Száva- és Kulpa-szabályozás vagy Vukovár-fiumei vasut? | Kossuth hírlapírói munkássága

Száva- és Kulpa-szabályozás vagy Vukovár-fiumei vasut?

Ez hazánk legfontosabb kérdéseinek egyike, fontos, mert miután az iránt egyek vagyunk, hogy a tengerparthoz vezető közlekedésünknek javitatnia kell, abban különbözünk erősen, valjon e czélból a Szávát és Kulpát szabályozzuk e inkább, vagy Vukovártól vasutat épitsünk Fiumeig? – Fontos, mert illy nagyszerü vállalatoknál épen sem közönyös a nemzetre nézve, hogy talán iszonyu öszvegek pazaroltassanak nem eszközölhető czélokra el, mig csekélyebb erővel is meg volna a valódi segély szerezhető, – de épen olly kevéssé közönyös az is, hogy roszul értett gazdálkodásból, csak palliativ eszköz alkalmaztassék, mellyet daczára minden ellenszegülésnek, rövid időn gyökeres orvoslással kellend pótolni. Fontos végül, mert érdekében van tudni a nemzetnek, valjon a választott út ollyan e, mellyen kétlenül és mi hamarább eléretik e a czél, vagy hogy rajta előre nem látható akadályok által halasztva vagy épen hiusitva lehetne a siker? –

E nézetek határozák el értekezőt, hogy a fenforgó vélemény-harczban egy két szót maga is váltson, és a legbiztosabb 399helyismeretre, valamint számos évek tapasztalmaira alapult nézeteit közölje azon lapban, melly hazánk anyagi érdekeinek felvilágositását és védletét tüzte ki irányaul – s feladataul. –

* * *

Mindenek előtt szükséges leszen azon kellékeket s elmulaszthatlan sajátságokat előadni, mikkel olly közlekedési eszköznek kell birnia, mellynek rendeltetése azon termesztmények szállitását viselni, mik kiviteli kereskedésünk tárgyai, miknek eladása tehát külföldi körülményektől és conjuncturáktól függ, mik előre soha fel nem számithatók, s azért lehetségig gondos és gyors használatot igénylenek. –

Nem tekintve, valjon az alább előadandó sajátságokkal kell e átalában minden közlekedési eszköznek birnia, értekező nem vél ellenmondásra találni, állitván hogy a kereskedelmi ut, melly alsó Magyarországot a tengerparttal kötendi össze, következő tulajdonokkal kell hogy ellátva legyen: gyorsaság, biztosság, jutányosság és szakadatlan használhatóság. –

A gyorsaság azért szükséges a szóban levő utvonalon, mert a kiviteli kereskedés a külföldi kérdezkedéstől függ, ez pedig, ha és mikor, gyakran egészen előre nem láthatólag előáll, gyors szolgálatot vár; mert továbbá kivitelünk majd nem minden árui romlékonyak, és olly soká nem tarthatók, hogy belőlük minden megeshetőség alkalmaira eléggé nagy készletekkel lehessen a kereskedő ellátva; mert végül kiviteli kereskedésünk valódi felvirágzása csak akkorra gondolható, ha a nyerészek között olly nagy versenyzés lesz, miszerint a beálló kedvező conjuncturák felhasználásában mindenik első lenni igyekszik, mi a szállitások gyorsasága nélkül meg nem történhetik. Ezenfelül azon lehetség, hogy az elkapkodott készletek helyébe gyors pótlatokhoz (Nachschübe) juthasson a nyerész, rája nézve azért felette fontos, mert ekkor nincs szüksége nagy tőkepénzekre tetemes gyűjtelékek készen tartása végett, hanem tetszésében áll vételeit egy másután, vagy csak a neki kinálkozó körülmények között tenni meg; készleteit pedig a termesztés helyén hagyni, s igy annál szélesebb szabadságot tartani fel magának áruit ide vagy oda elrendelhetni. –

A szállitás biztossága részint abban áll, hogy a kereskedő nem teszi ki áruit utközben egész vagy csak résznyi romlásnak, hanem biztos, miképen azokat sérülés, fogyaték nélkül és épségben vitetheti rendeltetésök helyére; részint abban: hogy a határidő, mellyben az áruk kitüzött helyökre megérkezendnek, bizonyoasn és csalhatatlanul lehessen előre kiszámitható; mert különben az élénk kereskedés legfontossabb feltétele, a meghatározott szállitási időre szerződhetés el van veszve. E pont, mint könnyen átláthatni, kiváltképen fontos s fő feltétel ugy a kiviteli mint behozatali kereskedés körül, ez annyira fontos, miszerint a nagy nyerészek biztos vonalon inkább sokkal magasabb fuvarbért fizetnek, semhogy áruikat sokkal is olcsóbb vonalra állitsák, ha ezen a szállitási idő biztosan ki nem számolható. A szállitás biztossága végül elengedhetlen kelléke az olcsóságnak is, mert hol az áruk veszélynek vannak kitéve, ott azokat kár-biztositani kell, miáltal a költségek gyakran igen aránytalan módon tetemesbűlnek. –

A szállitás jutányossága átalában főfeltétele a kereskedés eleven és virágzó létének. De kiváltképen az, a 400kiviteli kereskedés körül, melly különös összülmények (conjuncturák)tól függ, mik természetesen a lehetőleg legolcsóbb áraknál annál gyakrabban állhatnak be. Szállitási árainak olcsósága következtében birja Odessa gyakrabban mint mi, eladni gabonáit a külföldnek, miután a mi drágább fuvaraink csak akkor engednek versenyt nekünk, ha a kivánt termesztménynek árai a külföldön igen magasan állanak.

A szállitás olcsóságától egyébiránt különösen megkivántatik a kereskedésben, miszerint az, lehetségig állandó, változatlan legyen, mert semmi sem zavarja meg a nyerészetet annyira, mint a fuvarbérek ingatagsága, minthogy e mellett a biztos előszámitásnak minden alapja megszünt, melly pedig a kereskedésnek főeleme. –

Mi végre a szóban forgó közlekedési eszköznek utólsó kellékét, a szakadatlan használhatóságot illeti: ennek el nem engedhető szüksége már azon egyszerü megfontolásból is világos: hogy, mivel a kedvező kereskedési conjuncturák beállása semmi meghatározott időhez kötve nincsen, tehát minden évszakban, a czikkelyek különsége szerint bekövetkezhetik: ennélfogva a kereskedés közlekedéseinek is ollyanoknak kell lenniök, miszerint azok minden körülményekben, s minden évszakokban használtathassanak. Nagyon csalatkoznék, ha ki hinné, hogy példaul, a gabna-kivitel még is csak bizonyos időhez van kötve, s legélénkebben az aratás után nehány hónappal történhetik minálunk. Nem ugy van! A várt szállitások elmaradása, az árak emelkedése, hajótörések és száz egyéb körülmények birnak itt elhatározással, – s a tapasztalás, e kétségtelenül legjobb oktató, bizonyitja, miképen a gabna-kivitel Fiuménk felé egyik évben ezen, másikban azon hónapban volt a legélénkebb.

A szállitási utnak tehát, melly kiviteli kereskedésünk szükségeinek megfelelő legyen, nem szabad az előszámlált gyorsasság, biztosság, olcsóság és szakadatlan használhatóság kellékei közül csak egyet is nélkülöznie.

* * *

Kérdés már most, hogy az imént felhordott sajátságok és kellékek mennyire vannak meg tengerhez vezető közlekedési eszközöknél?

Mielőtt erről itélnénk, hadd vessünk átalában egy pillanatot azoknak mostani állapotára.

Kivitelünk legtöbb czikkelyei alsó Magyarországból jönek részint a Dunán, részint a Tiszán lefelé, Zimonyon keresztül, a Száván, Sziszekhez, innen pedig vagy a Kulpán Károlvárosba s tovább a Ludovica-uton Fiuméba; vagy a Száván maradva, Lajbachig s onnan tengelyen Triestbe. – E kis értrkezés határain tul terjedne előszámlálni mind azon akadályokat, mikkel a hajózásnak a Száván és Kulpán küzdeni kell; ezeknek száma legio; elég vizsgálnunk, mennyiben vannak meg a jó közlekedés kellékei az épen szóbafogott utvonalnak három fő stadiumain, t. i. a Száván, a Kulpán és a Ludovika-uton. –

A gyorsaság hijányzik a Száva és kulpai hajózásnál. Mert

a) E hajózásnak a vizek folyását s a kereskedés irányát tekintve, viz ellen, tehát mint tudva van, sok fáradsággal és idővesztéssel kell történnie. – Mert

b) A fenálló rendezkedés és meggyökeresedett szokásnál fogva minden hajót ugyanazon lovak vontatják Zimonytól Sziszekig; az egész vonalon nem váltatnak lovak 401sehol; minek aztán következése sok baj. A lovak csak kicsiny állomásokat tehetnek. A etetés és pihenés ideje tökéletesen elvesz. A lovak olly esetekben, midőn a viz előre nem láthatólag megapad, a hajótól elhajtatnak, s addig mig ez a viz megáradását várja, otthon tartatnak, s csak akkor jönnek ismét meg, midőn a vizállás már kedvező. Illy módon pedig sok idő elfecséreltetik az áradt napjaiból is, sőt gyakran megesett már, hogy mikorra a lovak megérkeztek a folyamok megint megapadtak. – E baj, noha kisebb mértékben, meg van a Kulpa körül is. – Mert

c) A veszteglési (contumacionalis) törvények csak napköltétől napestig engednek hajózást. Ez ugyan csupán a Száva azon hosszában van, hol az a török-szélekkel érintkezik: de azért tetemes időveszteséget okoz. Mert

d) A Szávának legnehezebb pontjainál, Racsa és Drenovacska Nakla mellett, továbbá a Kulpán Degoi és Sredicsko* mellett kettős vontatók szükségesek, s ezért a lovak több hajókból ki – s csak egynek elejébe fogatnak, – a kifogott hajók természetesen addig, s pedig sokszor napokig veszteg állanak, mig az előfogott hajó a nehéz állomásokon keresztül ment, és lovak visszaérkeznek.

Sredicskón néhány év óta egy társaság alakult, melly e kétszeres vontatáshoz saját fogatokkal bir, mi által a különben szükséges feltartóztatás elmellőztetik. Ért.

e) Mert végül a vizek alacsony állásakor nincs egyéb mit tenni, mint a nagyobb hajók rakományaival kisebb, tehát csekélyebb járatu, hajókra átrakodni, mit hajós nyelven siftölésnek mondanak. Ellenben a Kulpán még gyakran a magas viz tészen akadályt az által, hogy ekkor a petriniai hid alatt nem mehetnek el a hajók, mert ez alacsony, miért is azoknak addig kell a hid előtt várakozniok, mig a viz leszáll, a mikor ismét áradást kell bevárniok, hogy a hidon tul veszély nélkül haladhassanak át a viz medrében fekvő sziklák és fatörzsök felett. A Szávában is vannak hasonló akadályok sziklák és fatörzsökök miatt, következőleg általok ott is gátoltatik a hajózás gyorsasága.

A Ludovica-uton sem kielégitőbb a gyorsaság. Itt ugyan szabályosan rendezett fuvarozás mellett 18 mérföldnyi távolságra könnyü volna eljutni egy nap és éjszaka alatt. Azonban még is ritka eset, hogy a szekerek, átrakodás nélkül s három nap alatt Fiuméba érkezzenek. Rendszerint egy sőt több hétig hordódongáknál és egyéb fanemüeknél pedig gyakran több hónapig eltart, mig az áruk rendeltetésök helyére elérnek, mert a fuvarosok az utvonalon még szegények és hitvány készületekkel birnak, ha egy két mérföldig eljutottak, házi gazdaságuk után lótnak, vagy Károlvárosra üresen visszamennek, hogy más szállitónál fuvart vállaljanak. Olly fogás melly ellen a károlvárosi szállitók nem győznek eleget panaszkodni. –

A szállitás biztosságával még gonoszabbul vagyunk a Száván és Kulpán. E folyóknak veszélyes pontjain igen sok hajó elmerűl s megy rakományaival együtt veszendőbe. Igen kevés hajó van, mellyben a nedvesség miatt elromolható czikkelyek, kár és baj nélkül hosszabb időig elmaradhatnának, s csak egy kis lék elegendő a hajót olly magasan megtölteni vizzel, miszerint benne a rakodás kárba menjen. Ezenfelül gondolhatni, hogy mi precarius biztossága lehet azon árunak, melly némellykor fél évet is tölt utjában, s nem ritkán 3 sőt négy izben is átrakatik, vagy épen puszta vidékeken, 402szárazra tétetik, hol több hétig csaknem a szabad ég alatt marad.

Nem sokkal több biztosság van a tengelyen-szállitásban is Károlvárostól a tengerig. Mert tudott tény az, miképen azon szállitók, kik a sokkal olcsóbb zengi utat használják, minden gondosság mellett sem birják áruikat sértés és fogyaték nélkül a tengerig vinni, miért is némelly czikkelyek, mint a dohány, s több efféle soha, a buza s egyéb gabnák pedig felette kelletlenűl bizatnak a József-utra. De a Ludovica-uton sem ritka esemény az áruk veszte és sikkadása. A mult télen uralkodott faszükség alkalmával sok ezer hordó-dongát loptak és égettek el.

Azonban mind ezt el lehetne még viselni, minthogy a kereskedő kész legnagyobb áldozatokra is, csak hogy mint mondani szokás, valami dolga legyen, de a legnagyobb baj az most és ezutánra is, hogy a szállitási határidő nem biztos. –

A bánság és tengerközti közlekedés mostani állapotában és eszközeinél teljes és semmiképen el nem mellőzhető lehetlenség előre, csak kevés valószinüséggel is meghatározni és kiszámitani az időt, melly alatt valamelly a bánságban, vagy nyugoti Magyarországon megvásárlott áru Sziszekre, Károlvárosra vagy végül a tengerhez érkezhetik. –

Mi gyakran csalódott már meg a kereskedő, ki valamelly Fiumeig vagy Triestig menendő szállitásra, s kelettől három hónapra szerződött, s kötése alkalmával árui már a Száván voltak, s igy biztosan remélhette, hogy elvállalt kötelezését teljesitheti? Két hónap elmult, és rakodásai még csak Sziszekig sem jutottak. Átrakodtat, áldozik fáradságban időben és pénzben, s végre mindene Sziszeken van, de már most a Kulpa olly kicsin, miszerint Károlyváros felé további szállitásra gondolni sem lehet, legngyobb kétségbeesésében tehát tengelyen viteti áruját Sziszekről Károlvárosra, – de az idő immár rövid arra, hogy a fuvarosok kevés száma mellett a szállítás egész tömegét Károlvárosra vagy épen tengerig vitesse a kellő határnapig, s a kereskedőt iszonyu veszteség éri, melly őt vagy képtelenné teszi hosszabb időre hasonló ügyzeménynyel foglalkodni, vagy épen örökre elijesztei idejének és fáradalmainak olly kereskedési ágazatra forditásától, mellynek minden biztos lapja hiányzik, s mellynél ő a veszteség lehetségeit annyira minden emberi számitáson kivül viseli. –

Hogyan támadjon illy körülmények között verseny, csak kedv is a kereskedésre? S mikint gondolhatni a kereskedésnek csak állandóságára nem pedig felvirágzására is?

Lássuk az olcsóságot. – Átalában véve s fölületesen tekintve, e kellék a szóban levő utvonalon megvan, mert egy mérő buzának fuvara középszámmal vévé, Bánságból Fiumeig, a szállitási s egyéb költségeket felszámitva, nem kerül többe 65–66 krnál, mi a hosszu utat tekintve, nem sok volna. Ha azonban meggondoljuk, hogy a mondott közép fuvarbér csak ritkán, csak léha conjuncturák, csak különös kedvező körülmények között áll, – hogy ellenben ez áruk torlódása, rosz időjárás, kedvezetlen vizállás eseteiben stb a fuvarköltség gyakran 90–114 krra hág mérőnkint, – hogy egészben véve e költségeknek 65–114 között változó száma olly ingatag, miszerint soha biztosággal vagy csak valószinüséggel sem lehet azokat kiszámitani: ugy mindenki által fogja látni, hogy kiviteli kereskedésünk e vonalának 403olcsósági kelléke csak biztalan és csalékony (precarius és illusorius).

Részint a nevezett folyamok szerencsétlen sajátságai, s részint, talán még inkább a hajótulajdonosok és hajósok mélyen gyökerezett egyedárus rendszere, eddig megtörhetlenül ellenállottak minden kisérletnek, valamelly csak féligmeddig elfogadható állandóságot hozni be a fuvarköltségek ügyében. A mint a kereskedelmi viszonyok csak valamennyire kedvezőleg alakulnak, és mint természetes, a hajók és hajósok utáni kérdezkedés növekszik: azonnal felrugtatnak a fuvar és tárbérek s egyéb költségek aránytalanul, s olly nehézségek gördítetnek a nyerészkedés elébe, miszerint iránta minden készségnek mulni, a kereskedésnek pedig pangataggá kell lennie.

S használható e szakadatlanul mostani, tengerreli közlekedésünk? azonnal látandjuk, hogy nem.

Mind a Száva, mind a Kulpa igen gyakran vesztik vizöket a szárazabb évszakokban. A Száva ezen felül be is fagy erős teleken. S innen van, hogy gyakran több hónapokig sem látni, akár az egyik, akár a másik folyamban hajót, s hogy az a ritkább tünemények közé tartozik, ha valamelly rakomány szakadatlan menetben érkezik Zimonyból Károlvárosba, vagy csak Sziszekig. Csak emlékezzünk a fatörzsekre, mik gyakran mind a két folyamban sürün találtatnak, s csak magas vizállás mellett kerültethetnek ki veszélytelenül, – tekintsük ama balságot a petriniai hidnál, melly alatt ismét csak sekély vizen lehet átmenni: és nem kételkedhetünk, mikint az esztendőben igen sok idők vannak, mikben az áruk szakadatlan tova-jutása e vonalon teljesen lehetlen. Gondoljuk még ide, hogy erős télen a József- és Ludovica-utak sem használhatók gyakran a hófuvatagok és a Bora miatt: ugy világos lesz előttünk, miképen a használható és czélszerü közlekedési eszközök negyedik kelléke épen ugy hiányzik bánság-fiumei utvonalunkban, mint a három első sajátság. De a mellett azon nem fogunk aztán csodálkozni, hogy kiviteli kereskedésünkkel olly gonoszul vagyunk, – sőt belátandjuk, mikint az e részben fenlevő akadályok elháritásaul gyökeres segitségre van szükség.

De hát hogyan lehetséges ez orvoslás? Ez iránt a következő számban.

...ne...

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir