Babilon leomlása: a felett a királyok és kalmárok síránkozása; a szentek és próféták öröme.
És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, a kinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől.
És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, [rész 14,8. Ésa. 21,9. Jer. 51,8.] leomlott [rész 16,19. 17,5.] a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, [Ésa. 13,21. 34,11. 13. 14.] minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé.
Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, [rész 17,2.] és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.
És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki [Ésa. 48,20. 52,11. Jer. 50,8. 51,6. 2 Kor. 6,17.] belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:
Mert az ő bűnei [Jer. 51,9.] az égig hatottak, és megemlékezett az [rész 16,19.] Isten az ő gonoszságairól.
Fizessetek [Zsolt. 137,8. Jer. 50,15.] úgy néki, a mint ő fizetett néktek, és kétszerrel kettőztessétek meg néki az ő cselekedetei szerint; a mely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek néki.
A mennyire dicsőítette magát és dobzódott, annyi kínnal és gyászszal fizessetek néki; mert ezt mondja az ő szívében: Úgy [Ésa. 47,7. 8.] ülök, mint királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok.
Ennekokáért egy [Ésa. 47,9.] nap jőnek ő reá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel [rész 17,16.] égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, a ki megbünteti őt.
És siratják őt, és jajgatnak ő rajta a föld királyai, a kik vele [rész 17,2.] paráználkodtak és dobzódtak, mikor az ő égésének füstjét látják,
Nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt, mondván: Jaj! jaj! te nagy város, [rész 14,8.] Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted!
A föld kalmárai [Ezék. 27,36.] is siratják és jajgatják őt, mert az ő árúikat immár senki nem veszi;
Arany és ezüst, és drágakő és gyöngy, és gyolcs és bíbor, és selyem és skárlátczikkeket; és minden thinfát és minden elefántcsontedényt, és drágafából és rézből és vasból és márványkőből csinált minden edényt;
És fahajat és illatszereket, és kenetet és tömjént, és bort és olajat, és zsemlyelisztet és gabonát, és barmokat és juhokat, és lovakat és kocsikat, és rabokat és emberek lelkeit.
És a gyümölcs, a mit a te lelked kívánt, eltávozott tőled, és minden a mi ínyes és pompás, eltávozott tőled, és többé azokat meg nem találod.
Ezeknek árosai, a kik meggazdagodtak ő tőle, távol állanak az ő kínjától való félelem miatt, sírván és jajgatván,
És ezt mondván: Jaj! jaj! a nagy város, a mely öltözött [rész 17,4.] gyolcsba és bíborba és skarlátba, és megékesíttetett aranynyal, drágakövekkel és gyöngyökkel; hogy elpusztult egy órában annyi gazdagság!
És minden hajósmester és a hajókon levők mind, a sokaság és az evezők, és valakik a tengeren kereskednek, távol állának.
És kiáltának, látván az ő égésének füstjét, [rész 14,11. 19,3.] és ezt mondják vala: Mi hasonló e nagy városhoz?
És port hányván [Józs. 7,6. Jób. 2,12.] az ő fejökre, kiáltának sírván és jajgatván, és ezt mondván: Jaj! jaj! az a nagy város, a melyben meggazdagodott mindenki, a kinek hajói voltak a tengeren, annak drágaságaiból, hogy elpusztult egy órában!
Örülj [5 Móz. 32,43. Ésa. 44,23. 49,13. Jer. 51,48.] ő rajta menny, és ti szent apostolok és próféták; mert az Isten büntette meg őt érettetek való büntetéssel.
És egy erős angyal egy nagy malomkőhöz hasonló követ felvőn és a tengerbe veté, ezt mondván: Ilyen módon nagy [Jer. 51,64.] sebességgel vettetik el Babilon, ama nagy város, és többé meg nem találtatik.
És hárfásoknak [Ésa. 24,8. Ezék. 26,13.] és muzsikásoknak, és síposoknak és trombitásoknak szava te benned többé nem hallatik; és semmi mesterségnek mestere nem találtatik többé te benned; és malomnak zúgása sem hallatik többé te benned;
És szövétneknek világossága többé te benned nem fénylik; és vőlegénynek és [Jer. 7,34. 16,9. 25,16.] menyasszonynak szava sem hallatik többé te benned; mert a te kalmáraid [Ésa 23,8.] valának a földnek fejedelmei; mert a te bűvöléseidtől eltévelyedtek mind a népek.
És abban prófétáknak és szenteknek [rész 17,6.] vére találtatott, és mindeneknek, a kik megölettek a földön.