a) 1833 julius 18 Országos ülés. Tárgy: Az usufructuatio szabad adásvevése mellett tartott beszédek. | KOSSUTH LAJOS ÖSSZES MUNKÁI

a)
1833 julius 18
Országos ülés.
Tárgy: Az usufructuatio szabad adásvevése mellett tartott beszédek.

A jobbágy telkek haszonvétele szabad adása-vevésének ellene szóllott követek okoskodásait mult levelemben közölvén, most a mellette szóllók előadásai következnek.

RUDICS: Minden képnek van világos, van árnyék oldala. Legyen szabad a Sopron vármegyei követ által előadott árnyék oldalnak a világos részeket ellene vetnem. Megyém* megelőzte a törvénynek ezen rendelését, nálunk teljes mértékben divatos a telek haszonélvezetének szabados eladása, és nem tapasztaltuk, hogy a földes uri tulajdon sértve, a földes uri jusok csonkitva lennének, kárát sem tapasztaltuk a jobbágyokra nézve, sőt láttuk naponként mint ingerlődik az ipar, mint nevekedik a bővölködés. Valjon hová tehette eddig az inger nem léte mellett is iparkodó jobbágy véres verejtékkel szerzett keresményét? birtokba nem fektethette, mert nem volt birtoka, kamatra ha kiadta, hosszu per után végre elveszett. Ellenben minő hitellel birt a megszorult jobbágy? mire kaphatott pénzt? rongyos subájára, ingó vagyonnyára? mellyet egy éjjeli fosztás semmivé tehetet, kunyhójára? mellyet egy tüz megemésztet, marhájára? mellyet egy dög, termésére mellyet egy mostoha esztendő tönkre tett? Sőt ha marhája elesett, az embertelen földes ur elkergette, mivel ugymond nem képes kötelességeit tellyesiteni, s a telkes jobbágyot egy szerencsétlen esztendő földön futóvá tette. Igy eladja egész telkének haszonvételét, veszen egy féltelket, s a felülmaradott pénzel segit magán. – Ugy de azt mondják, a ki most épen történetből a telken lakik, azt adja el a mit soha sem vett. De valjon mit veszit a földes ur? nem maradnak meg minden urbarialis jövedelemei, ugy mint az előtt? Int az idő, meg kell kezdeni az engedélyt, boldog a kit birtokban talál. Azt is hallottam, hogy irigységet szüll ezen intézet, de hiszen a szabad adás vevés nemesek, városi polgárok között eddig is divatozott, s oly közönséges lett e az irigység indulatja, hogy miatta a szabad adás vevést el kellene tiltanunk? Nem fér az becsületes kebelhez, sőtt szomszédunk előmenetele minket is iparra ösztönöz. Mondották, hogy egyenetlenséget okozand a jobbágy gyermekei között. Én azt hiszem ép ellenkezőt, eddig a melly gyermek urának, tisztjének kegyelmében állott, benn maradt a telekben, a többi rongyos podgyászával földön futhatott, most minden gyermek részesül apjának örökségében, s ha együt meg nem férhetnek, eladják, s kiki kap még is valamit. Hát az árvák, a szegény nyomorult elhagyatott árvák, csak ezeknek sorsa is elegendő ösztön hogy a javallott törvényt két kézzel fogadjuk. Diszére legyen mondva alsó Magyar országnak nállunk alig akad egy kolduló árva. Mondották végre, hogy egyszerre minden telek áruba szakad, – de hiszen nemes a maga birtokát, polgár a házát eddig is szabadon adhatta s valjon egyszerre árunak eredt e az egész világ? Igy oszlanak el az ellenvetések, mellette ellenben még igen sokat szólhatnék, azomban legyen szabad csak egyetlen eggyet emlitenem. Mintegy 200.000 telek van országunkban, csak 100 ezüst ftal vegyük is egyre másra egy telek haszonvételének közép árát, 20 millio pengő forintal neveltük jobbágyaink értékét, hitelét, a nélkül, hogy magunk csak egy garast is veszitenénk.

Bács megye.

HERTELENDY: Szintén hivatkozik megyéjének* tapasztalására s biztosan mondhatja, hogy az usufructuatio volt az, melly megyéjében a jobbágyot alkalmatossá tette súlyos terheinek elviselésére. És méltán hivatkozhatik ezen példára, mert az intézet jótékonyságára nézve a jó vagy rosz föld különbséget nem tesz – különbség van és lesz is a telek árában, de mindenütt jótétemény marad. Nem is tágulnak az ur s jobbágy közötti kapcsolat kötelékei, a Bánátban is csak olyan ur a földes ur, mint másut, s ugy hiszi a földes urakból álló törvényhozó test által alkotott jótékony törvényért hálás érzéssel fog a jobbágy viseltetni, s bizodalma nevekedik. De nem is árt ezen rendelés régi törvényeinknek, már magában a 3-ik R 30-ik czimjében* is el van vetve a szabad adás vevésnek idaeája, világosan benne lévén, hogy: vendere possit. – Hogy egyszerre neki tódul az eladás, ez ha igaz lenne is még magában nem nagy baj, mert hogy valami foganatja legyen, vevőnek is kell lenni, s ha sok vevő lesz (bár lenne) a Statusnak ezen ipar vetélkedéséből kára nem következhetik. – De végre az 1741: 8. czikelyt sem sérti az usufructuatio idaeája; Ő azon alap téteményt „quod onus non inhaereat fundo” igy érti, hogy a jobbágynak adóbeli tartozásában a telket elfoglalni nem lehet, s hogy az adónak béhajthatása felől a status nem kezeskedik. Ezen helyes magyarázat pedig ellent nem áll, hogy a jobbágy jólétét, a nemzeti ipart, ezen jótékony könnyitéssel ne neveljük.

Torontál megye.

Hármaskönyv III. 30. 8. §: „Colonus nonnisi laboris sui mercedem et praemium, condignam scilicet aestimationem terrae, prati, molendini vel vineae cuipiam legare vel vendere potest”.

MAJTHÉNYI (B[ars]: Küldői azon elvből indúlnak ki, hogy a jobbágy telek* nem kirekesztőleg az ur, de nem is a jobbágy tulajdona, hanem a Statusé, mert ez szolgál a köz adót fedező fundusúl. Ezen elvet kijelentvén már világos, hogy az 1-ő R 9-ik czimjét az usufructuatio nem sérti, mert megmaradnak az uri adózások, meg marad a Status proprietása. Azt pedig, hogy miért vesztene a kisebb nemesség többet mint a nagyobb birtokosok, a kik több telket birván, többnek is engedik által a telkek haszonvételét? egy átallában meg nem foghatja. Hogy a hány telek, annyi paraszt majoratus, az áll; de azon jobbágyi telkek egyetemje az adózó nép kezénél mindig megmarad, s egyéb változás nem is következik annál, hogy az osztó igazságnál fogva azon majoratusban több ember részesül. Hogy nem tudatván a telkek biztos mennyisége, s minősége, ez ha mind a kétszáz ezer telekre állana, nyomna valamit, de bizonnyal több telek van az országban, mellynek mennyisége s minősége tudatik, mint az ellenkező, miért ne nevelnők tehát a status vagyonát? Végtére mivel jövendőben nem fogjuk mindég ajándékozgathatni az usufructuatiot, következőleg csak azon eggyet boldogitjuk, a ki történetből birtokban vagyon, ezen ellen vetés épen ugy hangzik, mintha azt mondanók: minden embert boldoggá nem tehetünk, tehát egyet se tegyünk. Ő egyébiránt félve voxol az usufructuatióra, mivel attol tart, hogy annak megadása ellene fog állani a proprietás megadásának, s csak amphibium lesz ez és a mostani állapot között, küldői pedig teljes sajátsági jusal kivánják a jobbágyokat felruházni. De mivel a RR nem akarnak ezen kérdésbe itt béereszkedni, az usufructuatiót a proprietas stadiumának tekintvén, minthogy még is csak közelébb jár utasitásához, mint a semmi, tehát reá adja szavazatját.

„miólta az állandó adó béhozattatott”. (Jegyzőkönyv, II. k. 201. l.)

BORSICZKY: Küldőim is kivánják a proprietást megadni, de én ugy látom, ez igen jól össze fér az usufructuatióval, amannak utját be nem vágja. Az usufructuatio nem egyébb, mint örökös arenda, a mellynek remélt tiszta haszonvétele szintén lehet szabad adás vevés tárgya, mint a tulajdoni birtok. Azért ha megadjuk is jövendőben a sajátsági just, kétszer nem fog a jobbágy fizetni, most a jobbágy telek használatával járó terheken felül lévő tiszta hasznot veszi meg, akkoron majd a jobbágyi prestatióktol, s földes uri jurisdictiótol váltja meg magát, e kettő pedig egymásnak elébe nem vág. Hogy eddig ingyen kapta telkét a jobbágy, igaz, de a mint ingyen kapta, ugy semmije sem is volt. Ha hogy Kereskedés előmozditásával akarjuk a nemzeti bővölködést nevelni, mindenek előtt szükség, hogy a hitelnek hypothecát szerezzünk. Egyébiránt, a mit annak a jobbágyra nézve is káros voltárol beszélnek, arra röviden csak azt felelem: vegyük a practica effectuatiót, menjen bár az usufructuatiónak leg ékesebben szólló ellensége azon vidékekre, hol az divatoz, mint p. o. Trenchinbe s próbálja reá beszéllni a népet, hogy mondjon le róla, mert az káros neki, peroráljon akár mennyit, az után halgassa meg mit felelnek – én ugy hiszem a feleletet nehezen lehetne katonai erő nélkül eligazitani. – Hogy idegenek öntik el hazánkat, ez oly ellenvetés, hogy ha atyáink is abbol mentek volna ki, az alföld még most is puszta lenne, pedig ugy hiszem ezen colonizatiók által nyert az ur, de nyert a Status is. Én nem irtódzom, ha külső ipar és szorgalom jön bé hazánkba, sőt ha van Krassóban sok puszta telek, azért van, mivel henye oláh lakja, s én kivánnám, hogy őt szorgalmas svábok váltsák fel. – Hogy több per lesz a jobbágyok között, az meglehet, mert a kinek semmije sincs, pere sincs, de én azt hiszem, ha én egy valakiknek a kinek sok a pere, de sok is a birtoka, azt mondanám, nekem semmim sincs, de perem sincs, cseréljünk; – nem igen álna reá a boldogitó cserére. – Hogy a regulatiok fenhagyása miatt bizontalan lesz a jobbágy birtoka, az nem ellenvetés, mert a remanentialis földeket nem fog lehetni el venni a jobbágytol, s ennek csupán az lesz következése, hogy ha másfél telekre üt ki a telekbeli állomány, nem egy, hanem más fél telekről fog a jobbágy földes urának adózni, és ez igazság is, hogy adózzék, a Commassatióból pedig nem következik, hogy egyik csupa jó, másik csupa rossz földeket kapjon, sőt hogy ott kiegyenlitésnek kell lenni, az igen természetes.

Ezek voltak azon okok, mellyek az usufructuatio mellett különféle varatiókban felhozattak, miglen a nevezetes többség felkiáltása minden további támogatást feleslegessé tőn, – a mellék inditványok, p. o. a HERTELENDYé hogy a földes ur is megvehesse, a RUDICSé hogy a 40: 1. eltöröltessék, vagy CLAUZÁL kivánsága szerint megszorittassék, PÉCHY kivánsága szerint pedig hogy földes urnak a 40: 1. esetében csupán preemptioja legyen, s a t. elmellőztettek, a SOMSICH és DESŐFFY inditványa pedig, hogy a földes ur is megvehesse, de bár ki birja is minden közterhet viselni tartozzék, az adó-biztosi munkára tartozandónak itéltetett, s a szerkesztetés ugy a mint tartalmát velős kivanatban közöltük,* elfogadtatott.

V. ö. 574. l.

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir