Kossuth – Cerrutinak.
Kossuth – Cerrutinak.
Turin, 1866. augusztus 21.
Államtitkár ur!
Van szerencsém értesíteni, hogy vettem tegnapi levelét. Mélyen meg vagyok hatva irántam tanusított jóindulatának ez ujabb bizonyítéka által. Köszönöm, hogy a kezeimben maradt pénz hovafordítása iránt tett javaslataimat helybenhagyta. – Ugy fogom azt szétosztani, hogy abból – az ön kivánatához képest – Tkalacz ur 1200–1500 frankot és Csernátony ur 400–500 frankot kapjon, de nehogy a szükséges levonásoknál, emlékezeti tévedés folytán, hibát tegyek, ismételten kérem, küldene nekem egy másolatot javaslataimból, melyeket Flórenczből való elutazásom előtt előterjesztettem és melyekből, a mint már említém, nem tarthattam meg másolatot.
Mihelyt ez az ügy le lesz bonyolítva, sietek majd beküldeni részletes számadásomat, mert – habár nagyon hizelgő rám nézve a bizalom, melylyel engem megtisztel – mégis meg akarom tartani a rendet.
Az Ön tanácsához képest már előkészítettem levelemet Pettinengo tábornokhoz, de nem küldtem el, mert hírét vettem, hogy a tábornok beadta lemondását. Más levelet kellett fogalmazni az utódja, Cugia tábornok részére, a ki semmit sem tudhatott arról, mi az utóbbi időben a legio ügyében történt. – Ma már Cuggia tábornok megkaphatta levelemet, melyet tegnap küldtem el.
A hadügyminiszteriumban történt változás folytán Ricasoli báró ur közbelépése még szükségesebbé vált, mint ahogy máskülönben lett volna, mert e nélkül félő, hogy Cugia tábornok, a ki bizonyára el van halmozva teendőkkel uj hivatásában, nem fog ezzel az ügygyel oly serényen foglalkozni, a mint azt annak szerfölött sürgető természete igényli. Komolyan aggaszt ez a dolog. Mert ha ez a bizonytalanság, mely – a mi igen természetes – a kedélyeket ingerli, soká tart még, akkor sajnos kellemetlenségek következhetnének be, a melyeknek pedig gyors elhatározás által könnyen lehetne elejét venni.
A fődolog az, hogy a kormány meg akarja-e hagyni a legiót vagy sem?
Miután a béke még nincs aláirva és már is támadnak bonyodalmak, melyeknek horderejét nem igen lehet tulozni; miután ezen béke – melyet valahogy összecsinálnak, senkit sem elégít ki, és miután az nem old meg egy kérdést sem – hajlandó vagyok azt proponálni, hogy a legió ne bocsáttassék el, hanem tartassék meg.
A kormány dolga ez iránt határozni. Határozata, bármilyen legyen az, oly tekintetekre lesz alapítva, melyek a magas politikába tartoznak, melyekre nézve tehát a miniszterelnök illetékes.
Nagyon kérem tehát, Államtitkár Úr, szóljon erről haladéktalanul Ricasoli bárónak. Ő Excziájának megállapodott nézetei vannak a politikáról, melyet követni szándékozik. Egy percznyi idejébe sem fog tehát kerülni határozni az iránt, hogy a legiót megtartani vagy elbocsátani akarja-e. Egy szóval eldönti a kérdést és a hadügyminiszternek megadja az alapot a részletek rendezéséhez.
Van még egy lényeges pont, mely egyenest a külügyminiszterre tartozik. Az amnesztia kikötéséről akarok szólni. Humanitárius kötelesség ez, bármilyen legyen is az értéke, mikor Austriáról van szó. Nagyban hozzájárulna a kedélyek lecsillapításához, ha szives volna engem ez iránt megnyugtatni. De bátor vagyok megjegyezni, hogy okvetlen szükséges a szökevényeket külön megemlíteni az amnestiáról szóló pontozatban, mert máskülönben az amnestia nem szól a hadi foglyokra, a kik beléptek a legióba. Austria a szökevényeket nem szokta befoglalni semmiféle amnestiába, hacsak nincsenek külön fölemlítve.
Még egy kérésem van. Azt hiszem, közös érdek, hogy rendesen értesítve legyek a politikai helyzetről. Engedje meg, kérem, hogy Csernátony urat megbizzam azzal, hogy időközönkint nevemben Önhöz menjen és átvegye a nekem szóló hireket és parancsokat. Bizonyos lehet benne, hogy ő szigoruan meg fogja tartani a határvonalat az ügyvivői és hirlapirói teendők közt, és sohasem fog elkövetni indiscretiót.
Fogadja szives tiszteletem kifejezését.
Kossuth.
(Francziából.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
