Vezérczikk. (Ismérjük fel érdekinket)
Vezérczikk. (Ismérjük fel érdekinket)
Nincsen széles e világon status-oeconom, kivévén Budapesti Hiradóékat, ki el nem ismerné, hogy alkotmányos nemzetnek magának kell minden idegen befolyás nélkül ügyei fölött saját viszonyai és szükségei szerint intézkedni. Azért semmi sem gyüjt több bajt és nyomort a nemzet vállaira, mint az idegen érdekek érvényessége elleni küzdelem, s azon törekvés, mellynélfogva saját érdekeit ohajtja a jog és igazság utján mások ellenében érvényesiteni. Illy korszakból, mellyben II. József császár előtt sürüebbebn panasz tétetett, mivelhogy vámokkal és harmiczadokkal e hazát az örökös tartományok számára egészen gyarmatositotta, hozzuk fel tovább füzendő elmélkedéseinkhez irányzó adatul az emlitett császárnak magyar udvari cancellár gr. Pálffyhoz 1785-dike decemb 3-án utasitatott kéziratát, mellyben világosan kifejezi, hogy e nyomasztó rendszertől csak azon esetben áll el, hahogy a physiocratiai adórendszert a magyar nemesség is elvállalja. A nevezetes kézirat igy szól: „Nagy kötelességemnek – ugymond – miszerint a status javáról mindig gondoskodni tartozom, nem felelnék meg, ha a közönségesen, s minden jól gondolkodó embertől olly hibásnak, nyomasztónak, s igazságtalannak ismert adórendszert Magyarországban gyökerestől megváltoztatni, s megjavitani elmulasztanám, csupán azért, mert a javitás valósitása sulyos lehetne.”
„Az adómennyiség az előtt az országgyülési végzések által önkényleg határoztatott meg és szintugy önkényleg osztattak fel a vármegyék közt az ugynevezett porták vagy adórészek. Ezen egy másodrendü felosztás (subrepartitio) által segiteni szintolly hasztalan volna, mint roszak az elvek, mellyeken az egész adórendszer nyugszik, s mellyek szerint az adó beszedetik, azon ötvenegy, kivált a parasztnak érthetetlen rovatokra osztott dicatio által, mi ellen annyi, de könnyen kitalálható okokból, foganatlanul iratott; roszak mondám, mert általuk az ipar elfojtatik, s a népszaporodás meggátotlatik; igazságtalanságuk pedig már abból is világos, mivel az adó ugyanazon tárgytól egyszernél többször megvétetik, s olly tárgyak is megadóztatnak, mellyek a parasztnak semmi hasznot nem hajtanak, s épen olly terhesen kell számolni e rendszer mellett. Nem akarok e számtalan hiányok leirásába mélyebben bocsátkozni, miután azok ismeretesek, s a valódi hazafiak közkivánata, a jobbágyok fenhangu szava, s a némelly kerületekben mindig fenmaradó adórésztartozás által eléggé bizonyitatnak. Az eddigi adórend tehát egészen elvetendő, s helyette én most egészen uj elveket irok a jövendőben behozandóra, mik a következőkben állnak:
I. A felvilágosodás, reménylem, haladt már annyira, hogy mindenki meggyőződve van, miszerint a statusban csak azon adózások a valóban legigazságosabbak, s legkevésbé nyomók, mellyeknek a föld s annak terjedelmi s gyümölcsözési aránya szolgál mértékül; ebből következik:
II. Hogy minden föld nagysága s gyümölcsözése arányában egyenlően adóztassék; hogy tehát az alól senki sem vehető ki, mert máskint az egyenetlen adózásból származó árkülönbsége az összes természeti s ipari termékeknek egymással suly-egyenben nem állhatna; s azért kell
III. Mind annak, mi természeti vagy miveltségi előhozás által nyeretik vagy készittetik, mint iparszüleménynek az adótól mentnek maradnia, kivevén a nagyobb s zárt városok 1593fogyasztékát, melly polgári adóként szedetik, miután ugy is az emberek vagyonosabb osztálya lakik a városokban.
E három elv szerint volna a kivetett adómennyiségnek s a szabadon tett megyei pénztári adózásnak, mi öszvesen 5,344,000 frt teszen, felosztása intézendő; felmérendő volna t. i. minden, akármi gyümölcsöt hozó föld, s kiszámitandó annak gyümölcsözése; mivel pedig a statusnak pénzre s nem termékre van szüksége, minden termesztménynek a külön megyékben folyó közép piaczi ára veendő annak értéke mérlegeül. Ez az igy kiszámolt közönséges jövedelem összesége a RR. által ajánlott egész adó-öszveggel, s az önkényleg felvállalt házi pénztáradóval elosztandó, mi aztán száztóliját fogja meghatározni annak, mit minden megye, minden közönség jövedelmeiből a statusnak tökéletes igazság és egyenlőség szerint adózni tartozik; miután a közönségbeni részfelosztás az egyedek közt ezekre önmagokra hagyatik, s a körülmények és igazság kivánata szerint évenkint egyiknél kissé többre, másiknál kevesebbre üthet ki, azon mértékben, mellyben szerencsétlen esetek, vagy egyéb bajoktól látogattattak. Közönség alatt érteni kell minden házat és lakót földeikkel, kik egy biró alatt állanak. A fölösleg földek pedig azon közönséghez tartoznak, mellyeknek határai közt fekszenek; s ha egy helyen több biró van is, az még is csak egy közönségnek tartandó.
A nemességnek ugynevezett majorsági (allodial) telkei ezen felmérésből, s felbecsülésből annál kevésbbé maradhatnak ki, minthogy egyébként egészen más fordulatot kellene vennem a csupán jobbágyi telekadó behozásában, és sem a Rendek világosan meg nem határozhatnák, mit ajánlhassanak azon terheknek, mellyektől igen nyomatnak, t. i. a személyes fegyverre kelés, s a magszakadás esetében a fiscalitasjog lerovására, sem én meg nem határozhatnám, mennyi járandóságot kellene azon tehertőli feloldozásért követelnem, ha egyikünk sem tudná, mennyi illetné ezen majorsági telkeket a többiekkel egyenlő adózásban. A nemesség vagy nemzet előjogai és szabadékai a világ minden országaiban és köztársaságaiban nem abban állanak, hogy azok a nyilvános terhekhez nem járulnak; s adózásuk p. o. Angolországban s Németalföldön talán nagyobb, mint akárhol is egyebütt, hanem egyedül abban állanak, hogy a status és közjó szükségeire megkivántató terheket önmagok teszik magokra, s az adóknak felemelése és nagyobbitása csak megegyezésökkel történik.
A személyek szabadsága jól megkülönböztetendő a birtokétól, mellyben azok nem mint nemes, hanem egyedül mint föld és szőlőmüves, vagy baromtenyésztő és a városokban egyedül mint polgár és fogyasztó, az uton s réveken egyedül mint utazó s átszálló jőnek elő; melly esetekben nekik a szabad concurrentia fentartása miatt minden birtokaikra nézve más lakosokkal és polgárokkal egyenlőknek kell lenniök.
Ha az adózás Magyarországban illy módon a föld s telekre kivétel nélkül vettetnék, méltánylandók volnának a hasznok is, mellyek abból a magyar nemesre s egész országra hárulnának. A birtok tökéletes sajátságának megnyerése által t. i. végkép megszünnék az olly gyülöletes és nyomasztó fiscalitási rendszer, mellynélfogva egy család sem tökéletes tulajdonosa birtokainak, s az atya halála esetében feleségét, sőt leányát is gyakran a legsulyosabb szükségbe sülyedni kénytelen hagyni: az örökités szabadsága meggátoltatik, 1594miből az adásvevésben, kivált idegenekkel, sok nehézség és számtalan pöröknek forrása származik, mellyekben a latentia jura fiscalia által egész családok megbuktattatnak.
A fegyverre kelés terhe, melly valóban ország nyomasztólag s haszon nélkül sulyosodik az ország nemességére, hogy azt mindenki megismerni kénytelen, a mostani hadi körülményekbe legkevésbé sem illik; s azoknak, kiknek személyesen felkelniök, vagy háboru idején magokat attól sokkal költségesebb és bajosabb módon kiváltniok kell, a legnyomasztóbb. ha pedig e valódi teher kiváltása egy közönséges, sokkal kisebb adó által lehetővé nem válnék, mit azonban én át nem látok s nem reménylek: azon esetre én ezen fegyverkezést használólag, az arra kötelezetteknek évenkinti gyakorlatai által az ország védelmére czélszerübb nyereséget huzni gondolkodnám a status ezen vitatlan jogából, és ha nem tudnék is egyéb módot az adózó jobbágyi, és nem adózó majorsági telkek termései eladásában az árra nézve egyenlőséget behozni, iparkodnám, a jobbágy összes urbéri tartozásainak kevesbitése által a termesztést a földesurnak azon mértékben költségesebbé tenni, mennyiben a jobbágy adózása ezen termesztménynek árát a meg nem rovott telkek ellenében tulhaladja; hogy igy a semmit sem fizető nemes kisebb árt a termesztményeknek ne szabhasson, mint a megrovott jobbágy; ez pedig annál inkább képes legyen adózási kötelességének megfelelni; mi azonban mindig egy tökéletlen eszköz marad; s ezt én csak azon esetben ragadnám meg, ha más mód nem maradna fen, a teher alatt lesülyedő jobbágyot a szabadékos nemesség tulsulyától megmenteni.
Még egy tárgy van hátra, kegyeddel közlendő, mi egész indulatomat elfogja, mellyel az ország java iránt viseltetem.
Nem volna e lehetséges a Rendektől, miután a fentebb megirt adózás csak a már megajánlott mennyiség arányosabb, egyenlőbb felosztását, vagy az emlitett két tehernek hason értékét teszi, uj ajánlatot nyerni, annak fejében, hogy minden vámadók, mellyek a harmiczadoknál a német örökös tartományokba szállitott magyar termesztményektől szedetnek, eltöröltessenek, s egy tökéletesen szabad közlekedés engedtessék mind szárazon, mind folyamon és tengeren? Ez az országba jelentékeny pénzöszveget folyatna be, termesztményeinek könnyebb eladását eszközölvén; egyszersmind pedig más részről a német határos tartományoknak mind most létező harminczadok, mind az adók tekintetében könnyebbséget, s engedélyeket eszközlene, miután a piaczi ár Karinthia, Stájer, Austria, Morvaországban, Szileziában, Galicziában bizonyosan csökkenne, s következőleg az erre számitott adózás szinte változást és kisebbitést kivánna.
Továbbá a gyárak, mellyek az örökös tartományokban meglehetősen gyarapodnak, Magyarországban jelenleg nemcsak nem gyámolittatnak, hanem el is nyomatnak, mik még is jövőben ott is elterjednének, s az élelemszerzést s külpénz befolyását igen megkönnyitenék, miután az első kézi anyagok az országban nagy részben léteznek, s a kézi munka is az itt kevésbé drága élelem miatt sokkal olcsóbb, mint a német örökös tartományokban.
Továbbá az ugynevezett szabályos ár eltörlesztése s a katonai szükségeknek piaczi áron vétele, s fizetése Magyarországban ismét nagy kelendőséget, s a gyakran előforduló, 1595ugynevezett Deperdítáknak megszüntetése az egész országnak nagy hasznot okozna.
Annak meghatározása tehát, hogy az illy, más oldalról kipótlandó, adófelemelés Magyarországban alkalmazható-e vagy egyenesen félrevetendő? jelenleg annál inkább szükséges, minthogy a német örökös tartományok adórendszere épen most van kidolgozás alatt; s miután az leginkább a folyó piaczi ár szerint kiszámitandó telek-terméki jövedelmekre alapittatik, ezen piacz ár pedig a magyar termékek szabad concurrentiája által szembeszökőleg alább szállana, s azért a német tartományokban egy egészen más adóelvet feltételezne; miután továbbá a gyároknak, ha ollyanok felállitása idővel Magyarországban is lehetővé tétetnék, gyarapodásából a német tartományoknak mind productiojában, mind fogyasztásában származó csökkenés ismét beszámitandó volna! azért egyedül azon elhatározástól függend, hogy Magyarország a többi örökös tartományokkali viszonyában, amazokkal egyenlő kedvezéseket nyerjen e a kereskedésben, vagy ellenben mint merő gyarmat tekintessék, mellyből műkészitményei kivitelének lehető megnehezitése, s az élelemszereknek az országban fekvő katonaság olcsóbb ellátása miatt igen csekély áron tartása által annyi haszon huzassék, mennyi csak lehetséges a nélkül, hogy ellenben némi pénzmennyiségeknek az országba visszafolyására, mi által csak a többi tartomány károsulna, soha legkisebb gond se fordittathassék, stb.”*
Olvashatni ez iratot Horváth Mihál „Ipar és kereskedés története Magyarországban” czimü munkájában.
Ez irat valóban sokkal tanulságosabb, mint első pillanatra látszik, és sokkal több anyagot foglal magában a gondolkodásra, mint nyilvánult szándék felmutatása és adatok elősorlása nélkül bár mennyire füzött okoskodás.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
