Vezérczikk. (Angol-ind viszonyok.)
Vezérczikk. (Angol-ind viszonyok.)
A ngy háborúk után a kereskedési kérdések léptek előtérbe a kormányoknál, kezdetben inkább financialis szempontból, a hosszu béke azonban óriásilag nevelte minden ferde lépésnek, minden balfogásnak következményeit, s kevés évtizedek multával a kereskedési kérdések politikai szint öltöttek; s befolyással lettek az országlásra. Napról napra világosabb lön, hogy a kereskedési szempont jelenleg a népek kormányánál a legnevezetesebb, s hogy az országok jólétére vagy sülyedésére nincs hathatósabb eszköz az iparköri törvényhozásnál. – Mind ezen állitások igazsága el van ismerve korunkban, s bebizonyitások szükségtelen, s még is naponként látjuk, hogy az elismert igazságok még sem váltak kormányelvekké, s hogy következetes keresztülvitelök még azon országban is ezer akadályra talál, mellyben az ipar már régen kifejlett, s hatása minden irányban érezhetőbb. – Indiáról szólunk itt legközelebb, – azon roppant birodalomról, melly, hogy egy ismert phrasist használjunk, az angol szigetországgal elválhatatlan házasságban él, – s vizsgálni akarjuk Angolországnak ezen birodalom irányábani kereskedési politikáját, és ezen politika következményeit.
378Midőn az angolok nem többé mint kereskedők, hanem mint hóditók léptek fel Indiában, akkor ezen birodalom a gazdagok közé számitatott, s nem volt ember Europában, a ki ezen tartományoknak még sokkal boldogabb felvirágozását nem jósolta volna angol kezek kormánya alatt. Az ország a Himalaja és Soliman hegyektől egész a Comoriri fokig és Ceylon szigetéig a legtermékenyebb a földkerekségén, s a kőszéntől a gyémántig, a búzától a fűszerekig, a juhtól az elefántig mindent termel, mit az ember a természettől élelmére s kényelmére, kereskedésre és fényüzésre kivánhat. A népesség továbbá Montgommery Martin szavai szerint a legnyájasabb, legbékésebb, legjózanabb s becsületesebb, ügyes és kitürő, iparra s kereskedésre egyiránt alkalmas. Az angolok uralkodása előtt azonban a pávatrónuson országló nagy mogol, a „királyok királya” (sah in sah) Delhyben nem gondolt alattvalóinak jólétével, hivatalnokai s helyettesei ázsiai módon kizsákmányolták a népet, s időről időre betörtek vad afgán vagy beluds csoportok a szép országba; s rabló mahrattok, rohillák, pindarrik és racsputok lejöttek hegyeikből, elpusztitották a térséget s elrablák mind azt, mit a munkás, de háborura nem termett nép, sok évek alatt megtakaritott, s a nagy mogol s alkirályai nem voltak képesek ellent állni a rabló betöréseknek. A nagyobb városok azonban s az azokban kifejlett ipar még sem lehettek olly könnyen a jöttment csoportok zsákmánya, s meg voltak mentve, ha az első megrohanásnak ellent tudtak állani; ezen gazdag városok pedig vagyonosságot s müvelődést terjesztettek körületeikben, s a tartományok jótékony középpontjai maradtak, mellyekből iparok által a jólét s értelmiség a földnépre is kisugárzott. – A mint az angolok lassan lassan India legnagyobb részének uraivá lettek, a mahomedán s hindu fejedelmek zsarolása megszüntetett, a rabló afgán s ind csoportok megzaboláztattak, s időnkénti pusztitó kitöréseik lehetetlenné tétettek, az egyenes adó 379nem emeltetett fel azóta, s alapjául az angolok uralkodása előtt fizetni szokott adónak tizenhárom és alatti átmérői száma vétetett fel. S ime, alig mult el azóta egy félszázad, s India sokkal szegényebb mint azelőtt volt, sőt ha Montgommery Martin szavainak hinni szabad, mellyek minden ind hirlapok által is igazoltatnak, a szegénység olly fokra hágott, hogy ha az angolok akarják, hogy a legtermékenyebb föld orditó pusztává ne váljék, kénytelenek a magok érdekében is az ind mezei gazdaságot roppant tőkékkel elősegiteni, s termékenynyé tenni. S mi lehet ezen váratlan eredménynek oka? nem egyéb mint Angolország kereskedési politikája India ellenében.
A mint mindenütt Europában, ugy Indiában is nem elégséges a kormány költségeinek fedezésére az egyenes adó, az inderect adó behozatala pedig lehetetlenné vált az ind népnek az adó ezen neme iránti ellenszenve mellett. A földmivelő tűri, hogy aratása a legutósó buza vagy rozs-szemig egyenes adóbeli hátramaradása fejébe elvétessék tőle, s panasz nélkül jut éhségre, mert az egyenes adó eszméi köréhez tartozik emlékezetet meghaladó idők óta, de ha a kormány indirect adót akar behozni, akkor fegyverhez nyul s ellentáll. A kormánynak tehát alig van más jövedelem-forrása, mint a só és mákony egyedárusága; a só ára ugyanazért a lehető legmagasabb fokra emeltetett csak arra forditatván figyelem, hogy az ár magassága a só megvételét egészen lehetetlenné ne tegye, a mákony egyedárusága azonban még még többet jövedelmez (20,000,000 forintot pengőben mert ez Chinában az első szükségü czikké vált, s ezen nyereségen alapulnak a kelet-indiai társaság financiái, s igy természetes, hogy Angolország a mákonykereskedés eltiltását Chinában sokáig nem türhette. – Még a vámok is szolgálhattak volna jövedelemforrásul, s egyszersmind az ind iparnak védelméül, de itt az anyaország tekintete tulnyomó volt, a vámrendszer tehát, s erre kikérjük az olvasók figyelmét, egészen az angol ipar érdekében alapitatott meg Indiában. Az angol parlament akaratja szerint a hinduk Angolország minden gyártmányait névszerinti vám mellett kapják, melly a becsárnak legfölebb harmadfél százalékát megüti, ellenben az ind kézmüvek s gyártmányok legalább harminczat, némelly czikkekre nézve pedig százat, sőt ezeret fizetnek száztól a becsár szerint, ha Angolországba bevitetnek. Ezen törvény következményei nem maradtak el soká, – az ind gyármunkásság megszünt, a városok elszegényedtek s romokba döltek, a szövők éhségre jutottak, mert az angol gyapotszövetek kiszoriták a kelet-indiaiakat nemcsak minden külpiaczokról, hanem még hazájokból is, – az ind iparnak lehetősége is megszünt. De azon nyers termesztmények is, mellyeket a termékeny föld s jótékony természet a földmivelő hindunak bőkezüen nyujt, mellyek elégségesek egész Európa szükségének fedezésére, s ugy az anyaországnak mint a gyarmatnak gazdagitására, ezen termesztmények csaknem eltiltatnak, s magas vámokkal terheltetnek, hogy az angol piaczokon helyt csináljanak, más, kedvezőbb szemmel nézett gyarmatok termékeinek. Hogy a Canadába kivándorlott bérlő a versenyzés ellen védessék, India buzája a jelen pillanatig harminczat fizetett száztól beviteli vámul, hogy a nyugot-indiai gyarmatos gazdagulhassék, a kávé, a czukor, a gyapot, a gyapju, a lenmag, a selyem, a cochenille, 380a tekfa, melly sokkal tartósabb mint a tölgy, százat, kétszázat, sőt háromszázat fizetnek száztól, ha Calcuttából Madrasból s Bombayból Angolországba bevitetnek, szóval mig a hindu kénytelen az angol ipar terményeit kirekesztőleg fogyasztani, mert más országok gyártmányai a magas vám által egészen ki vannak rekesztve, addig az angol elnyomja a hindu kivitelét.* – Illy rendszer mellett lehetetlen hogy India el ne szegényedjék, s hogy ezen birodalom valósággal a köz elszegényedés örvényébe esett, ezt számokkal könnyen be lehet bizonyitani, mert mind a mellett hogy 1825-től 1835-ig a mákony kivitele kétszerte nagyobb lön, a kivitel Indiából még is 3,000,000 pengő forinttal csekélyebb mint 1826-ban, ha pedig a nevezetesebb kiviteli czikkeket tekintjük, azt találjuk hogy 1825–1826. kivitetett, 1835–1836. pedig
Warren. l’Inde anglaise anno 1843–1844.
| Gyapotszövet | 956685 f.áru | 82131 f.á. |
| Sálok | 218846 – | 76798 – |
| Indigo | 24270499 – | 19443909 – |
| Selyem | 15670509 – | 11034047 – |
tehát ezen négy czikknél a különbség 10490754 ft.
De ha más részről kérdezzük, valjon ezen kereskedési politika, melly Indirára nézve olly szomoru eredményekre vezetett, használt e az anyaországnak, akkor e következő számok tünnek szemünkbe: Angolország bevitt Indiába
| 1816-tól 1826-ig iparczikkeket | 916220850 ftáru. |
| 1826-tól 1836-ig szinte tiz év alatt | 798072892 – |
s e szerint tiz év alatt 118 milliommal kevesebbet, mert a bevett rendszer szerint kizsákmányoltatván India az angol ipar által, a belföldi ipar elnyomatott, a földmivelés a többi gyarmatok érdekében kiviteli vámokkal terheltetett, s az elszegényedett ország nem vehetett többé annyi angol iparczikket, mint az előtt, mert nem volt többé mivel fizethette volna. Igy bosszulja meg önmagát a ferde kereskedési politika! Ehhez járult még az angol kormány közönbössége a vizszabályozások, csatornák, utak s hidak iránt, mellyekre semmit sem akart jövedelmeiből forditatni, mind a mellett hogy sokszor bebizonyitatott, mikint ha illy vállalatokra egy pár millio forintot előlegezendne, csak önmaga nyerne legtöbbet, mind a közlekedések olcsóbbsága és könnyebbsége, mind alattvalóinak növekedő jobbléte által, melly utoljára mindig a kormánynak jövedelmez.
Ezen állapot azonban végtére még is magára vonta a kormány figyelmét, melly csakugyan átlátta, hogy a materialis és moralis müvelődés előmozditása nélkül nem boldogulhat Indiában, s financiáit, mellyek rendszerinti deficitet mulatnak, a régi rendszer mellett rendbe nem hozhatja. Ugyanazért olly rendeletet bocsátott ki taval, melly az eddigi rendszer felett eltöri a pálczát, s mutatja hogy az angolok az eddig követett pályát elhagyni szándékoznak; ezen rendszabály pedig, melly a külföldi lapokban alig ébresztett figyelmet, felemeli a beviteli vámot Indiában minden angol iparczikkeknél két és harmadfél száztól egész ötre, a becsár szerint csak a gyapotfonalat kivéve, melly hogy az ind szövőknek anyagul szolgáljon szövetek készitésére, a régi nominalis vám alatt hagyatott. Ezen rendszabály szükséges volt már azért is, mivel elszegényedvén az elébbi vámtarifánál az ország, s elnyomatván az ipar, a földmivelő is azon állapotra jutott, hogy 381az egyenes adót többé nem fizethette, s azért ennek sulya egy részben a vámokra vettetett, mellyek egyszersmind valóságos védvámai az elhaló hindu iparnak.
Mind ezekhez nem kell semmi commentár.
Pulszky Ferencz.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
