A tiszaszabályozási ügyben.
A tiszaszabályozási ügyben.
A Budapesti Hiradó 436-dik számában Tiszavölgyi hirek 3 levél Debreczenből 7. aug. czim alatt foglalt tudósitások utóbbi része valódi nagy örömre gerjesztett. Nem lehetett t. i. eléggé örvendenem a tiszai-gőzhajózási társaság alakulásán, mert a Tisza hajózásában tartom közlekedésünk, s igy jövendő kereskedelmi, és ipari jobb létünk főeszközét, mellynek ismét főkelléke a Tiszadunai csatorna létre hozatala lévén, nem kétlem, hogy mind azok, kik ezen felállitandó gőzhajózásban akár mi módon részt fognak venni, nagy része talán már most is, némellyek pedig később heves pártolói lesznek a Duna-tiszai csatorna ügyének*: melly hazai közügynek, minthogy váratlan moralis akadályokra talált, ezeknek elháritására ismét csak moralis ápolásra és pártolásra van szüksége.
Minden megrovás nélkül legyen mondva, és csupán elvileg megemlitve, hogy a kezünk között megfordult adatok nyomán, főkép tekintetbe véve a nálunk elegendő kézerőt és bányászati érdekeinket, a vasutakból szebb jövendőt látunk virulni, mint a csatornai közlekedésből. Szerk.
De az ezt megelőző czikk következő szavai valóban mélyen megszomoritottak: A czikk első része igy szól: ezek közt a szétágazó véleményeket legott megnyugtatta a társulati ideiglenes igazgató mérnök t. cz. Keczkés Károl felszólamlása, ki mindenek előtt igen helyesen nyilatkozott a Beszédes tervezete Kerecseny-komorói átmetszés mivoltáról, röviden elősorolván azon méltánylandó okokat, mellyek e terv mellőzendésére a M. K. épitészi főhivatalt, s illetőleg a folyó évi jan. havában Pesten tanácskozó Tiszavölgyi nagy gyülést is birák.
Engedje meg a tisztelt olvasó közönség, engedje t. cz. Keczkés Károly ur, engedje meg a tisztelt pesti és debreczeni gyülés többsége, hogy azon bizodalomnál fogva, mellyet t. cz. Beszédes József ur nagy tudományához és tapasztalásáihoz viseltetem, és tekintve ezen kerecsényi átvágás fontosságát, mellyhez nagy remények kapcsoltatnak Szathmár, Ugocsa, Bereg, Ung és Zemplén megyékben, véleményemet őszinte kimondjam.
Veleje és kivonata ezen czikknek még is csak az: hogy a pesti nagy gyülésben Vásárhelyi Pál ur maga készitette okokat sorolt elő, mellyek a Kerecsen-komorói átmetszést mellőzendőnek javasolták; t. cz. Keczkés Károly ur pedig ugyan ezen okokat a debreczeni nagygyülésben ismételte, 1378és ezen okok mind a pesti, mind a debreczeni gyülésben a többség által helyben hagyattak.
De ha meggondoljuk, hogy Vásárhelyi Pál ur, a mint Beszédes tervezte Duna-tiszai csatorna ügyében kiadott irásaiból és véleményéből bőven bizonyithatni, ellensége volt Beszédes urnak, hogy ő csalhatatlan auctoritás a vizek dolgában nem volt, sőt e tárgyban czéljainak elérésére még képtelenségeket is kész volt irni; méltán kételkedhetünk azon, hogy előhozott okai elegendők voltak a maguk valóságában egy illy fontosságu tervnek elvetésére, mint a kerecsen-komorói átmetszés? Ehhez járul, hogy ezen kérdés Vásárhelyinek csak egy oldalu allegatiójára itéletett el a pesti gyülésben a nélkül, hogy audiatur et altera pars, Beszédes ur azon észrevételekre felelt volna. Miután pedig elvül ki lehet azt mondani, hogy tudományos, bonyolodott és szövevényes tárgyakról mintegy fenállva és stapede, s rögtön itélni nem jó, azt erősen hiszem, hogy ha Vásárhelyi észrevételeit irásban közlötte volna a társaság tagjaival, és ezen észrevételeket öszvehasonlitva Beszédes ur feleleteivel olvashatták volna a nagy érdemü tagok, akkor másképen itéltek volna.
A debreczeni gyülés, hol a már egyszer elitélt kerecsenyi pör szinte Beszédes ur részéről nem védelmeztetett, helyben hagyta a pesi itéletet, ez természetes dolog, de igazságosan ezen ügy csak akkor lesz elitélve, ha a felek tökéletes kihallgatása után higgadt itélet fog hozatni.
Az érintett czikknek második része Lám Jakab ur tervét illeti, s igy szól: Áttért azután Lámféle saját röpirata által közelebb a közönség birálata alá terjesztett tervezetre, s miután alaposan megmutatá azt, hogy ezen szerkezeti hiányában tervnek nem is tekinthető javallat, legfeljebb egy ujabb, de kellőleg nem is indokozott eszmének tartathatván, már mint illyes a közohajtással meg nem egyezhetőnek azért is állitathatik, mivel ezen eszme létesithetése a szóló által meg nem engedett esetben a tiszai hajókázhatás lehetőségét is elenyészthetné. A nagy közönség alapos okoskodása hallatára e tervezettől bucsuzni látszott, s a mennyire végre illy alapon nyugvónak állitá szóló az előbbitől csak kevés módositással eltérő Galambosféle tervet is, természetes, hogy ennek a másikkal hason sorsban osztonia kelle. Ezen szavak igen könnyedén pálczát törnek egy terv felett, mellyet egy tudós, és a Tiszát 35 év óta ismerő férfiu mély, és hosszas tapasztalás után a haza elébe terjesztett, teljes bizodalommal elvárván azt, hogy t. cz. Lám Jakab ur a maga terve ellen felhozott okokat megfogja tudni czáfolni és semmisiteni. De a mi engemet illet, minthogy én is olly bátor voltam Lám Jakab ur ezen tervét több hazai hirlapokban feldicsérni*, az illy könnyű ne talán kissé csufos elutasitás által magamat is egy kevessé legyintve érezvén; más részről tekintve szülőföldemnek, a Tiszamellékének sorsát, melly most a tervek megalapitása által ugy döntetik el, hogy ha jó terv alapittatik meg, annak sorsa boldogabbra fordul, midőn ellenben, ha hiányos adatokon épült rosz terv alapittatik meg, akkor a most élők nagy költségével a maradéknak csak romlása, és veszedelme idéztetik elő; bátor vagyok kimondani meggyőződésemet, hogy engem mind azok, miket t. cz. Keczkés Károl ur Lám terve ellen előhozott, minthogy a valósággal ellenkezőnek tartom, legkissebbé sem tántoritottak 1379el előbbi véleményemtől, melly röviden abban áll, hogy a Lám terve legjobb, legolcsóbb, legkönnyebben kivihető, s nem hogy káros következéseket szülne akár a haza nagy részére a legüdvösebb eredményeket igérő, s a hajózást nemcsak el nem rontó, hanem ezt tökéletesitő is. Továbbá megvallom, hogy t. cz. Keczkés Károly urnak ezen nyilatkozata olly gondolatra hozott, hogy ez ur talán Lám Jakab ur röpiratát nem is olvasta, mert ha olvasta volna, nem hiszem, hogy ugy itélhetett volna felőle, a mint itélt; vagy talán olly hiányos adatokkal bir a Tisza, s egyéb folyamaink körülményeiről, mellyek őt természetesen rosz utra vezethették. Vagy talán olly tökéletes minden lehető hiba nélküli tervnek van birtokában, melly ellen szólni nem lehet? vagy talán nem is szabad.
És méltán! Szerk.
De ha meggondoljuk, hogy Vásárhelyi Pál ur terve Palleo-Cappa főmérnök ur által most már egészen megsemmisitetett, látni való, hogy illy tökéletes terv legalább akkor, mikor t. cz. Keczkés Károly ur, t. cz. Lám Jakab ur terveit roszalta, nem létezett.
Ezek igy levén, legalább Lám Jakab urnak, s nekünk többeknek, kik ezen terve pártoljuk, sem akkor, sem most nem tulajdonitathatik hibául, hogy talán ,post festa’ kinálkozunk egy eszmével, melly a helyszin ismeretén, és lejtméréseken is alapul, mellyek az eszme kivihetőségét tagadhatlanul bizonyitják. Millyen csak az is, hogy a Szamos feneke Szathmárnál 4 öllel magasabban fekszik az Ér fenekénél a Gencsi hid alatt, s hogy innét Csongrádig sem domb, sem homok nem akadályoztatná a Szamos folyását, hanem az mindenütt tág, jobbadán jó partos elhagyott régi medrekben folyhatna.
Igen szomoru lenne, ha t. cz. Palleo-Cappa ur uj terve is olly informatiokon, s adatokon épülne, millyenek Lám és Beszédes tervének elvetését indokozták, igy ezen terv is birhatna némi tökéletlenséggel. Sárköz, 7. cot. 1846.
B. Vécsey Miklós.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
