XXXVI. A három márványfej
XXXVI. A három márványfej
Az ősz Boboli Pétert egyhangúlag választá meg Raguza új rettorénak. A Damiani-párt félrevonult; akik vétkeseknek érezték magukat, elmenekültek. Az egész pregaditanács újra lett választva.
Legelső feladata volt a tízek tanácsának ítéletet tartani a fő-fő bűnösök, s azoknak koronázott fejedelme, János király fölött. Egyszerre állíták őt a két feleségével együtt a legfelső bíróság elé.
Boboli Péter, a rettore, volt az elnök, Bennessa Pirro, a sindaco, olvasta fel a vádlevelet.
– Lovag, patrícius Boboli János, más néven Canavelli poéta, más néven Frater Aktaeon, más néven Asmodái ördög, más néven János király, vádoltatol miszerint: rablókézzel elragadtad a fekete-hegyi fejedelem eljegyzett aráját, és minden kánonok, impedimentumok és prohibitiók ellenére feleségeddé tetted; a mosszori knéz várát cinkosaid által felgyújtattad, fiát, hadi népét elébb borral megmérgeztetted, aztán leöletted; varázslói hatalommal keresztülhoztad a poklokon és minden föld alatti mélységeken át a veled szövetséges uskókok gonosztevő faját; ördögi csábalakban legyőzted az angyal képviselőjét, s elragadtad kígyói hízelgéssel Éva kezéből a pálmát; bűnös szerelmet gyújtottál a szent szüzek fejedelemasszonyának szívében, s az ártatlanságot megejtetted; a nagyravágyás ördögét felébresztetted az egyház szolgájának, a felszentelt pátriárkának elméjében; ellenpápát kiáltottál ki Szent Péter valódi utódja ellenében, kit Rómában a szent consilium emelt uralkodói székébe; új haeresist támasztottál, veszedelmesebbet minden eddigieknél, mert dogmává emelted benne a többnejűséget; várost építettél, mely a tolvajoknak, csalóknak és hamis bukottaknak menhelyül szolgált; megkeresztelt népet a bálványimádásra visszatérítettél; templomainkat megfertőztetted hamis prófétasággal; háborúságot támasztottál közöttünk és szövetségeseink között, melynek áldozatul estek számos derék hajók, vitézek és hajósnépek; okozója lettél két vitéz keresztény nemzet végkiirtásának, egy egész tartomány elpusztulásának.
– Íme, tizenhárom vádpont! Tagadhatsz-e egyet is belőle? – kérdezé a rettore.
– Egyet sem tagadok.
– S mit tudsz ennyi nehéz vád ellenében felhozni a védelmedre?
– Azt, hogy szerettem.
– Szerelemért követtél el annyi végtelen bűnt?
– Megérte az árát! Lehoztam magamnak a paradicsomot az égből. Hét évig voltam olyan boldogságban, amilyent az idvezültek nem ismernek, s az istenek irigyelnek!
Boboli Péter egy intésére hirtelen fejére rántották a sbirrók a vádlottnak a bőrcsuklyát, hogy több ily szentségkáromlás el ne hagyhassa a száját.
Aztán kimondta rá a tízek tanácsa az ítéletet.
Frater Aktaeon és két bűntársa, Soror Kekharizméne és Mater Lubomira Raguza főpiacán a nép láttára bárd alatt veszítsék fejüket. Legelső legyen a bűnhődésben a knéz leánya, utána a Damiani-leány, a főbűnös nézze végig kedvesei fejének legördülését.
Azoknak még ott a vérpadon is az volt utolsó szavuk egymáshoz:
– Szerettelek, szeretlek, szeretni foglak!
A vérítélet végrehajtása után felhívatta magához Boboli Péter Raguza híres kőfaragóját, a gyors kezéről nevezetes Flórenci Odoardo Fa Prestot.
A rettore előtt, a nagy alabástromasztalon ott állt pompás ezüsttálcára téve három levágott fő, egy férfi és két asszony fejei.
– Odoardo Florentino Fa Presto – szólt Boboli Péter. – Most tégy ki magadért, mutasd meg művészetedet. Végy mintát e három fejről, s készítsd el azokat márványból, egymás mellé állítva, ahogy itten állnak. Az árát te szabd meg munkádnak. Műved az északi kapu homlokzatát fogja ékesíteni, melynek eddig Damiani-kapu volt a neve.
Attól fogva a „három márványfej kapujá”-nak nevezték azt. Ez a három márványfő még most is látható Raguzának egyik kapuján, s mindenki tudja a történetét. (A másolata terrakottából nálam is megvan.)
Disputa
Kritikus. Ez volt aztán a tömeggyilkolás! Herculanum és Pompeji pusztulásához hasonló. De ezekből legalább szabadulhatott el hírmondó, aki leírja a többiek veszedelmét. Ámde Raguza még most is áll, ha nem is hatalmas köztársaság többé; – ilyen monumentális szerelmeskedésnek nem lehetett nyom nélkül elenyészni; már pedig akik eddig a dalmata partokat beutazták, a régi időkben De Fortis apát, Schulenburg admirál, az újabban Paton, Wilkinson, Noé, Yriarte és Karacsay Tivadar, e regényes helyekről nem tesznek semmi említést.
Szerző. Annak az oka egyszerűen az, hogy azóta az egész táj képe megváltozott. Először is a velencei uralom alatt a dalmata hegységek meg lettek fosztva őserdeiktől. Velence nem csupán a saját hajóhadát építette azoknak a fáiból, hanem még a török szultán hadihajóihoz is onnan szolgáltatta jó pénzért az anyagot. A legszebb szálfákat elhordták a velencei Lídó cölöpzetének, melyet a tengeri furdancs minden tíz év alatt úgy összeőröl, hogy meg kell újítani. A fenyőfákat halomra vágatták, és szurkot főzettek belőlük, s mikor már le voltak tarolva az erdők, akkor odatelepítették a tengeri harcok alatt összefogdosott mindenféle népzagyvalékot, a mór kalózokat, s ezekkel hajtatták végre a pusztítás nagy művét; kiszedették a földből a levágott fák töveit, gyökereit, s gályateherszámra szállították át tüzelőnek Velencébe, s hogy még aztán valamiképp az elhullott magból se támadhasson új erdő: ráeresztették a kecskenyájakat; utoljára bevégezte a pusztítás munkáját a bóra, s a növényeitől megfosztott földet leseperte a sziklákról, s támadt az egykori paradicsom helyén a rettenetes Karszt. De a legnagyobb csapás, mely Raguza hajdani dicsőségét romba temette, az a nagy földrengés volt, mely 1667. április 6-án éjjel oly rögtöni rohammal kezdődött, hogy a ledőlt paloták omladékai alatt hatezer ember lelte halálát. Székesegyház, kápolnák, kolostorok egy kőhalmazzá váltak egyszerre, s azok között hevert Roland szobra, Oroszlánszívű Richárd ércemléke; egy óriási sírhalommá lett a pompás város, melyből napokig szállt a magasba az élve eltemetettek jajkiáltása. S mintha minden elem összeszövetkezett volna, a földrengéssel együtt jött a typhoni vihar; a romhalmazban tűz támadt, s az óriási katafalkból lett egy titáni máglya: ott hamvadt el évszázadok dicsősége. Ami megmaradt, azt elhordták a szomszéd hegyekből odacsődült uskókok. Az egész katasztrófát borzalmas élethű részletekkel írta le Damm Jakab, hollandi konzul, aki éppen akkor követségbe érkezett oda, s egész kíséretéből maga egyedül menekült meg egy nyomorult bárkán. Az ő adataiból szerezhetünk fogalmat e világváltozásról. A tenger egy időre lefutott a kikötőből, úgyhogy a gályák mind a zátonyon feneklettek meg, aztán megint olyan rohammal tért vissza, hogy leszaggatta a hajókat horgonyaikról, s a parthoz vagdalta. A szárazföldön pedig egész hegyek süllyedtek el, melyeknek a helyén most tavakat találunk; folyamok, melyek a tengerbe ömlöttek, utat vesztének, s föld alatti mélységekbe zuhantak alá; itt egy völgy lett sziklákkal betemetve, amott a hegygerinc hasadt ketté, s új völgytorkolatot nyitott. S ez a földindulás eltartott nyolc napig. A mostani Raguza, ahogy az áll, a földrengés pusztításai után lett fölépítve. Annak a tizenhét templomnak a köveit, amelyekben a daviditák tanait hirdették, ma is megtaláljuk a Raguzát körítő bástyafalban, ahogy a dombormű-ékítmények töredékes maradványai s elkopott feliratok betűi bizonyítják.
Kritikus. Radikális kúra! Égszakadás, földindulás! Tehát ezért nem maradt nyoma többé az Új Jeruzsálemnek, meg a mosszori aranybányának; s nagyon természetes, hogy Nabukodonozor melegvízforrása is ennek esett áldozatul. Csodálatos, hogy ennyi kőemlék közül éppen csak annak a három márványfejnek kellett mind e mai napig megmaradni. De ha ez megmaradt, akkor a hozzá kötött legendának is fel kell valahol tartatnia. Nem elégíthetné ki a szerző az olvasó kíváncsiságát a kétségtelenül kezében levő történelmi adatok közlésével?
Szerző. Ha kívánják tőlem, megtehetem; ámbár ez esetben azt ismételem, amit a francia hajóskapitány tett, aki a lőporát megosztotta az angol ellenfelével, hogy az is lövöldözhessen őrá. Azonban őszinte akarok lenni, s előadom a docékat. Ezeket az én tudós kollégám, Thallóczy Lajos, a bécsi országos levéltár igazgatója szedte össze Raguzában, s ő volt szíves azokat nekem regénytárgyul kiszolgáltatni, ahogy következnek.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
