Vezérczikk: (Erős testben erős lélek.)
Vezérczikk: (Erős testben erős lélek.)
Iskola-rendszerünk egyik tetemes hiánya a testgyakorlás elhanyagolása.
Mondtunk már ez érdemben lapunk 107-dik számában némellyeket, de az iskola-reform szivünkön feküdvén, részint felvilágositásul, részint buzditásul többet és bővebben szólani kötelességünknek érezzük.
Europának ugynevezett civilisált emberisége jellemgyengeségben, és testi ügyetlenségben szenved, minek alapja a lelki tehetségek kellő és czélszerű kifejtésének hiányában, ezé pedig a testnek elpuhitásában rejlik.
Nem különben a házi mint a nyilvános nevelésben az egész rendszer, és pedig mind a két nemnél „ad commodum juventutis” látszik szerkeszve lenni. Ostromoljuk ezt, kinek e pálya jutott, és lássák be az igazat, kik az emberiség feldicsőülését nemcsak nyelvükön hordják.
Mig az embert a természet az ösztön és anyagi szükségek járszalagán vezette, addig szakadatlanul a testgyakorlás kemény iskolájában volt, és azon czél, miszerint szükségeit kielégitse, öntudatán kivül összevágott azzal, hogy testét is gyakorolja és tökéletesitse. Ez az igazi és természeti testgyakorlás.
Midőn azonban a természet az embert a miveltség terére átvitte, és ezer meg ezer módot talált szükségeit kényelmesebb uton kielégiteni, akkor az illedelem, kényelem, tulfinom hang, és gyakran a szertelenkedő tulfeszités rabja lőn. – E bálványok elpuhiták, elfinomiták és zsarnokoltak rajta. Ekkor a test ollyan lőn neki, mint a csigának a kis tok, mellyet hátán hordoz. A test csak lakóház volt, és ugy lakott benne mint rosz gazda, ki azt elpusztulni hagyja. Ilylyeténkép sikerült anyagilag a test megöldöklése, mellyet szellemi értelemben annyiszor olly hiában prédikáltak. Az ember megfelejtkezék második főczéljáról, a testgyakorlásról.
426Ez állapot következése nyommasztó lőn. Ekkor a hajdankor némelly okos népei az előbbi természeti testgyakorlás helyébe a polgári testgyakorlást állitották, hogy ama rosz következéseket elháritsák, és a polgár testének több erőt és több hajlékonyságot adjanak. E volt oka a polgári testgyakorlás s testgyakorló intézet (torna) felállitásának.
Ez intézet, mint a természet utánzója, a sanyargatás amaz iskolája helyeit, hova a szükség vas szigorral hajtotta az embert, gyakorló helyet nyitott a müvelt polgár számára, és nyájassággal igyekezett azt eszközölni, mit a természet erőszakkal eszközölt. Itt megvetéssel kell emlékeznünk a birkozás mesterségéről, mellyet némelly selejtesek, miként a kötélen tánczolók, éltök czéljává tettek.
A testgyakorlás az ifjuság öröm s kedvtelései közt végezni szokott munka. Munka, mivel czélját nem nemtelen időtöltésben kell keresni, hanem a test nemesitésébe helyezni. Ez, kell hogy az ifjukori öröm környezetében jelenjen meg, mivel ez azon szelid égalj, mellyben az ifjuság legjobban tenyészik. A torna a testgyakorlás rendszere, mellynek czélja a test tökéletesitése. Ámbár minden kézi munka gyakorolja a testet, de azért még az nem torna, mert annak czélja valami tárgy előállitása, melly a gyakorlón kivül fekszik. A torna czélja ellenben magára a gyakorlóra vitetik vissza. A torna alapeszméjét következőkben fejezhetni ki.
1-ör. Szilárdság, azaz jól megalapitott élet-erő és egészség.
2-or. Erő, a) belső erő, melly a természeti világ, éghajlat, időjárás kellemetlen benyomásainak kiállásában áll, szóval anyagi erő, melly a megedzéssel egyet jelent, b) külső erő, azaz a tulajdonképi testi erő a mennyiben az a külvilágra hat. c) érzéki erő, a mennyiben azt a gyakorlás táplálja, és igy az érzékek gyakorlottsága.
3-or. Ügyesség, azaz gyakorlás által szerzett készség, minélfogva magát az anyagi világ erőszakos hatásától teste és tagjai ügyes hajlékonysága által megóvja.
4-er. Szépség. A szép arczvonás alapja nem áll ugyan hatalmunkban, de nem tagadhatni, hogy a nevelés átalában, különösen pedig a testi nevelés igen sokat tesz az arcz képzésére; p. o. vegyünk fel egy fiut s gondoljuk mellé mind a 427kétféle nevelést. A fiu felserdül, de nagyobb részint szobában, elkényeztetve, a szélnek sem hagyták megfuni, igen keveset vagy semmit sem mozgott, sokat gubbaszkodott a könyv felett, vagy mint inas az ülő kézmives büzhödt szobájában; mi az a mit illy gyermekeknél találunk: sáppadt arcz, az arczizmok petyhüdtsége, erőtlenség kifejezése, csüggetegség, bátortalanság, tüz és élet nélküli szem. Nyissátok ki a szobát, legyen sokat a szabad levegőn, tegyen sok mozgást a szabadban, és nézzétek meg arczát, mikor a férfikorba lép; az világosan kimondja, millyen nevelése volt. – A test szépségéről különben itt csak annyiban van szó, mennyiben az az egészség, és az okosan kiszámitott mozgás által épségben tartott nedv- és vér-keringés következménye, továbbá itt csak a tagok arányosságáról, szép termetről, erőkifejezésről, egészség érzetéről van és lehet szó.
Igy tehát a torna a gyakorlatok rendszere, melly a test szilárdságát és erejét, egészségét és szépségét czélozza. Közvetlenül képzi a testet, és közvetve a lelket, s a természet parancsa az, hogy az ember istentől adott minden erejét és tehetségét gyakorolja és idomitsa.
Rövidlátó kormányfi volna az, ki előtt kivánatosb volna egy puhaságba, és testi s lelki gyöngeségbe sülyedt sokaságon uralkodni, mint egy tőrül fakadt, erejét érző, becsületére büszke népet kormányozni. Szánandó atya vagy nevelő volna az, kinek egy sáppadt ifju szobatudós jobban tetszenék, mint egy életteli erős ifju, kinek feje s szive ugyancsak helyén van, ha netán emlékébe kevesebb holt kincs volna is begarmadolva; egyébiránt e tekintetben a torna czéljának előmozditására olly szert nyujt, melly fontosságban semmi másnak nem enged.
Korunk segitni akarván azon különféle kórállapoton, mellyben szenved, a népéletben még mindig jelen volt erő szemlélete nyomán a testgyakorló intézet is ugy tünt fel, mint egyike a gyógyszereknek. A testgyakorlást rendezett alakban legelőször a görögöknél találjuk fel, kik azt, mint a szépség és testhajlékonyság bálványos imádói, a legnagyobb becsben tartották.
Hogy a torma hatalmas szer az ifjuság testi egészsége, ereje és talpraesettsége öregbitésére, és a test és lélek közti öszhangzó viszony helyreállitására, közönségesen tudva van, és egy okos ember sem fogja tagadni. Illy eszközt tehát nem szabad megvetnünk, annyival inkább, mivel nemzedékünk a testi fogyatkozásokban, s hibáiban annyira szenved, s azokat annyira megszokta, hogy a rendes (normalis) állapot hiányzásait már alig érezi. Némellyek azzal vigasztalják magokat, hogy mégis csak akad meg szemenkint nehány viritó ifju, holott inkább meg kellene rémülniök, hogy a sinlődő test nem a kivételek közé tartozik. És milly sok körülmény jön még össze, s parancsolja, hogy a bajnak mind inkább elejét vegyük! Ugyanis az ifjuság a nap legnagyobb részét szobában kénytelen tölteni, és a mi kevés szabad órája van is, azt is csak nehány használja vig s erősitő játékra és küzdésre. A legnagyobb rész czél nélküli sétálásra szoritkozik, vagy szomoru elfásultságban vesztegel, vagy a mind inkább elharapódzó kártyakórságban sinlik. Ha netán még szabadba vetődik is, ott a regényolvasó nem járja a hegyeket és völgyeket, hanem szomoru koraérettségénél fogva csinosan rendezett hajjal, kezében szemüveget tartva az elegans világ sétáin tartózkodik, hol anyagi nyereség helyett csak erkölcsi veszteséget talál. Rosz idő ellen nem annak 428testet s lelket erősitő kiállása által óvja meg magát, hanem elzárkozik, és e tekintetben az anyák oktalan féltése is hatalmasan előmozditja a fiak elpuhulását. Ezekhez járul még mesterkélt és fonák életmódunk, korunk élvhajhászata, mellyben az ifjukor érzékisége természetesen egész készséggel részt akar venni.
Annál kevésbé hagyhatni tehát a vakesetre, hogy e baj a testi gyakorlások által elháritassék, s annyival szükségesebb módszeresen kiszámitott és öszpontositott gyakorlás által a kevés időt helyesen használni, hogy a test megszoritassék és keményitessék, a nedvek feldolgoztassanak, és jótékony elfáradás eszközöltessék.
Ez, és az életmódnak a testgyakorlással szükségeskép összekötendő nagyobb egyszerüsége és természetessége, és az ifjui eleven szellem isméti fölélesztése munkáland legbiztosabban az ifjusági titkos bünök veszélyes nyavalyájának is ellene. Az egészségi rendes állapot helyreállitatik, testének az ember, mint minden szolgálatra alkalmas műszernek, ismét jobban ura lesz, a testbe épen az által szoruland jobb vér, hogy a lelki öntudat és akarat tevékenysége a test minden tagjait és működéseit mindinkább áthalja, és eleveniti, és a jótékony befolyás az arányosan jól képzett, és szép testalkatra sem maradand el.
A féltékeny anyák előitéletét, mintha fiacskáin a tornában nyakukat s lábokat törnék, a tapasztalás csakhamar meg fogja czáfolni, mert hol a dolog czélszerüleg van rendezve, és a vezetők kötelességöket teljesitik, ott igen ritkán történik szerencsétlenség, minden esetre ritkábban, mint az ifjuság felügyelet alatt nem álló s rendezetlen külekedéseinél. –
Az erkölcsi nyereség szinte nagy fontosságu a testgyakorlásoknál. A tapasztalás mulatja, hogy a testgyakorlás a régi mondás szerint az ép észt az ép testben (mens sana in corpore sano) átalában a lélek elevenségét és rugékonyságát növeli, különösen pedig az erkölcsi bátorságot erősiti, melly a testi erőérzetből fejlődik ki, és a gyakorlási helyen olly sokféle tápszert talál. A szabadság ez iskolában, jelesül pedig a mozgásban tartó játék, az által, hogy minden tehetséget és minden erőt, minden hajlandóságot és minden irányzatot akadályozatlanul napfényre hagy jőni, előmozditja az egyéni sajátság és önálló jellem képződését. E szerint tehát a testgyakorlás olly eszköz, melly az erkölcsi fegyelmet és erkölcsi komolyságot az ifjuság közt önkéntes készséggel helyre állitja, és a kor gyarlóságai ellenében, egyfelől a puhaság és élvkórság, másfelől a hánykolódás és kicsapongás utáni vágy ellen sulyegyent tart. A nyavalygó és piperkőcz a testgyakorlás természeties vonzereje által lassankint megjavitatik, és az ifju becsületérzése a megedzés, maga keményen tartása, a szükségek kevesbitése, egyszerü ruházat és életmód iránt megnyeretik.
A hánykolódás, és a törvény s rend szerénytelen fel sem vevése, mellynek az ifjuság közti elhatalmazása felett korunkban csaknem átalános a panasz, szinte nem tenyészhetik a testgyakorló iskolában, hol szigoru rendnek s engedelmességnek kell uralkodni, és hol az engedelmesség az önkéntes alárendelés jellemét veszi magára, és hol a bajtársak közt nehány jóravaló és erkölcsi érzetü ifju példája olly könnyen tulnyomó befolyásra vergődik.
429Ez egész dolgot azonban mint neveléstani kérdést kell tárgyalni, és az összes nevelés körébe vonni, ennélfogva a közálladalom mulaszthatatlan kötelessége az iránt gondoskodni, hogy az tovább is ne a történetes körülményekre legyen hagyva, hanem a rendezett, átalában kötelező erejü testgyakorlás minden közintézettan-tervébe fölvétessék, legalább minden olly iskolában, mellynek növendékei házi viszonyuknál fogva az iskolán kivül egészséges testi foglalkozásban nem részesülhetnek. Az önakaraton járás veszendőbe ment előnyét a közösszeismerkedés haszna felül fogja mulni, és az ifjuság nem fog abban kényszeritést találni, mint nem talál az iskolába járásban, és a testgyakorlás iránt,mivel természetszerüségénél fogva inkább megegyezik hajlandóságával mint másféle oktatás, némi előszeretettel fog viseltetni.
Itt gyakran hallható két ellenvetést kell még figyelembe vennünk. Némellyek azt mondják: a testgyakorlást nem kellene venni mint közügyet, hanem mindenik családra magára hagyni. Eddigelé is azt tartották, de aztán mi lett ezen rendszer eredménye? és hány család bir az ehhez megkivántató kellékkel? – A torna természeténél fogva szabad tért igényel; a hozzá való kedv legnagyobb része, sőt sok gyakorlatnál a kivitel lehetősége, a minél nagyobb szám részvételétől függ.
Másoknak a gyakorlatok rendezettsége nem akar tetzeni; a testnek, ugymond, minden esetre meg van a maga joga, de hagyjátok a fiatal embert erejét kényszerités nélkül kifejteni, adjatok a végre elég időt és szabad tért, és ő magát a legtermészetszerűbben fogja gyakorolni! Nekünk azonban öszpontositott testgyakorlásra van szükségünk, mert életünk a természeti állapot eredeti egyszerűségét minden tekintetben áthágta, és az időt, mellyet a szellemi munkától elszakíthatunk, annál teljesebben kell használnunk. Hogy a rendszerezett testgyakorlásnak, azért a szép természetiesség köréből nem szükség eltávoznia, arról minden elfogulatlan minden jól rendezett, és minden helyes felügyelet alatt álló tornában meggyőződhetik, ha mindjárt itt ott egyes részletekben némi zavar mutatkoznék is; ezenkivül ezt elegendőleg bizonyitja a görögök torna-gyakorlata, kik a természeties szépet legjobban megőrizték. Az olly fiukra egyébiránt, kiknek lökésre talán igen is erősre van szükségök, hogy a megcsappantságból és tunyaságból felrázassanak, és kiknek száma nem csekély, amaz ellenvetéseknél különben sincs figyelem forditva.
A tornát továbbá történeti elemei miatt a nemzeti neveléssel közvetlen összeköttetésbe kell hozni, és e tekintetben ez intézet kiterjesztése a falusi népre is kivánatos volna. Csupán magával az erővel még nem lehet mindent megtenni; ahhoz a test ügyessége, hatékonysága, illedékes állása, jobb maga tartása is kell hogy csatlakozzék.
Végre a testgyakorlás átalános behozatala a nőnemre is fogna hatni, mi annyival kivánatosb, mivel annak nevelésénél rendszerint az illedék és divat a vezérelvek. A magasb rendü és gazdag szülék leányai valóban szánandó állapotban vannak, mert az illedék és divat olly nevelési rendszert hoztak be, melly a testet gyöngébbé teszi mint a csecsemőé, mivel csak olly mozgást enged meg, melly a mozgás nevét meg sem érdemli, mivel az igen sok ülés által a vérkeringést akadályozza, az emésztést elrontja, az idegeket elgyöngiti, az időjárás befolyása iránt szerfelett érzékenynyé 430teszi stb. Mind ezt és még többet is igazol a mindennapi tapasztalás. Milly szerfelett sokan szenvednek a magasb rendüek és gazdagok közül idegbajokban, és az átalános elgyengültségben. Valóban azon nevelés és az azáltal kegyelt életmód, melly illy szomoru, és a miveltebb osztályra illy aggasztó következéssel hat, megérdemli, hogy fonáknak neveztessék.
Ha a nő férfias erőre, kitartásra és bátorságra nincs is teremtve, ha a férfi munkája, foglalatossága és szerencséltetése nem osztályrésze is a nőnek: ez szép testét még sem tarthatja csupán arra, hogy azt csak aprócseprő cziczomás dolgokra tanitsa ki, más oldalról pedig olly ügyetlenül és gyakorlatlanul hagyja, mint egy még magával jól tehetetlen gyermek teste. A nőnek is kell testét használni tudni, kell rajta uralkodni igyekezni, és annak a hajlékonyságot, kitartást megszerezni; a nő nem arra van rendelve, hogy e világban nyavalyogjon, hanem hogy éljen, osztályrésze kell hogy ne görcs, hystericus gyöngeség, hanem egészség, teljes erejüség legyen, – neki nem beteges, hanem egészséges gyermeket kell a haza számára szülnie! –
Ha az ember akarja a czélt, akarnia kell az eszközt is. Azt gyógyszertárban keresni, nevetséges; az ott nem található; az sokkal közelebb fekszik hozzánk, és sokkal kevesebbe kerül. Az egész titok ennyi: naponkénti mozgás a szabadban, mozgással járó házi foglalatosság, utazás, néha fel s alájárás a hegyeken, és a torna gyakorlatok, mellylyek hasznosak, veszélytelenek és ílledelmesek; ollykor ollykor mozgással járó társasági játékok, mellyek a testet és lelket jobban megujitják, mint minden kártyajáték a világon. A torna nem egyéb mint ifjui örömtől körzött kedves munka, az az igazi előkészitő és képesitő a vidám, tevékeny, erőteli munkás életre, bármi viszonyok közé helyezze is a sors az embert.
Midőn tehát minden embert a természet olly helyzetbe tett, hogy teste nélkül semmi szerepet sem játszhatik, és senki bármi legyen, az emberi sorból ki nem léphet, azon viszonyoktól, mellyekben testénél fogva az anyagi világgal áll, magát el nem szakithatja, s a természet azért, hogy szeszélyinek s rosz szokásainak hizelegjen, törvényét meg nem változtatja; ugy elvégre ama ledönthetetlen igazság érzetére kell jutnunk, miszerint a természet az embert arra rendelé, hogy nemcsak szellemileg, hanem testileg is tevékeny, kitartó és kitürő legyen, és hogy semmi e világon, sem rang, sem gazdagság, sem becsület, sem erény meg nem oltalmazhatja azon rosz következésektől, mellyek rá a testi elkényeztetésből, tunyaságból s pangásból hárámlanak; hogy minden rabszolgák közt az a legnyomorúbb, legjobban s legszakadatlanabbul nyomott rabszolga. kinek lelke mindig teste parancsainak kénytelen engedelmeskedni, hogy a férfi lelkét illeti a lakház felett, mellyben lakik, uralkodni; hogy éles ész, becsületes sziv mellett jó ember lehet ugyan, de nem ám egész, tökéletes ember, hogy ahhoz, még a lélekjelenlét, kitartás és türelem a szenvedésben és veszélyben, nemes feládozás a szükség eseteiben, és testi tökély, ügyesség, hajlékonyság, erő és izmosság kivántatik; és hogy amazokat csak a test megedzése, emezeket csak a testgyakorlás által szerezhetni meg. – Boldog azon ifjuság, 431mellyet ez elvek áthatnak! Boldog azon ország, mellyben a nevelés-ügyet intézők ez elveket vallják és követik. – Isten áldja meg a magyar hazát!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
