ÉZSAU ÉS JÁKOB
ÉZSAU ÉS JÁKOB
Anyósához hasonlóan Rebeka is hosszú ideig meddő volt, mígnem az ő és a férje kitartó imáinak engedve, Isten megnyitotta méhét. Akkor aztán ikreket szült, akiknek későbbi ellenséges viszonya már az anyaméhen belül megmutatkozott.
A két ikertestvérben némiképp Káin és Ábel képlete ismétlődik meg: a kisebbik fivér szelíd és ügyes állattenyésztő, míg az idősebbik vad, szertelen és taszító figura, igaz, hogy a földmíves Káinnal szemben Ézsau a vadászatnak hódol, és sérelme miatt nem öli meg öccsét. Érdemes itt megfigyelni, Isten mindkét esetben a később született mellé áll, s ebben Rebeka ikerfiai az Ismael–Izsák testvérpár esetét is megismétlik.
Az elsőszülöttség joga a történelem úgyszólván minden időszakában roppant fontossággal bírt, legalábbis uralkodóknál és a tehetős társadalmi rétegekben. (Gondoljunk csak a főnemesi családokra, ahol a birtok és a nemesi cím kizárólag az elsőszülött fiúra száll – még napjainkban is ott, ahol van nemesség!) A pátriárkák korában ez a jog még többet jelentett: aki az atyai áldás keretében megkapja, arra száll az Istennel kötött szövetség s az isteni ígéret a megsokasodó utódokról, Kánaán majdani birtoklásáról. Ezért követ el mindent Jákob és anyja, az iránta elfogult Rebeka, hogy a jogszerű elsőszülöttől ezt az áldást elorozzák. És a Biblia éppúgy nem ítéli el őket a csalásért, ahogy Ábrahámot sem ítélte el, amiért felesége révén uralkodóktól csalt ki vagyont érő ajándékokat. Olyan kor szemléletét tükrözi ez, amelyben a furfangnak nagy volt a becsülete, gondoljunk csak a görög nép hősére, a leleményes Odüsszeuszra! Ézsaut pedig nincs igazán okunk sajnálni: aki oly kevésre becsülte elsőszülötti jogát, hogy éhében egy tál lencséért is lemondott róla, az nem is érdemelte volna meg.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
