Kiss Miklós – Kossuthnak.
Kiss Miklós – Kossuthnak.
Páris, 1866. junius 30.
Tisztelt Kormányzó Úr!
Sajnálom a Perczellel történt meghasonlást, de ez éppen nem lep meg, sőt az ellenkező lett volna valódi csoda! ő beteg!!!
Sajnálom azt is, hogy Klapka lebeszéltette magát Csáky és Komáromy által az olasz harczba való menetelről, ezek azt telegraphalták neki: Ne jőjj, minden el van intézve, mi megyünk Párisba 26-án.
Pedig Klapkának látni kellett volna Kormányzó Urat. Mert az nem lehet, hogy oly erő, mint Klapkáé, nélkülöztessék. Az ösmertek közt ő a második erő, s még ehhez specialitású erő s egyedüli katonai anctoritas, ismétlem tehát, hogy az nem lehet, hogy ezen erő parlagon heverjen.
Nekem Csáky és Komáromy működése nem tetszik, miért? azt még most analysálni nem tudnám, s belőlem e téren inkább instinctus mint biztos tudat beszél. Szeretném látni megbizó levelüket s az aláirásokat! tán csak fictio az az otthoni comité, semmi esetre sem lesz oly nyomós, hogy rendeleteket fogadjunk el tőle, de én meghajlok előtte, mihelyt Kormányzó Úr meghajol.
Komáromy itt van már 4 nap óta, nem jött felém, találkoztam vele tegnapelőtt egy nyilvános kertben (hova minden nap eljár minden titkolódzása mellett), de nem szólt egy szót sem az ügyről, nekem pedig nincs jogomban tudni, hogy ő miért jött ki, hogy miért nem fog haza menni, az más dolog, mert úgy hiszem, nem fog!!!
Elvárom Csákyt ma délig, már csütörtök óta várom, s csak azután mondok határozott véleményt ezen urakra nézve.
A Klapka levelében, mit ide zárok, irt szavakon, kérem, ne akadjon fel, Kormányzó Úr, minden megvan ott, hol az elv elfogadtatik, »a nemzet választottja!« ez mindent magában foglal.*
* Klapka levelét lásd a 265. sz. lapon. K. F.
Klapka Berlinbe megyen, még pedig Bismarck felszólítására s a herczeg unszolására. – Én is oda fogok menni kedden vagy szerdán, előbb nem tehetem, S.-Angeba kell mennem saját ügyeim rendezése végett, ki tudja mikor s ha térek-e vissza valaha?
Én a betörést égető szükségnek tartom, mert én nem hiszem, hogy előbb (s Csáky s K–y számára!!!) a nemzet felkeljen. Nem hiszem, hogy a millió s milliók, melyeket ezen uraknak kellene bevinni (?), belátással s lelkiismeretesen fordíttassék a czélra.
Nézetem szerint Klapkának kell az éjszaki hadsereget parancsnokolni, ez kérdésen kivüli dolog, más alá soha sem fog a burkus erőt adni, ezt én bizton tudom.
Kormányzó Úr, mint a nemzet feje, választottja fogja a proclamatiókat irni és aláírni, de az éjszaki proclamatiókban Klapka nevét belé kell szőni, s azokat nézetem szerint Klapkának quasi contrasignálni.
Én oly biztos vagyok, mint hogy most, midőn irok, élek, hogy Kormányzó Úr és Klapka, ha maguk közé intrigansokat nem eresztenek, úgy fognak együtt járni, működni, mint két testvér. Intrigansokról szólva eszembe jut Kormányzó Úrnak a nyári egyik levelében tett exhortatiója, hogy fél vagy negyed vagy egész mágnásokkal ne confidentialiskodjak. E figyelmeztetést inkább nekem volna jogom tenni, mert hármunk közt mindig én voltam az, ki ezen elem ellen működtem, én ismerem őket legjobban, élevé dans le sérail, j’en connais les secrets!
Én tudom legjobban, mi gyűlölettel vannak sokan közülök Kormányzó Ur és Klapka iránt. – Nem is lesz Magyarországon soha felkelés, míg ilyfélék vezetik azt, csak ha ismét Kormányzó Úr s hívei leszünk a dolog élén odahaza akkor fog felkelni a nép, előbb nem, hiába beszél nekem, Csáky vagy bárki más.
Ha a hazai comité (?) küldöttjei (?) igaz emberek lettek volna, okvetlenül úgy intézték volna dolgaikat, hogy Kormányzó Ur és Klapka ismét egy kalap alá jussanak, de ezt ők csak léhán vagy éppen nem is sürgették; nekik más a czéljuk mint a mienk . . .
Nekünk egyesülnünk kell szorosan. 59-ben tettem egy figyelmeztetést Genuában, nem hallgattak meg, s kisikamlott, kicsavartatott A . . . stb. által kezünkből az otthoni ügyek vezetése. Urai voltunk, már nem vagyunk az otthoni situatiónak! parancsot vártak tőlünk, most ők adnak – s kik? az ő művök, hogy az emigratio mint kutya s macska élt együtt.
S.-Ange, 1866. julius 1.
Vártam Csákyt tegnap Párisban, meg is érkezett 6-kor reggel, tudta, hogy 11-kor távozok, de hozzám nem jött, hanem midőn már vasutra kelle mennem, küldé hozzám Rényi által Kormányzó Urnak 27-iki levelét, s azt izené, hogy ma nem ér rá velem találkozni, mert sok beszélni valója van Komáromyval, 5-kor megyen Berlinbe, hanem majd ha visszatér, fel fog keresni, ha lehet!
Ezen emberek nem járnak igaz úton, már az mind hiába; én a jövő héten elmegyek Berlinbe, előbb lehetetlen – de teljességgel lehetetlen, a pénzhiány nagy baj.
A mi reám vonatkozik Kormányzó Úr Usedomhoz irt levelében és Csákyra bizott Bismarck intentiójára irottban, az betű szerint úgy van. Bismarcké volt az initiativa a betörésre nézve; nem vagyok képes lemásolni Berlinbe rögtönzött iratimat, iszonyú sok a dolgom, iszonyú személyes bajokkal küzdök, de elküldöm az eredeti conceptust, igen kérném, ha visszaküldené Kormányzó Ur.
A »Ce qu’il faut faire aprés la déclaration de laguerre« (mi a teendő a hadüzenet után) Bismarck kivánságára irtam, a conceptust elolvastam neki, s mivel a királylyal közlenie kellett, némi formai változásokat tétetett, teszem: a király csak katonai egyéniségekkel akart érintkezni, Kormányzó Úrtól reszketett akkor még, most már, gondolom, másként állhat a dolog. Csak az feltünő s aggasztó előttem, hogy Bismarck engem nem hivatott Berlinbe a háború declaratiója után, miként az el volt döntve köztünk; meglehet, hogy Csáky és K. demonetisáltak előtte, K.-ről kevésbbé, de Csákyról tökéletesen felteszem, felteszek én még mást is, sokkal olyanabb dolgokat, Csákyról s Komáromyról!!!
Én magam s költségeim fedezésére directe pénzt Bismarcktól nem kérhetek s nem is fogok kérni; nottámban alludeáltam reá, s ő azt mondá, hogy, ha csak 100 vagy 150 ezer frank lenne a mi kell e czélra, úgy ez nem talál akadályra.
Hat, 700,000 ezer tallérra tettem aranyban és ezüstben az összeget, melyet a seregnek be kellett volna vinni, nem akartam őket elijeszteni, és csakugyan magyar bankót burkus garantia mellett haszonnal lehetne nyomatni. A király általi proclamatióra is gondoltam, de akkor még oly messze állt a dolog a háborútól, hogy Bismarck mindig attól rettegett, hogy királya kibékül Austriával, innen van, hogy több pontjaim félve, homályosan, per on, nous stb. vannak caracterisálva.
Azon nagyon csodálkozom, hogy Kormányzó Ur azt irja Berlinbe, igen sokat tartanak a bennlevő comitévali egyenes összeköttetésre, nagyon csodálom!!! Ezt tán csak Csáky mondta Kormányzó Urnak; én megvallom, alig adok egy bakfittyet arra a comitéra, Kormányzó Úr azonban elismeri, hát legyen!
Én nem sok jót várok Csáky eljárásától Berlinben, vele Bismarckhoz semmi esetre se mentem volna, mert nem tudtam volna ellentállani az ő hetvenkedő handa-bandázó modorának, ellenkező modorból nem felelni nem lehetett volna, s nem is fog lehetni köztünk harmonikus eljárást létesíteni, én legalább úgy hiszem. Berlinben nem kell oly nagyon hivatalos alakban fellépni akarni, mert azon modort tőlünk ott kevésbbé fogadják el, mint akár Olaszhonban, akár Francziaországban. Én megbizó levél nélkül is el voltam s el lettem volna később is fogadva Berlinben, nem tudom, üdvös lesz-e, hogy Kormányzó Ur Csákyval a dolgot oly nagyon hivatalos lábra állították. Furcsa világ ám a berlini. Reménylem, hogy holnap fogok Párisban berlini leveleket találni. Tüstént fogok irni.
A megbizó levelet nem igen tudom feltenni, ha csak oly formán nem irná Kormányzó Úr:
A magyar nemzet nevében, alulirt Magyarország kormányzója (törvényesen megválasztatott . . . .) kinevezi megbizottjának Franczia- és Poroszországokban N. N. stb. – biz én nem tudom, hogy kell folytatni.
Tisztelettel maradván Kormányzó Úrnak
alázatos szolgája
Kiss Miklós.
Kiss Miklós.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
