. m. 32. sz. – Uo.;

Abból … hogy Európa megőszült, senki meg ne jósolja egész nemünk romlását és halálát! Ugyan mit is ártana nemünknek, ha egy elfajzott része lehanyatlik? Ha lehullik a nedvdús fának egynéhány elaszott ága és levele? Mások nőnek az elszáradottak helyére, és újból virágba borulnak. Miért egyedül északi félgömbünk nyugati csücskének volna kultúrája, és valóban csak neki van-e?

I. m. Elmélkedések az emberiség történetéről – Uo. 578.

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir