449. Tiszafüred–Debrecen, 1849 március 29. Kossuth levélváltása a Honvédelmi Bizottmánnyal a foglyokkal való szigorúbb bánásmódró…
449.
Tiszafüred–Debrecen, 1849 március 29.
Kossuth levélváltása a Honvédelmi Bizottmánnyal a foglyokkal való szigorúbb bánásmódról és a Bizottmány rendelete ezzel a kérdéssel kapcsolatban.
Tiszafüred–Debrecen, 1849 március 29.
Kossuth levélváltása a Honvédelmi Bizottmánnyal a foglyokkal való szigorúbb bánásmódról és a Bizottmány rendelete ezzel a kérdéssel kapcsolatban.
Kossuth márc. 29-én az alábbi levelet intézte a tiszafüredi táborból a Honvédelmi Bizottmányhoz:
Mindinkább tapasztalom, hogy azon humanitás, mellyel mi az ellenség foglyaival bánunk, mennyire káros hatású mi magunkra nézve.
Az ellenség irányában hogy vesztegetve van az ő foglyai iránti kímélet – naponta tapasztaljuk.
Az ellenség foglyainkat, különösen tisztjeinket, vagy irgalom nélkül kivégezteti, vagy brutálisan bánik velök.
És éppen innen származik, hogy hadseregünk több parancsnokai nyílvánítanák előttem, mikép ők, ha az ellenség közül fogollyá tehetnek valakit, minden további szó nélkül főbe lövetik, tudván mi sors vár reájuk, ha az ellenségnek esnének hatalmába. Az ellenség gúnyolja humanitásunkat, pedig gúnyt nem tűr a vitéz katona.
De rossz hatással van eddigi kíméletességünk a népre is.
A nép félelemnek s bizonyos hátulsó ajtócskának magyarázza, mellyet avégett tartogatunk, hogy szükség esetében az ellenségnek megengesztelésére felhasználhassuk.
A financialis szempontbóli kárról felesleges szóllanom.
Hogy a hadsereg parancsnokai a kormány mellőzésével tegyék azt, mit tenni szándokukban van, ezt veszedelmesnek tartom, s azért, hogy részint ezen szándok tettlegesítésének alkalma elzárassék, részint a nép ellenkezőjéről győzettessék meg annak, amit e tekintetben most hisz:
szükségesnek látom a Közlöny hivatalos lapban közhírré teendő honvédelmi bizottmányi rendeletben kimondani:
Mikép a magyar korona alá tartozó minden országoknak bármelly lakosa, ki fegyverrel kezében fogollyá tétetik, mint nyílt hazaáruló minden tekintet félretételével a vésztörvényszék elébe fog állíttatni.
Szükségesnek tartom továbbá az eddigi ellenséges hadifoglyok irányában a szigorúságot, véleményem szerint annak kijelentése mellett, mikép a nemzet látva, hogy az ellenség irányábani humanitása el van vesztegetve, igazságának teljes érzetében kényszerítve van az ellenség embertelensége által olly mértékkel mérni, minővel neki méretik. A fogoly tisztek elzárandók s mint foglyok tekintendők a szó értelmében. Az eddigi foglyok közül azok, kik saját hazájuk ellen fogtak fegyvert, mint criminalisták a vésztörvényszék elébe állítandók.
Magam intézkedni e részben nem akartam.
Ha a tisztelt honvédelmi bizottmány fenebb kifejezett nézeteimet osztani méltóztatik – legyen szíves a rendeletet közrebocsátani, s a hadsereg parancsnokaihoz szóllókat aláírás s expeditio végett hozzám küldeni.
Benyiczki Lajos őrnagy a losonczi győzelem alkalmával több foglyoknak jut a birtokába, ezek közt Inkey Edvárd őrnagynak is.*
V. ö. a 755. l. 2. jegyzetével.
Ezt én ideiglenesen Miskolczon rendeltem elzáratni. Bevárom reá nézve a tisztelt honvédelmi bizottmány rendeletét, miszerint ha nézeteimet osztani méltóztatnék, őt a nagykállói törvényszék elébe állítassam.
Minden borzasztó sár daczára egész seregünk holnap már országúton lesz.
Holnap előcsapatunk Horton lesz, Hatvanon innen egy órányira, szombatra Hatvanban, vasárnap Gödöllőn – s azt hiszem komoly csata nélkül, mert az ellenség retirál Vácz felé – nyomában leszünk.
Holnap Egerbe megyek. De csak két nap leszek ott.
A derék Klapka ezredes említi, hogy az Esti Lapokban valami czikk jelent volna meg, melly azt mondja, hogy ha azon áron pacifikálnak velünk, hogy 40,000 embert adjunk az olaszok ellen, ezt miért ne tennők! – Mint a villám dühe, úgy villanyozott át a hadseregen a méltó harag – azok az eszeveszett emberek még végtére reáveszik a sereget valami politicai kitörésre.* Jó volna, ha ezen gyáva kacsingatást a Közlönyben Gyurmán, egy erélyes vezérczikkben desavouirozná. Én beszéltem a hadsereggel, ez nem öntudatlan testület többé, lángol a szabadságért, tudja miért küzd.*
Ez a hír nem bizonyult valónak, amint az Nyáry alább közölt válaszából kiderül.
Gyurmán Adolf volt a hivatalos lap, a Közlöny szerkesztője.
Ideje volna hogy Gyurmán az ausztriai háznak istentelenségét, s különösen az orosz interventio provocatioját erélyesen felhasználná. Stullernél van egy pár documentum, Timon consul és Puchner levelei, mellyek constatírozták, hogy egyenesen a császári ház provocálta az orosz segítséget ellenünk. – Ezt ki kellene nyomatni. Commentárral, – Ehhez Gyurmán nagyon ért.*
A Kossuth által kívánt cikk a Közlöny ápr. 1-i és ápr. 3-i számában jelent meg Ausztria és az orosz beavatkozás cím alatt, aláírás nélkül; bele vannak dolgozva a Kossuth által emlegetett okmányok is. A leveleket Bem küldte Kossuthnak, márc. 25-i, elkallódott jelentésének mellékleteként. (V. ö. az iktatókönyv 3946. sz. bejegyzésével.)
Ered. fogalm. Kossuth s. k. kiegészítésével és ered. tisztázat. O. Lt. OHB 1849: 4039.
Vörös Antal másolata: O. Lt. Vörös A. gyüjt. 1099. sz.
Vörös Antal másolata: O. Lt. Vörös A. gyüjt. 1099. sz.
Vörös Antal a következő megjegyzést fűzte másolatához: A f. márc. 5-ki szolnoki csatában elfogott ellenséges katonák bizonyságot tettek, miként minden tisztünkre, ha elfogatott, ki volt adva a parancs az ellenséges katonaságnak azt azonnal főbe lőni.
Kossuth levelére a Bizottmány március 31-én az alábbi választ adta:
Elnök úr f. hó 29-kéről 3. B/e sz. alatt kelt becses levelére válaszolólag, mellyben az ellenség foglyai ellenébeni kímélet káros hatását taglalva, szigorubb rendszabályok követését tartja szükségesnek s erre nézve eléadja, mik lennének a hivatalos lapban közhírré teendő honvédelmi bizottmányi rendeletben kimondandók – a honvédelmi bizottmány, noha az ellenség irányábani humanitást szinte rosszúl alkalmazottnak tartja, mindazáltal visszahívja Elnök úr emlékezetébe azon körülményt, miszerint az, hogy a hadügyminister Windischgrätzhez, fogságába esett hadfiaink ügyében írjon, Elnök úr jelenlétében történt. Levelében a hadügyminister határidőül jövő hó 20-kát tűzte ki, melly alatt ha meg nem változtatja Windischgrätz a tőlünk elfogottak iránti bánásmódját s ha nem felel, vagy kielégítőleg nem felel mi hasonló sorsba tesszük az ő foglyait, minőben a mieink vagynak. Ennek folytán a honvédelmi bizottmány azt véli, miként az eddigi foglyokra nézve a hadügyminister által kitűzött határidő elteltéig, a hadügyminister compromittáltatása nélkül, máskép intézkedni annál kevésbbé lehet, mivel már a levél elküldetett, s reméli, miként a használat végett ide mellékelt rendelet, melly a Közlönybe is közzé fog tétetni, oly szerkezetű, mellyből az elnök úr által kívánt szigorúság némi részben s kis időre a felemlített körülménynél fogva vissza van ugyan tartva, de kihagyva nincsen.
Elnök úr azon intézkedése, minél fogva Inkei őrnagyot Miskolczon rendelte elzáratni, valamint azon nézete is, hogy a nagykállói törvényszék elébe állítassék – teljes visszhangra talált.
Miről Klapka ezredes említést tőn, hogy az Esti lapban olly czikk jelent volna meg, melly azt mondja miként ha azon áron pacifikálnak velünk, hogy 40,000 embert adjunk az olaszok ellen – ezt miért ne tennők! – Madarász László bizottmányi tag szorgalmas utánlátása mellett sem vala az Esti Lapban található.*
A vizsgálat után az Esti Lapok szerkesztője, Jókai Mór megküldte Klapkának az ujság valamennyi megjelent számát és elégtételt követelt tőle. (Jókai márc. 30-i levelét l. O. Lt. Rendezetlen 1848/49-es anyag.)
Gyurman az ausztriai háznak istentelenségei, különösen az orosz interventio provocatiojának erélyes felhasználására utasíttaték.
Ered. fogalm. O. Lt. OHB 1849: 4039.
A rendelet, amelyről a Bizottmány levele említést tett és amely április 3-án a Közlönyben is megjelent, az alábbi volt:
Rendelet.
Ezennel, kijelenti a honvédelmi bizottmány, mikép Magyarország s a hozzá kapcsolt részek bármelly lakosa, ki az ellenség soraiban a magyar seregek ellen fölkelve fogollyá tétetik, minden tekintet félretételével a vésztörvényszék szigorú eljárása alá esik; kijelentvén egyszersmind, miszerint ha az ellenséges fővezér azon határidő alatt, mellyet a magyar hadügyminister hozzá intézett levelében kitűzött, fogságába esett hadfiaink irányábani bánásmódját az emberiség igényei s a míveltebb népek szokásai szerint meg nem változtatná, vagy ha a kitűzött határnapig nem felelne, vagy nem kielégítőleg felelne, az esetben a nemzet, igazságának teljes érzetében s az ellenség embertelensége következtében, kényszerítve leend olly mértékkel mérni, minővel neki méretik; kényszerítve leend a fogoly tiszteket nem csak elzáratni, hanem a szó valódi értelmében mint rabokat tekinteni, s az eddigi foglyok közül azokat, kik saját hazájuk ellen fogtak fegyvert, mint criminalistákat, vésztörvényszék elébe állítani.
Ered. fogalm. O. Lt. OHB 1849: 4039.
Megjelent a Közlöny április 3-i számában.
A rendelet fogalmazványa, a két levél fogalmazványa és tisztázata mellett még egy érdeklődő megkeresés fogalmazványa van az igazságügyminisztériumhoz, hogy »miként intézkedett, hogy itt Debreczenben, a mult országgyűlésen hozott szabályok értelmében, esküdszék állíttassék?«
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
