Az éhség elháritása iránt.
Az éhség elháritása iránt.
Nem találunk országot egész Europában, melly akár szerencsés fekvésénél s természettől áldott voltánál, akár pedig területéhez képest csekély népességénél fogva olly soká s könnyen daczolhatna a szük-termés miatti bajokkal, mint szegény magyar hazánk*. És még is valahányszor 1599csak egy kis részletes mostohaság mutatkozik ez vagy amaz termékágban, milly rémitőleg érezhető válik az, s micsoda rendszabályokhoz nyulásra hivja fel az illető hatóságokat, bizonyitják több megyei, városi s felsőbségi e tekintetben már megkezdett intézkedések mind a mult mind e jelen évből.
Lenne csak Fiumeban kapunk világkereskedésre. Szerk.
Ki merné pedig azt határozottan állitani, hogy – midőn alvidékeinken két-három éves gabonát is vehet, a kinek kell – nálunk olly nagy szorultság volna az idei termés dolgában, miszerint megyék kénytelenitessenek nem megvetendő öszveget vetni ki a nemességre; városok előljárói nyissanak aláirást, mellynek gyüjteményéből a bizonyosan éhséggel küzdendő népen segiteni lehessen? – Pedig ez – bár (nagy igazán véve a dolgot) csalfa tételnek lássék ez – nincs különben.
Több nemes megyék subsidiumról gondoskodnak – s köszönet érte a szenvedők nevében, – de bátorkodunk figyelmet kérni arra is, hogy miután ismét itt az országgyülés a nyakunkon, valjon megbirja e mindezt öszvesen az elszegényedett nemesség legnagyobb része, s midőn némelly megyékben maig is tartoznak a mult országgyülési költségfejében, midőn – mint alább meg fog emlittetni – más czélszerűbb módot is lehetne e nemes czélra behozni, – s midőn végre a megyei autonomia kölcsönös megvédése, s az ország általános virágzó állapotban tartása végett – valljuk meg – csak még is legelső az a pozsonyi diaetai követkitartás, mit közvetlen a nemesség tartozik fedezni?
Némelly városok – mint például Pest városa előkelői – nemeslelküleg aláirást nyitnak a kimaradhatatlan szükség enyhitésére, – kiknek ismét és ujra köszönet az abban részesülendők nevében, de midőn ezzel összevágólag valami rendőri szoros rendszabályok rögtöni behozatala is kering a nép ajkán, – midőn a pékek pogácsányi garasos czipókkal (mellyek természetesen nem igen kelendők a szatócsoknál) akarják a szegénységet előre lépcsőnkint bevezetni a közelgő téli jelenetbe, – midőn számos általunk kimutatható pesti élettárak vannak mindeddig csukva, jobb hetivásárokra tartván fel szende megnyilásukat, – midőn bizonyos lisztáruló boltban a statió-utczában, némelly asszonyságok lisztvételkor ekkép figyelmeztettetnek a gabonanemüek drágulására: „egy p-s-k – ugymond – kétezer mérő buzát vett mostanában össze” –; ugyan gondolják e az illető urak, hogy a nép elhiszi a bekövetkezendő szükség mesterkéltlen voltát?! –
Valamint azonban mindezeknek a hatóság rovására lehető félremagyarázása egy részről helyes rendszabályok alkalmazása által eltávolitható, ugy más részről merjük is hinni, hogy a mértékek szorgos és lekismeretes vizsgáltatása, némelly élettárak eleve megnyittatása – s a hetivásár-térek rendbentartása által érdeklett urak kellő méltánylást és tiszteletet vivandnak ki a pesti lakosságon kivül mások előtt is magoknak.
Egy kissé más téren áll a dolog azokra nézve, kik honunk különböző részein valóban mutatkozó szükség enyhitését karolták fel nemes karjaikra. Felső vidékinken t. i. a mindinkább feltünő burgonyavész – s többféle termékek hiányán – a sok nehézségekkel járó közlekedés miatti késedelmes és sokszor csak tetemes áldozatokkal eszközölhető szállitás stb., könnyen mefoghatóvá teszi a földnépe sulyos 1600helyzetét, természetesben igényli az előljárók bárminemü közvetlen segélyezését, csakhogy e tekintetben meg az illetők segélyszedése és kiosztása módja nem volt eddig átalában czélszerü.
Illy czélból legkivánatosbnak tartván azon rendszeres terv létesitését, melly t. cz. Korponay János ur által Pesti Hirlap 782. számában „az éhség elháritása iránt” közfigyelemre méltó czikkében közöltetik: annak mind erkölcsi mind anyagi tekintetben alkalmazását nem győzzük eléggé ajánlani itt vidéken is.
Végül még nem látszik rendén kivül fentisztelt czikkszerző ur előadásának elején olvasható azon kitételéből folyólag, miszerint – ugymond – „tapasztalásból tudjuk azt, hogy a szük termés miatti inség nem szokott átalános lenni, s kivált mostanában honunk egy részében azt épen az Angolhon felől került burgonyavész látszik növelni” – megemliteni azt, mikép nálunk magyaroknál egy idő óta minden tágy, minden intézkedés, és igy a sorscsapás is sajátságos kezd lenni, t. i. természet mostohaságából eredt, vagy emberek által erőszakolt. Miként hozzuk az utóbbit helyre, midőn ennek könnyebbitése s elháritása nem minden adakozni tudó és szerető emberbaráttól telik. Vidéki.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
