V. AZ ELSŐ CSÓK
V. AZ ELSŐ CSÓK
Másnap korábban fölkeltem, mint a két szobatársam. Azt hittem, hogy azok még alusznak. Még nem ütött a görög lecke órája.
Kimentem a kertbe. Szép tavaszi reggel volt. A verebek csiripeltek. A jácintok, tulipánok piros csíráikat dugdosták elő a virágágyakból. Fürge veres bogárkák szaladgáltak a földön, egymás ismeretségét keresve. A nyárfák rügyeinek balzsamától csupa ámbraillattal volt tele a levegő. Az ifjú szívben is ilyenkor támad valami megzsendülés, amiben ott van a tavasz melege. Bogár volna: fölébredne, csíra volna: kibujkálna, balzsam volna: illatozna.
Jól sejtettem. Ő is ott volt. Amarillisz.
A jácint ágyat porhanyította kis gereblyéjével, nekitérdelve. Nekünk szabad volt a kertbe járnunk, a leckéket könyv nélkül tanulnunk.
Én egyenesen odamentem hozzá. Kívülünk nem volt ott senki.
– Kisasszony! Én jövök a fogadásom díjáért.
Erre ő fölállt, a ruháját rendbehozta, ami föl volt tűzve, míg térdelt, leverte a port két tenyerével magáról, s azzal a karjait hátratéve, odaállt elém: „tessék”.
Semmivel sem volt több élet az arcán, mint egy alabástrom szoborén.
Megcsókoltam az ajkát. Hideg volt, mint a kő. Nem pirult el utána. A szempillája sem mozdult meg. Tudta, hogy mit csinál; fizeti a vesztett fogadást.
Én úgy éreztem magamat e csók után, mintha uzsorás adósság fejében koboztam volna el egy árvaleánynak az utolsó vánkosát.
Magam pirultam el.
– No hát, kisasszony, ne higgye azt, hogy én olyan cudar önző vagyok. Legyen úgy, hogy én vesztettem el a fogadást. Itt van, nézze; odaadom magának a díjat, a költő levelét, s aztán nem bánom, ha visszaveszi is tőlem azt a szomorú csókot.
S odaadtam neki a nagybecsű autogramot.
Erre rögtön kétfelé nyílt az ajka; az arcán kisütött a mosolygás, a keze reszketett a kezemben, mikor a zálogot átvette, s azzal egyszerre a nyakamba borult, átölelte a fejemet – s ez már aztán igazi csók vala. Csók, amely leszalad a szívig; – még annál is odább; fölgyújtja a vért, és az istenné tevő balzsamokat az idegekben.
Sohasem felejtem el, amíg élek, ezt az első csókot.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
