Csanády Sándornak
Csanády Sándornak
Baraccone di Collegno, 1876. október 15.
Tisztelt Barátom!*
Csanády Sándornak. K. F.
Mély megilletődéssel értesültem a rettenetes csapás felől, mely Önnek házi boldogságát, családi életét szétdúlta.
Ismerem az ily csapás súlyát. Hosszu évek multak el, mióta az fejemre lecsapott. S a hosszu évek nekem nem hoztak vigasztalást. A seb úgy sajog most is, mintha tegnap ütötték volna. És fog sajogni, míg szivem dobog.
Én hát saját keblemben hordom az Ön fájdalmának mértékét.
Boldogok, a kik hisznek, mert ily fájdalmakra csak a hit adhat enyhitést, a tudomány nem, az élet nem s még a baráti részvét sem, magok az időnek balzsamújjai is csak behegeszthetik a sebet, de meg nem gyógyíthatják.
Én nem tudok Önnek a vigasztalás hangján szólani. De lelkem szükségletének teszek eleget, midőn megmondom Önnek, hogy részt veszek fájdalmában, mint őszintébben senki sem vehet.
Találjon Ön férfias keblében erőt, azt a szeretet, melynek tárgyát Önnek karjai közül a halál kiragadta, átvinni ama másik szeretettjére, mely beteg bár, de még nem halt meg: a hazára. Keresse, s óhajtom, találja Ön a szeretett betegnek ápolásában azt az erkölcsi nyugalmat, mely a becsületesen teljesített kötelesség nyomában jár. S legyen Önnek megadva az áldás, hogy a beteg haza felgyógyulásában találja fel a polgár a boldogságot, melyet az ember elvesztett.
Fogadja Ön baráti részvétem mellé szives nagyrabecsülésemet.
Kossuth.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
