Jákób hívatta fiait, és ezt mondta: Gyűljetek össze, hadd mondjam el, mi történik veletek a messze jövőben!
Gyűljetek egybe, hallgassatok meg, Jákób fiai! Hallgassatok atyátokra, Izráelre!
Rúben, te vagy elsőszülöttem, erőm, férfierőm első termése, kiválóan hatalmas, kiválóan erős. [1Móz 29,32; 5Móz 21,17]
Kiáradtál mint a víz, nem maradsz az első, mert atyád ágyába léptél, akkor meggyaláztál, nyoszolyámba léptél. [1Móz 35,22]
Simeon és Lévi testvérek, erőszak eszközei a fegyvereik. [1Móz 34,25-26]
Közösségükbe ne menj, lelkem, gyülekezetükkel ne egyesülj, dicsőségem! Mert embert öltek haragjukban, kedvtelésükben bikát bénítottak.
Átkozott haragjuk, mert erőszakos, és dühöngésük, mert elkeseredett. Szétosztom őket Jákóbban, elszélesztem Izráelben. [Józs 19,1. 9; 21,1-42]
Júda, téged magasztalnak testvéreid. Kezed ellenségeid nyakán lesz, leborulnak előtted atyádnak fiai. [5Móz 33,7; Bír 1,1-2; 1Krón 5,2]
Fiatal oroszlán vagy, Júda, prédától lettél naggyá, fiam! Lehevert, elnyújtózott, mint a hím oroszlán, vagy a nőstény oroszlán – ki merné fölkelteni?! [4Móz 23,24; 24,9; Jel 5,5]
Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Siló, akinek engednek a népek. [4Móz 24,17]
Szőlőtőhöz köti szamarát, nemes tőkéhez szamárcsíkaját. Ruháját borban mossa, köntösét a szőlő vérében.
Szemei bornál ragyogóbbak, fogai tejnél fehérebbek.
Zebulon a tengerpart felé lakik, a hajók kikötője felé, s oldala Szidónnal határos. [5Móz 33,18-19; Józs 19,10-23.]
Issakár nagy csontú szamár, az aklok között heverész.
De látva, mily jó a nyugalom, és mily szép a föld, teher alá hajtja vállát, és robotos szolgává lesz.
Dán ítéli a maga népét, mint Izráel bármely törzse. [Józs 19,40-47; Bír 18,1]
Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, a ló csüdjébe harap, és lovasa hanyatt esik.
Szabadításodra várok, URam! [Zsolt 119,166]
Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar!
Ásér kenyere kövér, királyi csemegéket ad.
Naftáli gyors lábú szarvasünő, szép szavakat hallat.
Termő fa ága József, termő fa ága forrás mellett, ágai átnyúlnak a kőfalon. [ 5Móz 33,13-17]
Ezért keserítik, nyilazzák, kergetik az íjászok. [Zsolt 37,14]
De mozdulatlan marad íja, feszülnek izmos kezei Jákób erősségének kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától, [5Móz 32,31; Zsolt 80,2; Ézs 49,26]
atyád Istenétől, ki megsegít téged, a Mindenhatótól, aki megáld téged az ég áldásával felülről, a lent elterülő mélység áldásaival, az emlők és anyaméh áldásaival. [1Móz 27,28 ]
Atyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál, az örök halmok gyönyörűségénél. Szálljanak József fejére, a testvérek közt megszenteltnek fejére.
Benjámin ragadozó farkas, reggel zsákmányt eszik, este prédát oszt.
Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta el nekik apjuk, amikor megáldotta őket; mindegyiket a ráillő áldással áldotta meg.
Azután parancsot adott nekik, és ezt mondta: Ha majd elődeim mellé kerülök, atyáim mellé temessetek, a hettita Efrón mezején levő barlangba. [1Móz 23,16-20]
Abba a barlangba, amely Kánaán földjén van, Mamréval szemben, a makpélai mezőn, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól, sírhelynek való birtokul.
Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát, oda temették el Izsákot és feleségét, Rebekát, oda temettem el Leát is. [1Móz 25,9-10; 35,29]
A hettitáktól megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang.
Amikor befejezte Jákób a fiainak szóló parancsokat, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.