b) 1833 június 11 Országos ülés. Tárgy: A kerületi ülésben megállapitott ötödik vallásos izenet vitája.
b)
1833 június 11
Országos ülés.
Tárgy: A kerületi ülésben megállapitott ötödik vallásos izenet vitája.
1833 június 11
Országos ülés.
Tárgy: A kerületi ülésben megállapitott ötödik vallásos izenet vitája.
Junius* 11-én Országos ülés tartalék délelőtti 11 órakor, miután az uj Personalis Somsich Pongrácz elébb a királyi táblánál a szokott szertartások mellett előlülői székét elfoglalta.
Innen ismét Kossuth kézírása.
Béköszöntvén ülés elején a Personalis; Németh Esztergomi kanonok felelt a RR nevében, – PETROVAY pedig mint kerületi előlülő bényujtá a vallás ügyében költt 5-ik izenet kerületi javallatát,* mellynek felolvasásával azok, kik többszöri, nevezetesen a 49-ik számú tudósitásunk szerint* a RR akaratja ellen oppozitiót formálnak, ugy mint Andrássy (Esztergom), Petrovay, Aczél, Dobóczky, Hertelendy, Moncskó előadták a főRR véleményének elfogadása vagy legalább a tárgy érdemének pontonként ujabb rostállása végett, már a legközelebbi kerületi ülésben is elő terjesztett észrevételeiket. Ezekhez járult még most MARCZIBÁNYI, leginkább ezen okokbol harczolva: hogy a RR csak annyiban tartván az 1791: 26. czikelyt sarkalatosnak, a mennyiben a békekötésekkel megegyezik, ez másszóval annyit teszen, hogy egy részben sarkalatos, más részben nem sarkalatos, melly önkényes magyarázat által nem csak ezen törvényt sarkában megrenditve, de más minden sarkalatos törvényeinket is veszedelmeztetve látja. Ő ugy vélekedik, hogy ezen törvény nem ellenkezik a békekötésekkel, mert ezekben is, nevezetesen a Linczi békekötésben nem a korlátlan szabad kitérés, hanem csupán azoknak, kik már elfogadták az evangelica vallást, hitvallásoknak szabad gyakorlása biztosittatik. A korlátlan kitérés, melly a vallás szabad gyakorlásától egészen különbözik, ellenkezik a catholica vallás dogmáival, pedig a népesség nagyob része csak megkivánhatja hogy alkotványunkal egy idős vallásának elvei ne sértessenek – Nem is látja az evangelicusokat oly üldöztetés alatt nyögni, mint ahogy ez festetik, hiszem! a legfelsőbb hivatalokra is minden különbség nélkül alkalmaztattnak. Csalatkozik, a ki gondolja, hogy a most javallatban lévő engedélyek örökös megnyugvást szülnének, ha egyszer az örök béke végett alkotott 26-ik czikely változtatás alá vétetik, 50 évig is uj meg uj kivánatok fognak következni, s az egyetértés nem hogy eszközöltetnék, sőt számkivettetik, az Országgyülése pedig a helyet hogy az ország boldogságát öregbitené, vallásbeli theoreticus vitákkal fog vesződni.
Végleges szövegében: Iratok, I. k. 240. s köv. l.
V. ö. 442. s köv. l.
HERTELENDY hasonló értelemben szóllván azon meggyőződésben van, hogy elődeink a 26-ik czikely alkotásával minden viszálkodások magvát örökre elfojtották, s hogy a reformatusok üldöztetés felől átaljában véve nem panaszkodhatnak, a korlátlan szabad kitérés pedig úgy hogy a vallást köntös gyanánt naponként változtattni lehessen, úgy hiszi nem csak a Catholica, de minden vallás elveivel ellenkezik. Meg van ugyan győzödve, hogy a főRR proceduráját tekintve, helyesen tették a RR hogy pontonként bé nem mentek a dolog érdemének vitatásába, mindazáltal egy pár constructio közbenvetése után, utasitásának teljesitésére magának utat nyitni s e végett a tárgyat pontonként ujabb rostállás alá vétetni kivánja.
Ezek, s a fentebb nevezett tagoknak már több izben közlött s azért jelenleg nem ismétlendő hasonló értelmü észrevételeik, az izenetnek általános felolvasása után előterjesztettvén, több követek felállottak, hogy az általános megtámadtatást általánosan viszaverjék. – A PERSONALIS ugyan több izben próbát tett, hogy a vitatások megszüntessenek, állitván, hogy mi után a RRnek nagy többsége a tárgy érdemére nézve való értelmét az izenetben kifejezé, hagynának fel a léptenként nagyobb kellemetlenségre vezető vitatásokkal, s vennék az izenet szerkeztetését szakaszonként rostállás alá. De a szóllani akaró tagok úgy vélekedtek, hogy az ellenfélnek szabadság engedtetvén a megtámadásra, nem engedhetik, hogy előterjesztéseik czáfolás nélkül menjenek a naplókönyvbe, s magokat szóllásbeli szándékjoktul, az előlülői hatás által eltériteni nem engedék.
Böthy és Balogh az emlitett ellenzések czáfolásába ereszkedtek, nevezetesen
BÖTHY Trenchinnek ama mondására, hogy a 26-ik czikelynek czélba vett módositásában hazánk sarkalatos törvényeinek, s általok alkotmányunknak veszedelmét látja, felelvén melegen festi azon fájdalmat, mellyet érezne, ha kezét alkotványunk ellen emelte vólna fel, de midőn törvényhozói diszes rendeltetésének egyik legszentebb részét teljesiti, a törvény homályát magyarázni, s a kormány önkényes magyarázatja által erejéből kivetkeztetett törvényt eredeti értelmére viszavinni törekszik, alkotványunkat nem hogy gyengitené, sőt nem megvetőleg erősiti. Azon ellenvetésre, hogy az evangelicusok számos nagyobb hivatalokba részesitetnek, azt felelé, hogy a lélek szabadságáért viván, világi tekintetet szeme előtt nem viselt. Egyéb iránt is, midőn az evangelicusok üldöztetése felett panaszkodik, nem azon magas hivatalokban levőkről szóll, de szóll azon elnyomattatott szerencsétlenekről, kik minden pártfogás nélkül szükölködnek, szóll nevezetesen Láz helységéről, mellynek boldogtalan esetét* a Trenchini követ ép oly jól tudja mint a szónok (Láz, mellynek lakosai brachium által kénszeritettek a hat heti censurára, hol a gyermekeknek annyok karjaibol éjszakának idején erőszakkal történt elragadtatása alkalmával ember halál is történt, s a nem engedelmeskedők mint lázzadók pörbe vonattak, s megitéltettek – Trenchin V[árme]gyében fekszik). – Az engedély szót a fenforgó tárgyról el nem fogadja, mert itt nem engedélyről, de szent igazságról van szó. Vallásának szabályait e jelen helyüt a polgári törvényhozó testnek körében fejtegetni helytelennek találja.
A részleteket l. alább Prónay felszólalásánál.
BALOGH pedig ily formán czáfolgatott: A Trenchini követ az egyetértés felzavarásátol tart, – ha ettől tart, minek ellenkezik, nem zavarja e az egyetértést, ki a többségnek akaratja ellen szegül? Attol is tart hogy 50 év mulva ismét többet fognak az evangelicusok kivánni, ha fognak, s kivánságaik oly igazságosak lesznek, mint most, azokat is be kell tölteni. Egyébiránt is a miveltségben előlépéssel többet kivánni tökéletesség, hátra menni, vagy vesztegleni tökéletlenség. Mondá azt is, hogy a 26. czikelyt változtatni önkény, – de valjon holl és ki által történik ezen változtatás? nemde a törvényhozó test által? és ez önkény? Különbséget lát a vallásnak szabad gyakorlása, és a kitérés szabadsága között a Trenchinyi követ, – a szónok is lát különbséget, azt tudniillik, hogy az első czél; a második eszköz ezen czélnak elérésére. Mondá végre, hogy az evangelicusok hivatalokra alkalmaztattnak, – a szónoknak nem czélja számvetésbe venni hogy minő idomban igaz ez, de ha igaz, csak egy ujabb ingert talál tellyesen szabad átmenetelt engedni azon vallásra, mellyben oly számos jeles férfiak nevelkednek, kik a király és haza bizodalmát megérdemlették. Végre Torotál vármegye követe a szabad transitust a köntös változtatáshoz hasonlitá, a szónok semmi tekintétben sem hajlandó a vallást a köntöshöz hasonlitani, de ha csak ugyan hasonlitani kell, akkor úgy vélekedik, hogy a kinek köntöse szük, elavúlt, ócska, s nem olyan, hogy reá illene, igen jól cselekszik, ha azt elveti, és ujat veszen.
MARCZIBÁNYI replicázván, a lélekisméret szabadságtol vett gyámokra azt feleli, hogy multum probat ergo nihil probat, sok ember lehet, kinek meggyőzödése a bévett vallások egyikével sem egyez, azért szabadon megengedjük a világ minden vallására kitérést? A Lázi esetet csekélységnek nevezi, mire
PRÓNAY: Nem vett volt nagyobb örömmel egy egy állapodást, mint azt, hogy a számos törvényhatóságok által felhozható, s a küldötségnek nagy részben be is mutatott egyes esetek felhozása elmellőztessék, s igy minden mi a dolog folyamatját keserüvé tehetné, eltávoztassék. De miután Torontál és Trenchin némileg rózsa szinekkel festék az evangelicusok állapotját, s igy az ily lelkesedéssel pártolt ügyet alaptalansággal vádolják, kénszeritve érzi magát küldőitől egyébiránt is utasitásokba vett némely egyes eseteket is előterjeszteni. S mivel a Lázi eset csekélységnek mondatott, épen ezt fogja elbeszélleni – a mint hogy egész részletességgel el is beszéllé,* – szóllása közben Borsiczkynak, kinek (mint már nehány hetek előtt megirtuk volt) e tárgybeli helyzete oly fonák, s ország szerte ösméretes gondolkozása mellet nem kevéssé kinos is, a köz vélemény ismételt kirohanással adta meg az érdem elösmerésének vigasztalását – t. i. Prónay előadván, mint vétettek a Láziak felsőbb parancs következésében büntető per alá, s mint itéltettek meg, utánna tevé, hogy a törvényszék itéletének végrehajtása Trenchin lelkes első alispányára bizatott, ki a sanyargatást sanyargatással tetézni nem szokta, (hangos ismételt éljen!) s a törvényhatóságot reá birta hogy a Lázi lakosoknak vallásuk szabad gyakorlásában meghagyása mellet felsőbb helyre representálna. (Itt ismét hangos éljen!!) Beszédje végével Prónay kérdé, nem fáj e minden igaz érzésü polgárnak, ha a sanyaruság minden nemeivel küszködő polgártársainak polgári létét az önkény csapásai alatt szenvedni szemléli.
Elbeszélése szerint a lázi evangélikus lelkészt a plébános az utcán nagy szidalmazások közt megtámadta, a vele lévő tanítóval agyba-főbe verette, majd a lakosok házaira törve, égő fáklyákkal átkutatta az istállókat, padlásokat, kamarákat s a gyermekeket szüleiktől „kegyetlen ütések és verések által erőszakosan ki ragadtatta – mely alkalommal a verések által okozott nagy rémülésbe csak ugyan öt ember szerencsétlenül oda is veszett”. Az ellenszegülő lakosok mint lázítók 1818-ban háromhónapi vagy 40 pálca-, ill. korbácsütés mellett félesztendei börtönbüntetést kaptak. A büntetés Gr. Illésházy István királyi biztos közbenjárására némileg enyhült ugyan, azonban mindazok, akik a hatheti oktatás ismételt kiállása ellenére vonakodtak katolizálni, 1826-ban vád alá helyeztetvén, közülök tizenegyen 1832. nov. 14-én kétheti, huszonhatan pedig, „a kik a tilalom ellen továbbá is az evangelicus templomba járni merészlettek, egy holnapi magok költségein töltendő tömlöczöztetésbe elmarasztaltattak”. (Jegyzőkönyv, II. k. 26. s köv. l.)
A PERSONALIS ezen előterjesztést rosz néven látszatott venni s a czélra nem vezetőnek, sőt csak a kedvetlenséget nevelőnek állitá, sajnálván hogy felhozatott.
A discussio folytában Horváth Ország követe GR. DRASKOVICS előadván a municipalitás sérthetetlenségéből meritett már sok izben közlött ellenvetéseit, – a Horváth Országot tárgyazó pontot több követek czáfolataiknak tárgyáúl különösebben kiválaszték. – ROHONCZY fel is olvasá azon municipalis törvényt, mellyre a Horváthok hivatkozni szoktak, s kérdé ezen municipalis rendszabás, melly 2-ik Ferdinand alatt 1636-ban született, s megerősités végett az országgyülésére soha elő nem terjesztetett, meg egyez e a mostani század lelkével.* Ő kimondja a municipalis törvények iránti véleményét, hogy Verbőczy 3. része 2-ik czikelye szerint csak annyiban álhatnak meg, a mennyiben az ország törvényeivel nem ellenkeznek,* már pedig a békekötések ereje nem szoritatott Magyarország határai közé, sőtt Magyarország minden részeire kiterjesztetett. – BEZERÉDY pedig a társ országokra nézve megjegyzé, hogy a nemzetek közötti kapcsolatnak mulhatatlan legfőbb feltétele a jus concivilitatis, s hogy egyez meg ezen feltétellel Horváth Országnak fonák állása, mellynek lakosai Magyarországban minden polgári jussokban osztoznak, Magyarországnak 3 millio lakosait pedig kebelökből kizárják.
Az 1636-i statutum 1. cikkek szerint a rendek egyértelműleg megújítják az idegen vallás gyakarlásának tilalmáról szóló articulusokat, „etsi quispiam praedicatorum haereticorum sive spontanea sive ope cuiuspiam in hoc regnum veniret et zizania seminaverit, praedicatorem licet unicuique capere captumque ad dominum banum vel episcopum dioecesis deducere, interductores vero talium et transgressores huiusmodi conclusionis publice puniantur poena in Tripartito contenta”.
A Hármaskönyv III. rész 2. cím 2. § szerint a dalmátok, horvátok, szlavonok és erdélyiek „contra generalia statuta et decreta regni Hungariae … nil quidquam constituere possunt nullamque statuendi habent facultatem”.
Több jeles, és erős kijelentések történtek, – különösen erősen harczolt B. PRÉNYI a Sz. irásbol és Sz. Atyák irásaibal meritett fegyverekkel, a püspökökre nézve megjegyzé, hogyha valaki két kötelességet visel, s mind a kettönek megfelelni nem képes, igen jól tenné, ha az egyikről lemondana. – B. SZTOJKA a kereszténység nagy mesterének ama erkölcsi tanitására támaszkodván: Szeresd felebarátodat, mint önnön magadat, utánna tevé hogy vannak sokan, kik ezen szeretettel dicsekszenek, mint a Horváthok, de azért az ország törvénye által bévett valláson lévő felebarátaiktol a polgári just megtagadják, s őket magok kebelekből isteni és emberi törvények ellenére kizárják. – DUBRAVICZKY a Hon szabadságát vallásszabadsága nélkül, ezt a nélkül hogy kinek kinek szabad legyen azon vallást követni mellyet jónak lát, megfogni oly kevéssé tudja, mint ahogy nem képes a Fejedelem javát a nemzetétől elválasztva elképzelni. Hivatkozik a 2-ik, 3-ik Ferdinand s 1-ő Leopold diplomájának 6-ik feltételére,* hol a legszabadabb transitus teljesen biztositatik. Azon ellenvetésre, hogy valamint 1830-ban országos végzéssé vált, hogy a diplomát meg lehet változtatni, igy a Carolina Diplomábol* is ki maradt az emlitett pont, megfelel hogy igaz ugyan, de kimaradt a 2-ik pont is, melly a sérelmeknek az uralkodás kezdetétől számitott 6 hónap alatti orvoslását biztositotta, s kérdé, nyert e ezen kettős kihagyással a haza? Azonban talán nem is vesztett annyit, mint első tekintettel gondolnók, mert habár 17 pontokbol 5 pontra* olvadt is le a diploma, de biztoságot nyújtott az 1715: 1-ő t. cz.,* s mint hogy az 1723: 3.* ide hivatkozik, maga a pragmatica sanctio is elválaszthatatlanúl ösze van kötve a vallás szabadságával. Szomorú dolognak állitja, ha az 1791: 26. czikelynek megszoritó örökösség tulajdonitatnék akkor, midőn más nemzet a rabszolgaság örökös eltörléséről s a 27.000 lelket is alig haladó zsidók emancipatiójáról gondoskodik. Három feltételt kiván minden jó törvényre, 1. hogy minden önkényt kizárjon, ezen szót constitutionalis országban a szótárbol is kitörülni szeretné, 2. hogy igazságos legyen, 3. hogy a közvéleményel meg ne ütközzék. Már pedig egy tárgyat sem fogott fel a közvélemény oly lelkesen mint ezt, s azért biztos hiedelemmel reményli hogy az el nem esik, hanem el jut oda, honnan orvoslást nyerhet, orvoslást nyernie kell, eljut Európa fejedelmi nestorához, azon erős lelkü fejedelemhez, ki a 30 évig dühösködött ország pusztitó viharokat meg tudta engesztelni, azon vallásos fejedelemhez, ki most is egy magas czélt, a polgárok közötti szorosbb kapcsolatot tüzött ki, s ha ezen feljutást a főRR még tovább is hátráltatnák, itéljen közöttök, és közöttünk a világnak szigorú de igazságos köz véleménye.
A koronázási hitleveleket az 1622. évi 2. tc., az 1638. évi 1. tc. és az 1659. évi 1. tc. tartalmazza.
III. Károly hitlevelét az 1715. évi 2. tc. tartalmazza.
A XVII. századi hitlevelek még 17 conditióból állanak, az 1715-i már csak 5-ből.
Ez a törvénycikk Károly király koronázásáról szólva hangsúlyozza, hogy az uralkodó a törvények, jogok, régi kiváltságok s így a Lipót-féle hitlevél megtartására is megesküdött.
Az ország jogainak, kiváltságainak és szabadságainak megerősítéséről.
Ötször fordult meg ezen tárgy kerületi ülésekben, négyszer úgy egyik mint a másik táblánál, mind annyiszor igyekeztünk minden egyes böcses előadásokat tisztelt levelezőinkkel ugy szóllván egész kiterjedésökben közölni, – s azért reménljük nem hibázunk, midőn a minden oldalrol voltakép megösmertetett tárgynak ujabb terjedékeny ismertetésébe tovább nem ereszkedünk. Azzal végezvén ezen nap felöli jelentésünket, hogy miután a Personalis többszöri felszóllitásai ellenére is az általános vitatások és szóváltogatások délután három óráig tartottak, ekkor az izenet szerkeztetése szakaszonkénti rostállás alá vétetett, és igen csekély szóbeli változtatásokkal helyben hagyatván a főRRhez által küldetett.*
A június 11-i, 53. országos ülés hivatalos jegyzőkönyvét l. Jegyzőkönyv, II. k. 1. s köv. l. – V. ö. Kölcsey, VII. k. 274., 278. l.
Ezen izenetnek csontvázza abbol áll, hogy mivel a fő RR előbbi izenetjökben elszámlálták azon pontokat, a mellyekben megegyeztek; a KK és RR viszont elszámlálják azon pontokat, mellyekben meg nem egyeztek. Felfogván továbbá a fő RR azon ellenvetését hogy tovább menniök törvény s ön meggyőződésük nem engedi, az elsőre azt felelik: hogy a 26-ik czikelyt csak annyiban tarthatják sarkalatosnak, amennyiben a békekötéseken alapúl, s ezeknek lelkével megegyezik, a meggyőződésre pedig azt mondják, hogy mint nemzeti képviselők, utasitásaikat semmi nemü felsőbb befolyásnak alája nem vethetik, a fő RR ellenben hasonló határok közé szoritva nem lévén, ön meggyőződésöket a haza javának feláldozhatják, a mint hogy megegyezésöket annyival inkább reménlik a K és RR, mivel nem gondolhatják, hogy a nemzet kivánsága s a Fejedelem között (itt Országos ülésben ezen szó hozzátétetett: tovább is) elválasztó kőfalat akarnának a fő RR képezni, végre az egész mivelt világ, a köz vélemény a haza s a maradék itéletére hivatkoznak. (Az izenet szerkeztetésének kerületi rostállása alkalmával az Esztergomi ANDRÁSSY ezen hivatkozást kihagyatni kéré, mivel úgy mond, nekünk a mivelt világ törvényt nem szab, a köz vélmény irányt nem parancsol, a hazát mi representáljuk, a maradék pedig gondoskodjék magáról!!)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
