ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD A PETŐFI-TÁRSASÁG II. KÖZGYŰLÉSÉN
ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD A PETŐFI-TÁRSASÁG II. KÖZGYŰLÉSÉN
1878. jan. 6-án
1878. jan. 6-án
Tisztelt közgyűlés!
Egy éve múlt, hogy a Petőfi-Társaság megalakult.
Minden kezdés nehéz, a mienket még a nehéz év is súlyosította.
Izgalmas belviszonyok, s viharos külesemények lefoglalták a közérdekeltséget, a nemzeti költészet, a hazai szépirodalom szamára csak töredékei maradtak a közönség részvétének.
És társaságunk e töredékekből is tudott alkotni, építeni. Működésének eredményét a titkári jelentés fogja összegezve bemutatni.
Második évét újabb, szilárdabb alapon kezdi meg társaságunk. Nemcsak a magunk, de a haza érdekében is óhajtjuk, hogy kedvezőbb viszonyok között, jobb csillagzatok befolyása alatt.
Óhajtjuk, hogy az új évben ne tépjenek le minden babért a világharcok hősei: az olympi játékok szellembajnokai számára is hagyjanak fenn valamit. Ha pedig a végzet a nehéz megpróbáltatás korszakát mérné ránk, akkor azt óhajtjuk, hogy szellemharcosaink tolla ne a pártviszály epéjébe, hanem régi dicsőségünk fényes színeibe legyen mártva.
Mert nem tartjuk azt, hogy „inter arma silent Musae”.
A fegyverek között is van a költő lantjának magas hivatása. Hitünk szerint a szépirodalom férfiainak feladata az, hogy amíg lehet, az egymással versenygő nemzetek közé álljanak: eszméik kicserélése, kölcsönös átültetése által a népek egyetemét felvilágosítsák, hogy a kerek földön a szeretet a szép és nemes iránt, a hazaszeretet és a szabadságszeretet minden nemzetnél egy és ugyanaz; de ha elkerülhetlen a harc, akkor feladata a nemzeti költőnek, hogy nemzete zászlóinak előtte járjon, s miként a walkürök, még a halálban alvókat is feltámassza szavával.
Példánk a hősdalnok, akinek nevét társaságunk viseli.
Ő általa lettek közvetítve, kölcsönösen kicserélve azok az örök eszmék, amik minden nemzetet közel hoznak egymáshoz: műveiben megtanulta a művelt világ minden nemzete szeretni azt, amit mi szeretünk: megismerni a saját házi bálványait azokban, amiket mi imádunk.
S mikor harcra kellett buzdítani: az ő dala kezdte el a harcot, s ez a harc végezte el az ő dalait.
Méltán eszményképe maradt az utóivadéknak.
S itt még egy tényt meg kell említenünk, ami másutt tán nem lesz följegyezve, de amiről számadással tartozunk a közönségnek: a Petőfi-keresés epizódját.
Nem látta őt senki meghalva, nem tanúskodik senki arról, hogy eltemették. Ezért fennmaradt a hit, hogy még élhet.
Én sem osztani, sem elutasítani nem tudom e hitet.
A múlt évben több tekintélyes hazafitól kaptam egyenes felszólítást, hogy a Petőfi-Társaság nevében tegyek lépéseket a hazai kormánynál ez aggályos kérdés eloszlatására.
A kérdést megtettük, némi útbaigazító nyomok látszottak előttünk; meg is nyertük az ígéretet a legcélszerűbb eljárás iránt, aminek természetesen csak nemzetközi nyomozások útján lehetett megtörténni; – hanem ekkor a véletlen, vagy talán a furfang közbehoz egy ármányos csalót, ki felhasználja a közérdekeltséget együgyű álarcásságra, s a mi kegyeletteljes kutatásunkból csinál egy nevetséges paródiát, szélesre taposva az alig sejtett nyomokat, amiket aztán a világra szóló harc északi szele végképp eltakart hófuvataival.
De ez mégsem oldott fel bennünket azon kötelezettség alól, hogy kedvezőbb idők fordultával, nemzetünknek e kérdés iránt teljes megnyugvást szerezzünk.
Ha az éjsarki utazó Franklin feltalálásáért a mívelt világ nemzetei egyik expedíciót a másik után kiküldeni ki nem fáradtak: a mi Petőfink is megérdemli, hogy legalább egy kérdést bocsássunk vitorlára azon táj felé, amerre eltűntnek hisszük.
Hogy él-e még, azt hitemmel nem erősíthetem, de bizonyosságot szerezni, bárha tagadólag legyen is az, kötelességünknek tartom.
Köszönöm tisztelt közönségünknek, hogy társaságunk működését eddig is részvétével kísérte; kérem, ne tagadja azt meg ezentúlra sem a Petőfi-Társaságtól.
Adjon az ég nemzetünknek egy olyan boldog évet, amilyent legnagyobb költője álmodott valaha!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
