KRLEZA, MIROSLAV (1893–1981, horvát író)
KRLEZA, MIROSLAV (1893–1981, horvát író)
… ez a legalapvetőbb kérdések egyike: hogyan rázzuk le a betanult sémák pókhálóját, mi adja vissza az embereknek a látás közvetlenségét?…
Bűn nélkül nincsen jótétemény … Ahhoz, hogy az ember a betegnek tyúklevest főzhessen, mindenekelőtt le kell vágni a tyúkot … Tyúk vagy emberiség, igazán szót sem érdemel, mert ha nagyobb, mondjuk a világmindenség mércéjével mérjük a dolgokat, az eredmény tökéletesen egyforma lesz.
Frázisok uralják századok óta az emberi civilizáció valamennyi írott dokumentumát! A frázis nem meghamisított banalitás, a frázis még csak nem is a valóság kiforgatása, a frázis nem rossz grimasz valami rossz helyen, a frázis sematikus gyilkossága minden nemes emberi indítéknak, a frázis az emberi értelemnek halált hozó, ostoba felszámolása!
Igazság az, ha az ember szükségét érzi, hogy mondjon valamit, amit személyi érvényesülése érdekében bölcs belátással jobb lenne lenyelnie. Ez az igazság!
A hazugság a polgári társadalom anatómiájában tulajdonképpen a húst helyettesíti, amely a csontvázat takarja, s ha nem lenne hazugság, az emberek olyan undorító módon járnának, mint a pucér csontváz!
Az életben az egyetlen létező valóság az az ösztön, amely a Halállal szemben védekezik. Ez az ösztön görcsösen kapaszkodik mindenbe, ami él, mert létezésének minden titka abban van amíg él, hogy nem halt meg…
Az állam, a jog, az erkölcs, a társadalmi és politikai berendezések, mindez hemzseg a hibáktól, a fogyatékosságoktól, márpedig ami hiányzik, az egy mélyebb természeti törvény következtében beállt fogyatékosság azon törvény értelmében, melyet az emberek banálisan „örök emberinek” neveznek…
Első megérzésében sohasem csalódik az ember!
A giccs úgy hámlik le a művészetről, mint a csirke bőréről a korpa! A giccs egy művész életében a szenilitást jelenti! A begyöpösödést!
Az, hogy valaki az anyanyelvén óhajt beszélni, írni és könyveket olvasni, még nem ok, nem is lehet ok halálos ítéletek kimondásához.
Most pedig, volt, ahogyan volt, egy dolog vitán felül áll: népeinknek kezet kell nyújtaniok egymásnak.
Az ember legyen büszke a csúfnevére, ha még úgy derülnek is rajta…
… megalázott, szerencsétlen nép nevében folytatni politikát, anélkül, hogy az ember hinni tudna szerencsétlen kis népe fönnmaradásának gondolatában, hogyan lehetne?
… a politikával foglalkozó emberek egészen addig moralizálnak, amíg a hatalom birtokába nem jutnak, utána pedig már nagyon jól tudják, hogyan fejlődik tovább ez az erkölcs.
… a történelmi illúziók átka éppen az, hogy képzeletet megtévesztő álmodozásra csábítják: a halottakról, a halottak már réges-rég eltűnt gondjaikról, bajaikról regélnek, tehát tulajdonképpen a halál felé fordítják az embereket, ez pedig nyilvánvaló hülyeség, ezt szükségtelen bizonygatni.
Olyan világban, melyben az erőszak uralkodik, csak úgy lehet döntő győzelemre vinni az értelmet, a logikát és az erkölcsöt, ha az intellektusnak, a logikának és a morálnak megfelelő anyagi föltételeket teremtünk, hogy az értelem, a logika, az erkölcs olyan anyagi erővé válhasson, amely szembeszállhat a butasággal, a hazugsággal, a gazsággal, azaz minden erkölcstelenséggel és vak erőszakkal.
… visszautasítok minden rendőri mesterkedést és főleg minden „bizonyítékot”, ha mindjárt a letartóztatott kézjegye hitelesíti is, mert mint ismeretes, az efféle bizonyítékokat a foglyok kínzás hatására, úgyszólván a saját vérükkel írják alá.
… a történelem folyamán csak az a politikus lett híres, aki távlatot nyitott a zsebeknek.
Annyit ugatnak a szabadságról, a világnézetről, pedig még nem volt olyan ember, akinek sikerült volna ezt a kirakati bábut meztelenül megmutatnia: mindig más kosztümbe, mindig más és más divatnak megfelelően öltöztetik.
Mindenekelőtt tudni kell igazságosnak lenni; tudni kell, mit jelent az igazság, mert az emberek nyomorultak, mert nem emberhez méltó viszonyok között élnek. Nem csoda hát, hogy az emberi önérzet ködként szállt el belőlük.
… mi marad végül is nekünk? Egy szekrény ólombetű, ami bizony nem sok, … de az egyetlen dolog, amit az ember a mai napig fegyveréül föltalált emberi büszkesége védelmére.
Bankett Blitvában. Bp., 1979. Herceg János.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
