XI.
Hogy nem soká élek”…
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
„Hogy ha én majd meghalok,
Nem leszen kő síromon…”
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
„Most gomblyukamban a virág,
S ha újra zöldül a világ,
Talán sírom halmán fakad.”
»Fiam, én neked megengedem,
Hogy úgy halj meg, mint magadnak tetszik.«
Erre kérném akkor Istenem:
… hogy tavasz legyen,
Harc tavasza, hol rózsák teremnek,
Veres rózsák férfi kebleken,
S lelkesítve zengjenek a harcok
Csalogányai, a trombiták.
Ott legyek s az én szívemből szinte
Nőjön egy halálos vérvirág.”
Megkönnyezetlen szemfedő borúl,
S ültetni nem fog senki egy virágot
A sírra, a mely rajtam domborúl.
Nő ott a kóró, mert meg nem tapossa,
Nem jő megnézni senki síromat…”
S szórd el csontommal hírem, nevemet,
Ne tudja senki sem, hogy egykor ilyen
Megátkozott teremtmény létezett!…
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Véres napokkal álmodom,
…Ha megfagyok, ha meghalok
… a csatatéren…”
Ágyban, párnák közt halni meg…
…Ne ily halált adj Istenem…
… Ott essem el én
A harc mezején,
Ott folyjon ez ifjui vér ki szivembül
S ha ajkam… végszava zendül
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyúdörej,
S holttestemen át
Fujó paripák
Száguldjanak…
S ott hagyjanak engemet összetiporva…”
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir