JÓZSEF ATTILA (1905–1937, költő)
Ostoba vagyok – foglalkozz velem.
s mikor, miért, kinek.
Aktába írják, miről álmodoztam,
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok,
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
kik daccal s tehetetlenül remegnek,
mert kínjukból jövőnk nem született meg,
munka, szabadság, kenyér s jószavak.
és bátor, értelmes fiút,
ki őríz belőlünk egy foszlányt…
lelkem sikoltva megriad –
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!
örülj, ha jut tüzelőfára
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot
már végképp másoknak remél.
kit könny és vér teremtett.
Kezénél fogva vezeti
szép gyermekét, a rendet.
azt most már támadóink védik.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir