ZÁRÓKÉP Egy villanás a katonákról
ZÁRÓKÉP
Egy villanás a katonákról
Egy villanás a katonákról
Gyakran felvetődik a kérdés, hogy a Habsburgok a Magyarországon harcoló nagy keresztény hadseregek vezetését miért nem bízták soha magyar katonákra. Ennek a Bocskai-felkelésig – bármilyen hihetetlen – nem politikai, hanem szakmai okai voltak. A tizenötéves háború idején a keresztény hadak főparancsnoka elvben valamelyik osztrák főherceg volt. A tényleges vezetés azonban mindig birodalmi németek (Karl Mansfeld és Adolf Schwarzenberg), olaszok (Giorgo Basta) vagy franciák (Philip Emmenuel Mercoeur herceg) kezében volt. Annak ellenére, hogy a hadseregben rengeteg képzett stájer, karintiai és alsó-ausztriai tiszt szolgált, a főparancsnokok között éppúgy nem találunk osztrákot, mint magyart. Ennek oka az volt, hogy a hivatásszerűen katonáskodó osztrákok is többnyire a magyarországi, s nem a franciaországi vagy németalföldi hadszíntereken szerezték meg képzettségüket. Itt viszont – tekintettel az 1568 óta fennálló hivatalos békére – sem az osztrákok, sem a magyarok nem gyűjthettek tapasztalatokat a hadseregek mozgatásáról, a nagy nyílt csaták megvívásáról vagy a várak módszerek ostromáról.
Nádasdy Ferenc, Batthyány Ferenc, Zrínyi György, Pálffy Miklós vagy Thurzó György kezében akár egy több ezres lovascsapat is csodákra képes, hajlékony, engedelmes eszköz volt. De a tüzérség, a több tízezernyi gyalogos, a komótos német és a gyors magyar lovasság összehangolása, mozgatása terén teljességgel járatlanok voltak. A magyarokból nem a nagy hadseregek vezetéséhez szükséges értelem vagy képesség hiányzott, csak az a húsz- harmincéves gyakorlat, amelyet egy Mansfeld, Basta vagy Mercoeur magáénak mondhatott.
A 150 éves török megszállás Magyarország politikai, társadalmi, gazdasági és katonai fejlődését sajátos utakra kényszerítette. A magyar hadvezéreknek és katonáknak másfél évszázadon keresztül máshogyan, más ellenséggel kellett harcolniuk, mint nyugat-európai társaiknak. Itt nem jobb, nem rosszabb, hanem alapvetően más képzettségre, taktikára, mentalitásra volt szükség. Céltalan és felesleges tehát a magyar katonák harcmódját, állóképességét, szervezettségét a nyugatihoz hasonlítgatni, hiszen más módon ugyan, de a végvárak és a végváriak megállták a helyüket, teljesítették kötelességüket, s egy katonánál ez az egyetlen, ami igazán számít.
Tüzérkatona munka közben. Arnold Westerhout rézmetszete (részlet).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
