VEGA CARPIO, FÉLIX LOPE DE (1562–1635) spanyol drámaíró és költő
Az okos alszik egyet rá s nyugodtan
Munkál a titkon még nagyobb titokban.
Mert jólesik a ráemlékezés.
Mindig a nőnek, máskép mondva, jelmez.
Nincs ki iránt szerelmed el ne múlna.
Mindig magának lesz belőle kára.
Ha bármiben jobban válik be nála.
Hogy lentről nézel fel reája. Nő,
Mióta van, nem volt még soha kő.
Ha nem vigyázunk titkunkra magunk.
A szerető s a kérő ugyanazzal:
Ezer hazug szóval s egy fél igazzal.
Recepteket gyüjt, mert az praktikus.
Egy rész közöny, két rész odaadás,
Naponta többször: biztos a hatás;
Csak ha a receptért fizetni kéne
(Fizetni házassággal notabéne),
Lesz a dolog szörnyen kedélytelen
S a szenvedélyes szenvedélytelen.
Gyülölni is majd megtanul hamar.
Csak szeretni szeret.
Mi ártóbb volna, mint a női szem.
Ostoba tesz csak, sohasem okos.
Elmar a konctól mást, de ő utálja.
Hizeleg annak, kit megharapott.
Arra valók csak, hogy megcsaljanak.
Künn testet ölt és lába-keze lesz.
Ahol szerelmét eldobottnak érzi.
De komoly összeg jár az urakért.
S légy bizalommal szerencséd iránt.
Azé lehetnünk, akit szeretünk.
Jóhír alapja a közvélemény,
Vigyázni kell, hogy ne veszítsük el.
Hisz a becsület kristályhoz hasonlit,
Ha rálehelnek, elhomályosul.
Parancsol.
Hogy nem király, ha a törvényeket
Lábbal tapodja…
Aranyhidat kell hagynunk.
Bölcs férfiú, kit ne sodorna bűnbe
A nagyravágyás és a hatalom.
Nem a betűben bízom én, hanem
Benned magadban.
Kártyákkal, gonddal és bajjal teli
Szerencsejáték, hol a vak esély
Uralkodik.
Csak a halódás egyre hosszabb.
Mert a becsület, az már rég a pénz.
Hogy aki úr, nem tartja meg szavát.
Ha a barátból ellensége lesz.
Bárki kegyét megszerezni,
Csak épp másnak kell nevezni,
Mindig másnak mondani,
Szebbnek jobbnak, mint ami.
S nem szeretjük, csak magunkat,
Mert nekünk kell, ami jó.
Nyomtatni tudják, bármelyik fajankó
Hamar kerül tudós ember hirébe.
Akkor sínyli meg a lány,
Hogyha nem volt hozomány.
Suttogni ott, hol titkolnivaló van.
Nép, ha egyszer dühre lobban,
Bosszu nélkül haza nem tér.
hogyha áttörhet rajtuk a halál?
létünket egy csalódásba temetni:
ez a szerelem. Ki próbálta, tudja.
annak a jót ismerni lehetetlen.
messzebb soha el nem érek?
és már csupán azt nem értem,
mint viseli el önmagát,
kiben buta gőg az érdem.
vak koldusként mendegélnek,
a vak vezet világtalant…
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir