PÁL JERUZSÁLEMBEN
PÁL JERUZSÁLEMBEN
Pál a szent városba érve felkereste Jakabot és a presbitereket, és beszámolt róla, mi mindent tett az Úr a pogányok között az ő szolgálata révén. Mind hálát adtak Istennek, őhozzá azonban így szóltak:
– Látod, testvér, sok ezren vannak, akik a zsidóságból tértek meg, és mind buzgón tartják magukat a törvényhez. Felőled pedig olyan híreket kaptak, hogy a szórványban élőket eltántorítod Mózestől és a körülmetélkedéstől. Ha megtudják, hogy megérkeztél, bizonyára összetódulnak. Azt tanácsoljuk hát, hogy vedd magad mellé ama négy férfiút, akik fogadalmat tettek közöttünk, és a törvény előírása szerint menj velük a templomba, s fizess értük a megtisztulásukért. Így mindenki meglátja, hogy nem igazak a rólad szóló híresztelések.
Pál maga mellé vette a négy férfit, elvégezte a tisztulási szertartást, és bemutatta az előírt áldozatot. Ezután is naponta elment a templomba; a pünkösd hetedik napján azonban Ázsiából jött zsidók felismerték, és nagy hangon így kiáltoztak:
– Íme az átkozott, aki mindenfelé atyáink törvénye és a szent hely ellen beszél!
Azzal is megvádolták, hogy pogányt vitt be a templomba, amire semmi okuk nem volt azonkívül, hogy olykor az Efezusból való görög tanítvánnyal, Trofimusszal együtt látták őt a városban. Sokan összecsődültek a lármára, Pált megragadva kihurcolták a templom külső udvarába, és becsukták mögötte az ajtót. Azon voltak, hogy megölik, de a helyőrség ezredese meghallotta, hogy lázadás tört ki a templomnál, és tisztek meg katonái élén azonnal odavonult.
A katonák láttán a zsidók felhagytak Pál ütlegelésével, az ezredes pedig elfogatta őt, és láncot rakatott rá. Tudakolni kezdte, miért támadt a zendülés, de a nagy kiáltozástól semmit sem értett, s megparancsolta, vigyék a foglyot a várba. Pál néhány szót szólt hozzá, mire az ezredes meglepődve kérdezte:
– Te tudsz görögül? Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki négyezer szikáriust vitt a pusztába?
Pál elmondta neki, hogy a kilikiai Tarzus polgára, és engedélyt kért, hogy a felbőszült tömeghez szóljon. Az ezredes engedélyt adott, ő pedig saját nyelvükön szólt a jeruzsálemiekhez:
– Testvéreim és atyáim! Zsidó vagyok a kilikiai Tarzusból, és ebben a városban Gamáliel lábainál tanultam a törvényt.
Mély csendben hallgatták, amíg elmondta, hogyan üldözte Jézus híveit, mígnem a damaszkuszi úton csodás látomás érte, és megtért.
– Kevéssel utóbb itt, e templomban – folytatta – ismét láttam Jézust, és ő így szólt hozzám: „Sietve menj Jeruzsálemből, mert itt nem lesz hitele a rólam való tanúságodnak. Indulj hát, mert én messze, a pogányok közé küldelek…”
Ennek hallatán a zsidók újfent zajongani kezdtek, és-halált kiáltoztak, köntösüket lóbálták, és port hánytak a levegőbe. Az ezredes megelégelte a felfordulást, a várba vitette Pált, s parancsot adott, hogy korbácsolják meg, úgy bírják vallomásra. Amikor meg akarták kötözni, Pál megkérdezte:
– Szabad néktek római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolni?
Az ezredes, akit Claudius Lysiasnak neveztek, ezen meglepődött.
– Valóban római polgár vagy? – kérdezte.
– Igen, annak születtem – felelte Pál büszkén.
– Én drága pénzen vettem a polgárjogot – jegyezte meg az ezredes, és feloldoztatta foglyát, ám őrizetben tartotta, és másnap összehívta a főtanácsot, eléjük állítva Pált, hogy adják elő panaszukat.
Pál tudta jól, hogy a főtanácsban a szadduceusok és a farizeusok egymással szemben állnak, ezért így kezdett beszélni:
– Testvéreim és atyáim! Én farizeus vagyok, farizeusok fia, és a halottak feltámadásába vetett hitem miatt vádolva állok előttetek!
És valóban elkeseredett vita támadt a két párt között, a farizeusok pártját fogták az apostolnak, a szadduceusok acsarkodtak ellene. Az ezredes attól tartott, hogy Pált is kétfelé szakítják, ezért katonáival visszavitette az erődbe. Azon az éjjelen Pálnak megjelent Jézus, és így beszélt:
– Semmit se félj, mert amiképp bizonyságot tettél rólam Jeruzsálemben, azonképpen kell tanúskodnod Rómában is!
Voltak olyan zsidók a városban, szám szerint negyvenen, akik összeszövetkeztek, és átok alatt megfogadták, hogy nem esznek és nem isznak, amíg Pált meg nem ölik. Elmentek hát a főpapokhoz, és azt mondták nekik:
– Kérjétek az ezredest, hogy Pált küldje elétek, mintha tüzetesebben meg akarnátok vizsgálni ügyét, mi pedig szerét ejtjük, hogy útközben megöljük.
Pál nővérének fia neszét vette a cselszövénynek, és sikerült bejutnia a várba, hogy rokonát figyelmeztesse. Pál megkérte az egyik századost, hogy vezesse a fiút parancsnoka elé, mert fontos híradása van.
Amikor az ezredes meghallotta a zsidók tervét, úgy rendelkezett, hogy éjjel háromtól álljon készenlétben kétszáz gyalogos, hetven lovas és kétszáz lándzsás katona és egy hátasló, amelyen Pált Caesareába kísérik. Levelet fogalmazott Felix helytartónak, beszámolva a fogoly őrizetbe vételéről és a főtanács előtti meghallgatásáról meg a zsidók gyilkos tervéről, és hozzátette, hogy vádlóit is Caesareába fogja utasítani.
A katonák a parancs szerint még az éjszaka megindultak, és hajnal előtt Antipatriszba értek. Innen már csak a lovasok mentek tovább, és másnap átadták a foglyot a helytartónak Claudius Lysias ezredes levelével együtt. Felix elolvasta a levelet, röviden kikérdezte Pált, majd parancsot adott, hogy Heródes palotájában őrizzék, amíg vádlói meg nem érkeznek.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
