Baldigara neve először 1583. november 4-én került kapcsolatba Várad várával. Akkor kelt ugyanis az a levél, amelyben Báthori István lengyel király azzal a kéréssel fordult Rudolf császárhoz, hogy engedje el Baldigarát Várad erődítéséhez. Mint írta, már évek óta nagy erőfeszítéseket tett a vár felépítésére, majd így indokolta kérését: „Mivel pedig Erdélyből történt távozásunk után megtudtuk, hogy ott sokat építettek az erődítési elmélettől, rendtől és szabálytól eltérően, szükséges volna azokat kijavítani, [ezért] úgy véljük, Felségetektől kell kérnünk, kegyelmesen engedélyezze a nemes Baldigara építőmesternek, hogy útra keljen Váradra, és egy darabig ott időzzön, hogy ami a bástyákon és a többi védműveken hibázik, megfigyelje, s véleménye szerint mi módon szükséges kijavítani, velünk lehetőleg tudassa.” 61Rudolf december 9-i válaszában hozzájárult, hogy Baldigara két hónapot Váradon töltsön. A Haditanács 1584 januárjának elején értesítette erről Baldigarát, akinek azonban a szükséges útiköltséget még márciusban is kérnie kellett. A Haditanács figyelmeztette a Kamarát, hogy az út az uralkodó kívánságára történik. Ennek foganatja lehetett, és Baldigara március közepe táján végre elindulhatott Váradra, mivel pár nap múltán utasították Bernardo Magnót, hogy ideiglenesen vegye át Baldigara helyét Érsekújváron.
Váradról az engedélyezett két hónapnál hamarabb tért vissza, mivel április végén – május elején már ismét az érsekújvári építkezések ügyében intézkedett. Rövid távolléte alatt, tekintetbe véve az utazáshoz szükséges időt, valószínűleg nem sokat végezhetett Váradon, legfeljebb a vár állapotának felmérésére futhatta. Ez megmagyarázná, hogy miért szorgalmazták az erdélyiek újbóli látogatását. Feltehetően még vissza sem ért Váradról Érsekújvárra, midőn Ghyczy János váradi végvidéki főkapitány már kérelmezte Kolonitsch felső-magyarországi helyettes főkapitánynál, 62hogy újból engedjék őt el. Eközben felmerült egy újabb lengyelországi, s ezzel egybekötve egy felső-magyarországi út szükségessége is, majd pedig Ferdinand Graf zu Nogarol felső-magyarországi végvidéki és kerületi főkapitány sürgette Baldigara Erdélybe küldését, Ghyczy János levelére hivatkozva. Végül is, a Felvidéken keresztül utazva, július végén érkezett meg Váradra.
Az erdélyi tanács Báthorinak írt levelében ekképp dicsérte Baldigara tevékenységét: „[Baldigara] megh latwan az Dominicus [Domenico Rindolfi, az előzőépítőmester] fundalasath, es megh emendalwan, anny haznot teőtt, hogy az menni hozzan Dominicus fundalta wolt az bastiat, Baldigara tizen kilencz eölliel hozza bellieb az oromzattiath. Az Zelessegeth egy feleől hat eölliel hozza bellieb, mas feleöl eött eölliel, es walameniwel teöbbel. Az Dominicus fundalasa zerenth, az teöb bastiaknakis bontakozasa leött wolna, ky mondhatatlan nagy karos leött wolna. Az Baldigara yntezese zerenth penigh az Bastiaknak sem lezen bontakozasok, Melly Baldigara wgy megh demonstralta az intezeseth, hogy wgyan eőmagais Dominicus approbalta, es youa hatta. Ezt ez Baldigarath igen dychiri kapitan wramis [Ghyczy], es multis nominibus commendallia.” (kiemelés tőlem – D.Gy.). Jelenléte igen fontos lehetett, mert decemberben Ghyczy János azért folyamodott Nogarolhoz, hogy hosszabbítsák 63meg váradi tartózkodását. Nogarol 1585. február 2-ig engedélyezte azt, noha kitűnik, hogy Baldigara nem nagyon akart maradni. Valamikor március folyamán térhetett vissza Váradról, eszerint tehát, húzódozása ellenére, kitöltötte az engedélyezett időt.