SARTRE, JEAN-PAUL (1905–1980) francia filozófus, regény- és drámaíró | Kristó Nagy István: Gondolattár

SARTRE, JEAN-PAUL (1905–1980) francia filozófus, regény- és drámaíró

Három óra: mindig túl kései vagy túl korai időpont ahhoz, amit az ember éppen csinálni akar.

Az undor. Péntek – Magvető, Bp., 1968. 39. Réz Pál;

A doktor a tapasztalat profija: az orvosok, a papok, a bírók meg a katonatisztek úgy ismerik az embert, mintha ők teremtették volna.

I. m. Húshagyókedd – Uo. 123.;

…a dolgok pontosan azonosak azzal, aminek látszanak – és mögöttük … mögöttük nincs semmi.

I. m. Hétfő – Uo. 168.;

A gondolatom én vagyok: ezért nem bírom abbahagyni. Létezem, mert gondolkodom … és nem tudom megakadályozni, hogy gondolkodjam.

Uo. 175.;

Létezni annyi, mint itt lenni, egyszerűen csak annyi; a létezők megjelennek, lehetővé teszik, hogy találkozzunk velük, de levezetni sohasem lehet őket.

I. m. Délután hat óra – Uo. 224.;

Minden létező ok nélkül születik, gyöngeségből él tovább, és véletlenül hal meg.

…a létezés olyan telítettség, amelytől az ember nem szabadulhat.

Uo. 229.;

…vajon hogyan lehetséges, hogy a világ létezik – és nem a semmi?

Uo. 230.;

…a városoknak csak egyetlen napjuk van, s az minden reggel egyformán újrakezdődik.

I. m. Kedd, Bouville – Uo. 268.;

A tudat úgy létezik, mint egy fa, mint egy fűszál. Szunyókál; unatkozik.

I. m. Egy órával később – Uo. 287.;

Önmaga számára lenni a másik … ez az elsődleges értéke a másikhoz való viszonynak.

L’Etre et le Néant, Párizs, 1943. 432. – Márkus-Tordai, 93. Tordai Zádor;

A választás struktúrája szükségképpen feltételezi, hogy az a világban való választás. Egy választás, amely semmiből indulna ki, amely semmi ellen lenne választás, az semmit sem választana, és megsemmisítené magát mint választást.

I. m. 559. – Uo. 98.;

…az ember szabadságra lévén ítélve, az egész világ súlyát a vállán viseli: felelős a világért és önmagáért mint létezési módozatért.

I. m. 639. – Uo. 100.;

A természetben nincsen dialektika, csak az, amelyet belehelyeztek.

Critique de la raison dialectique, I. köt. Párizs, 1960. 127. – Uo. 107.;

…mindenki azt tesz, amit akar, és a saját szemszögéből nem ítélheti el a többiek cselekvését és szempontjait.

Egzisztencializmus (L’existencialisme est un humanisme) – Stúdió, Bp., 1947. 30. Csatlós János;

…az egzisztencia megelőzi az esszenciát …

Uo. 34.;

…az ember semmi más, mint amivé önmagát teszi.

Uo. 37.;

…ténykedésem az egész emberiséget elkötelezi… Tehát felelős vagyok magamért és mindenkiért…

…önmagamat választva az embert választom.

Uo. 40.;

Minden úgy történik, mintha minden ember esetében az egész emberiség az ő cselekvését figyelné, és ahhoz akarna igazodni. És minden ember elmondhatja magában: csakugyan, nekem van-e jogom úgy cselekedni, hogy az emberiség az én tetteimhez igazodjon? És ha nem mondja, akkor leplezi rettegését. Ez a rettegés nem olyan, amely kvietizmushoz, tétlenséghez vezetne. Egyszerű rettegésről van szó, amelyet mindenki ismer, akit már terhelt felelősség.

Uo. 42.;

…az értékek fényes birodalmában sem előttünk, sem mögöttünk nincs számunkra sem mentség, sem igazolás. Egyedül vagyunk, könyörtelenül.

Uo. 46.;

…ha tanácsadót választunk, azzal is magunkat kötelezzük el.

Uo. 52.;

Ahhoz, hogy munkához lássak, nem szükséges remény.

Uo. 57.;

Az ember nekivág az életének, kirajzolja arculatát, és ezen az arcon kívül nincsen semmi…

Uo. 59.;

…a gyáva önmagától az, … a hős önmagát teszi hőssé; a gyávának mindig lehetséges levetkőznie gyávaságát, és lehet, hogy a hős sem lesz mindig hős.

…csak a cselekvésben van remény … az emberéletet csak a cselekvés teszi lehetővé.

Uo. 62.;

…abszolút igazságra van szükség; ez pedig egyszerű, mindenkinek könnyen hozzáférhető, csak az kell, hogy az ember közvetlenül megragadja önmagát.

Uo. 63.;

Magamról bármiféle igazsághoz csupán embertársaimon keresztül juthatok. A többi ember nélkül éppoly kevéssé létezhetem, mint ahogy nélkülük meg sem tudhatok magamról semmit.

Uo. 65.;

…minden tervnek, még a legegyénibbnek is, egyetemes értéke van.

Uo. 66.;

A művészetben és a morálban az a közös, hogy mindkét esetben teremtés van, és elgondolás.

Uo. 71.;

Az ember önmagát alkotja meg, előre rendelve nem létezik, morált választva alkotja meg önmagát, és a körülmények olyan nyomást gyakorolnak rá, hogy nem lehet meg anélkül, hogy morált ne választana…

Uo. 72.;

…a szabadságnak … önmaga akarásán kívül más célja nem lehet…

…a szabadságot akarva rájövünk, hogy az teljes mértékben embertársaink szabadságától függ, és hogy az ő szabadságuknak a mienk a feltétele.

Uo. 75.;

Míg meg nem születsz, az élet semmi, de a te dolgod, hogy értelmet adj neki, és az érték semmi más, mint az értelem, melyet választottál.

Uo. 80.;

A Rosszban csak utána hisz az ember.

Az Ördög és a Jóisten, I. felv. 3. kép. 6. j. – Európa, Bp., é. n. 78. Bajomi Lázár Endre;

…elegendő, ha egyetlen ember gyűlöli felebarátját, a gyűlölet ragálya előbb-utóbb megfertőzi az egész világot.

Uo. 81.;

Meglehet, hogy a Jó kétségbeesésbe dönt… Mellesleg mindegy, nem az a feladatom, hogy megítéljem, hanem hogy gyakoroljam.

Uo. 85.;

Az ember nem lehet szent, ha napi tizenhat órát dolgozik.

I. m. II. felv. 5. kép, 2. j. – Uo. 104.;

Ki szeresse a szegényeket, ha a szegények nem szeretik egymást?

I. m. 6. kép. 5. j. – Uo. 127.;

Irtó jó huncutságra tanítlak meg: Isten nem létezik!

I. m. III. felv. 10. kép, 4. j. – Uo. 181.;

Egymást szeretni annyi, mint gyűlölni a közös ellenséget.

I. m. 11. kép, 2. j. – Uo. 186.

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir