XIII. OBSITOS HUSZÁR (Népszínmű Szigligetitől)
XIII. OBSITOS HUSZÁR
(Népszínmű Szigligetitől)
(Népszínmű Szigligetitől)
Önkénytelen eszembe jut az a furcsa anekdota, miszerint bécsi színpadokon adván Szigligeti Csikósát és Szigeti Violáját fordításban: a kedélyes bécsi közönség sehogy sem akart hozzászokni, hogy e két egyformán hangzó név alatt két különböző személyt képzeljen magának, ezek közül elnevezésül természetesen a rövidebbet használva; mikor aztán kisült, hogy két külön szerzőről van a szó, akkor így különbözteté őket: „I. Szigeti der Betyár (Viola)” és „II. Szigeti der Tschikos”; minthogy pedig betyár és csikós megint egyforma dolgot jelentenek, tehát a kérdés annál bonyolódottabb lett. Nevelni fogja a bonyolódást most még a fenncímzett darab. Van tudniillik Szigetinek (Nro I.) ilyen című darabja: „Vén bakancsos és fia, a huszár”, Szigligetinek (Nro II.) most kerül színre szintén egy, amit csak a Tisza őriz, hogy így nem neveztetik: „A vén huszár és a fia, a bakkancsos”, amit én sajnálok is nagyon, hogy úgy nem történt; ezzel a revánssal tartoztunk volna derék gyalogságunknak, s a huszár apa csak elégtételt adott volna derék sorezredeinknek, ha fiát egyenesen a Dom Miguelek verbunkkommandójához viszi.
Azonban ez nem úgy történik: a fiúnak az anyja korcsmárosné, bizonyosan van neki miből letenni a rekrutaválságot, s a fiú otthon marad, és megházasodik. Hanem idáig sok minden történik ám, amit én nem győznék elbeszélni; de nem is beszélem el; aki jó ember, nézze meg maga, majd mikor előadják a darabot, lát abban sok szépet, és hall is eleget, hogy bizony nem bánja meg.
Tisztelt szerkesztő urat pedig kérem, bocsásson meg, hogy így kritika nélkül hagyom az újságát, de amióta a szimfóniákat lekottáztam, nagyon megroppant bele a derekam. Képzelje csak, a minap, midőn ott állok a színfalak közt, észrevesznek a muzsikusok, s amint ott eldefilíroznak mellettem, azt kérdék egymástól Király utcai angol nyelven: „Haszte klézen, waz der Khákas Misku hat gesrím? (még Misku) Haszt nid gelesen den Khákas Misku? No dasz isz aver a kapitäle Tumhájt!” S kérem, nekem azt ott kellett hallgatnom inkognitó, s még csak annyit sem mondhattam a védelmemre, hogy Márton vagyok, nem Miska. Arra azután mérgükben olyan kalamajkát húztak, hogy most is cseng bele a fülem. Ilyen veszedelmes dolog az embernek művészekbe belekötni. Nem is teszem, fogadom, ezentúl senkivel egész jövő vasárnapig.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
