Hogy a ministerium ismervén az öszvesmonarchiának jelenlegi kényes állapotát, a külföldön levő katonaság viszonyai iránt, a mennyire csak lehet, a fenálló körülmények kímélésével járt el mindaddig, míg a közbátorságot s törvényes rendet más úton is fentarthatni gondolta. Miután azonban az ország különféle vidékeiről naponkint aggasztóbb körülmények jelentetnek be, például: Vas megyében a zsidók elleni ellenszenv már is dúlásokra adott alkalmat; Szatmár megyében a több évek előtt befejezett összesítések következtében a kisebb birtokosok a nagyobb birtokosok ellen feltámadnak; Békésben a volt jobbágyok a legelő-elkülönözés miatt, melly már hosszabb idő óta a lakosokat forrongásban tartotta, a tulajdon szentségét többé nem tisztelik; Középnemzetiségi mozgalmak már azért is veszélyesek, mert egy könnyen félhető kitörés, habár rövid idő alatt elnyomatik is, a kincstári bányákban évtizedek alatt helyre nem pótolható károkat okozhat; sőt Pozsonyban a zsidók üldöztetése már a katonaság alkalmazását valósággal szükségessé tevé, – a ministerium többé nem hallgathat, nem engedheti, hogy az ország az anarchia és fejetlenség martalékjává váljék. – Az egész országban tanyázó katonaság alig megyen 18,000 emberre, s a ministerium érzi, hogy a közbátorságot, mellyért a nemzetnek felelős, csak úgy tarthatja fenn, ha a szükséges eszközökkel annak fentartására rendelkezhetik. A nemzeti őrsereg csak legkisebb része láttathatott el fegyverrel s míg a megrendelt fegyver külföldről, s a magyar fegyvergyárakból és Bécsből ki nem kerül, addig a közcsend és rend megháborítása alig gátoltathatik meg, mert a magyar katonaság, mellynek legelső feladata Magyarországban a személy- és vagyonbátorságot biztosítani, a monarchia egyéb részeiben van elhelyezve. A ministerium tehát megbízza herczeg Eszterházy külügyministert, hogy az országnak e részben legközelebb bejelentett követelését a bécsi hadügyministeriumnál egész erélyességgel ismételje, figyelmeztetvén azt, hogy a múlt országgyűlés 3-ik tczikkének 8-ik §-a a szerint a magyar hadseregnek az ország határain kívül alkalmazását a királynak elhatározására bízta ugyan, de csak az ő személye körül levő felelős magyar minister ellenjegyzése mellett. Mert ha a ministerium ezen követelése jelenleg is elutasíttatnék, s a közbátorság fentartására szükséges katonaság behozatala továbbá is gátoltatnék, a ministerium olly lépések megtételét látja elkerülhetetlennek, minőkre felelőségének érzete kényteleníti.