A budróci Budor család a középkor végéig
A Budor család nem tartozik a Magyar- és Horvátországban jelentős szerepet betöltő, ismert köznemesi famíliák közé, bár a családtörténeti, genealógiai és heraldikai kézikönyvek igen szűkszavúan természetesen tudnak létezéséről. Valójában az 1989-ben megjelent Horvát Életrajzi Lexikon 2. kötetének, Josip Buturac által főként a korábbi forráskiadványok alapján írott gondos, de rövid szócikkét, valamint az ő kis középkori vonatkozású írását megelőzően a Budor családról szinte semmit sem tudott a horvát és magyar kutatás.
929A Budorok ősei – feltéve, ha hihetünk a bevezetőben bemutatott armális közlésének – eredetileg Veszprém megyéből származtak („ex nobilibus parentibus comitatus Vesprimiensis”; Függelék fol. 2v.). Innen telepedtek át, valószínűleg valamikor a XIII. század első felében, Szlavóniába, nevezetesen Kőrös megyébe, ahol birtokokat szereztek. A nemeslevélben név szerint is említett első ősük (lásd az 1. családfát), az 1284-ben elhunyt, de már IV. Béla király nádora (1261–1267), Kőszegi Henrik katonájaként szolgáló Sagud és több rokona ugyanis gorboniki (de Gorbonok/Gorbonuk) névvel szerepelt, Gorbonok mezővárosa pedig Kőrös megye északkeleti részén, egykor a mai Kloštar Podravski és Podravske Sesvete között feküdt. Sagud fia volt a család későbbi nevét adó, de 1326-ban már néhaiként felbukkanó Budor (másként Bodor), aki még szintén a gorbonoki előnevet viselte. Budor dédunokáját, Ádámot és ükunokáit, Balázst és Miklóst viszont már mindig budrovci (de Bwdrowcz) praedicativummal említik, mely település ugyancsak Kőrös megye említett vidékén, Szentgyörgyvártól délre található. A család tagjai ettől kezdve egészen a XVII. századig ezt az előnevet használták, korábban inkább budrovci, később budróc(z)i alakban.
A Budor család a középkor végéig egyike volt a szlavóniai köznemesség legnépesebb rétegét alkotó, bár nem a legszegényebb sorba tartozó, úgynevezett „bene possessionati” famíliáinak. A Budorok igazán jelentős szerepet sem az országrész, sem Kőrös vármegye életében nem töltöttek be, noha birtokaik csekély mértékben folyton gyarapodtak – a XV. századból fennmaradt, főként birtokjogi vonatkozású források azonban nem teszik lehetővé az egyes családtagok pályájának részletes rekonstrukcióját. Az első, akiről már bővebb információkkal rendelkezünk, az említett Balázs unokaöccse (lásd az 1. családfát), az 1533 táján elhunyt András volt. Ő ifjúkorában (1494) előbb Batthyány 932Boldizsár jajcai bán (1493–1495) familiárisa volt, akit különböző megbízatások mellett fegyverével is gyakran szolgálhatott, mint nyilván későbbi urait is. 1529 júliusában kelt végrendeletében ugyanis nem kis számban találunk különféle fegyvereket, köztük egy török kardot (framea Thurcalis) és egy zászlóval ékesített dárdát (hastae banderiae) is.
930A Budróci Budor család genealógiája, 1. tábla
931A Budróci Budor család genealógiája, 2. tábla
András a Horvátországot és Szlavóniát a XVI. század elején már egyre komolyabban fenyegető törökök elleni küzdelemből fokozatosan kiöregedvén, a vitézkedés helyett a különböző nagyurak, általában a regnáló horvát–szlavón bán vagy más horvát–magyar főméltóság hosszabb-rövidebb szolgálatát választotta. A ránk maradt életrajzi mozaikok szerint például 1512-ben Kanizsai György néhai bán (1507–1510) özvegye, Rozgonyi Klára szlavóniai birtokügyeiben járt el, mondhatnánk amolyan helyi birtokjogi és gazdasági „tanácsadóként”. 1513-ban azután Perényi Imre nádor (1504–1519) és bán (1511–1513), 1517-ben pedig Beriszló Péter bán (1513–1520) báni embereként (homo banalis) bukkant fel. Az utóbbi esztendőben, majd 1518-ban, ekkor nem másutt, mint a budai országgyűlésen, erdődi Bakócz Tamás bíboros-esztergomi érsek, egyúttal a zágrábi püspökség kormányzója, illetve Brandenburgi György őrgróf Kőrös megyei birtokperében ügyvédként (procurator) többek között ő képviselte az érseket, nyilván kiváló helyismeretének és több évtizedes szlavóniai tevékenységének köszönhetően. Társadalmi elismertségét és tanultságát – amely bizonyosan állítható – jól jelezte ez időben többször említett magisteri titulusa és említett ügyvédeskedése, továbbá példának okáért az is, hogy a szlavón rendek 1528 tavaszán Kőrösön tartott gyűlésükön – Szemcsey János vicebán mellett – azon személyek közé választották, akik a Szlavóniában állomásozó idegen és helyi katonaság számára tartoztak az élelmiszer árát megállapítani.