Halottak siratásáról, megengedet ételekről, és tizedről való parancsolatok.
Ti az Úrnak, a ti Isteneteknek fiai [2 Móz. 4,22.] vagytok; ne [3 Móz. 19,27. 28.] vagdaljátok meg magatokat, se szemeitek között ne csináljatok kopaszságot, a halottért,
Mert szent [rész 4,20. 7,6.] népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek, és az Úr választott téged, hogy légy néki tulajdon népe minden nép közül, a melyek a föld színén vannak.
Semmi útálatosságot meg ne egyél.
Ezek azok az állatok, a melyeket megehettek: [3 Móz. 11,2. 3.] az ökör, juh, kecske,
Szarvas, őz, bival, vadkecske, zerge, vad bika és jávor.
És mindazt az állatot, a melynek hasadt a körme és egészen ketté hasadt körme van, és kérődző az állatok között, megehetitek.
De a kérődzők és hasadt körműek közül ne egyétek [3 Móz. 11,4.] meg ezeket: a tevét, a nyulat és hörcsököt, mert kérődznek ugyan, de körmük nem hasadt; tisztátalanok legyenek ezek néktek.
És a disznót, mert hasadt ugyan a körme, de nem kérődzik; tisztátalan legyen ez néktek. Ezeknek húsából ne egyetek, holttestöket se illessétek.
Ezeket ehetitek meg mindazokból, melyek vízben élnek: a minek úszó szárnya [3 Móz.11,9.] és pikkelye van, mind megegyétek;
Valaminek pedig nincsen úszó szárnya és pikkelye, meg ne egyétek; tisztátalan az néktek.
Minden tiszta madarat megehettek.
Ezek pedig, a melyeket meg ne egyetek közülök: a sas, a saskeselyű és a halászó sas.
A keselyű, a héja és a sólyom az ő nemével.
Minden holló az ő nemével.
A strucz, a bagoly, a kakuk és a karvaly az ő nemével.
A kuvik, a fülesbagoly és a bölömbika.
A pelikán, a gém és a hattyú.
Az eszterág és a szarka az ő nemével; a büdösbanka és a denevér.
Minden szárnyas féreg is tisztátalan legyen néktek; meg ne egyétek.
Minden tiszta szárnyast megehettek.
Semmi holttestet meg ne egyetek; a jövevénynek, a ki a te kapuidon belől van, adjad azt, hogy egye meg azt, vagy add el az idegennek, mert szent népe [vers 2.] vagy te az Úrnak, a te Istenednek. Ne főzd a [2 Móz. 23,19. 34,26. 4 Móz. 22,28.] gödölyét az ő anyja tejében.
Esztendőről esztendőre tizedet végy a te magodnak minden [3 Móz. 27,30.] terméséből, a mely a te meződön terem.
És egyed az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon [rész 12,17. 18.] a helyen, a melyet kiválaszt, hogy ott lakozzék az ő neve, gabonádnak, mustodnak, olajodnak tizedét, a te barmaidnak és juhaidnak első fajzását; hogy tanuljad félni az Urat, a te Istenedet minden időben.
Ha pedig hosszabb néked az út, hogysem oda vihetnéd azokat, mivelhogy távol esik tőled az a hely, a melyet az Úr, a te Istened választ, hogy oda helyezze az ő nevét, téged pedig megáldott az Úr, a te Istened:
Akkor add el pénzen, és kösd a kezedbe a pénzt, és menj el arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened;
És adjad a pénzt mind azért, a mit kíván a te lelked: ökrökért, [Máté 21,12.] juhokért, borért és vidámító italért és mindenért, a mit megáhít néked a te lelked, és egyél ott az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, és örvendezzél te és [5 Móz. 12,17. 18.] a te házadnak népe.
A lévitát pedig, a ki a te kapuidon belől van, ne hagyd el, mert nincsen néki része, sem [4 Móz. 18,20. 24.] öröksége veled.
A harmadik esztendő végén vidd ki annak az esztendő termésének minden tizedét, és rakd le a te kapuidba.
És eljön a lévita (a kinek nincsen része és öröksége te veled), és a jövevény, árva és özvegy, a kik a te kapuidon belől vannak, és esznek és megelégesznek, hogy [rész 28,1. Péld. 11,10. 24-26. Malak. 3,10.] megáldjon téged az Úr, a te Istened a te kezednek minden munkájában, a melyet végzesz.