Magyar színészek életéből
Magyar színészek életéből
Hajh, azokban a boldog időkben, amikből régi nagy művészeink kerültek elő, sokkal mostohább volt a színész sorsa, mint most.
Mikor a jó Sz…i Kecskeméten játszott, mint fiatal reményteljes színész, nem volt több egy piros nadrágjánál.
Azokban az időkben nappal is el lehetett viselni a piros öltözetet, s ezért Sz…i piros mondhatlanja nappal az utcán, este a színpadon végzé kettős szolgálatát.
Ebédre akkor a cserepes vendéglőbe jártak, oda tartottak a helyben fekvő ezred tisztei is, kiknek ezredese örömest eltréfált jó kedvében a jámbor színészekkel.
Feltűnt neki egyszer a fiatal színész piros mondhatlanja, s megszólítá érte, hogy mi jelentése van annak?
Sz… hivatalos komolysággal értesíté, hogy ezt azért vette ma fel, mert estére tábornokot fog személyesíteni.
Másnap azonban megint az a piros tünemény lépett a vendéglőbe.
– Ah, ma megint generális! – kiálta rá a túlsó asztaltól a víg ezredes, s engedé magának újra megmagyaráztatni Sz…itől, hogy ezúttal azért vette fel a pirosat, mert estére régi magyar vitézt kell játszania.
De harmadnap is csak a piros nadrág volt kénytelen helytállni.
– Teringettét – kiálta az ezredes, vállára ütve a fiatal színésznek –, ön ma megint generális.
De a színész szeméből kiesett a könny e szóra, s véget vetett a tréfának.
– No, no, ne legyen szomorú – vigasztalá az ezredes, megbánva, hogy tréfált vele. – Teringettét, az nem szégyen; önnek csak egy ruhája van, mégis mindig más embert látok benne a színpadon, más színésznek meg tíz is van, mégis mindig ugyanazt az embert látni benne.
Katonásan volt meghatározva, de annak a hadfinak helyes fogalma volt a művészetről.
*
Általános bevett szokás volt hajdanta, hogy a színészi osztály pályájukat változtatott református tanulókból telt ki; még most is nagy többségben van e felekezet a művészet ezen ágánál képviselve. Legkevesebb pedig közöttük az evangélikus. Tudtomra kettőnél többet nem ismertem, az egyik volt Petőfi, a másik Fekete Soma.
Egyszer Petőfi vándorszínész korában valami kis városban keresztülutazván, megismerkedett egy becsületes molnármesterrel, aki nagyon szíves volt iránta.
Az első szónál bizalmasan veregetett a molnármester Petőfi vállára:
– Hát maga színész? No, annak örülök, mert én is kálvinista vagyok.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
