Szászváros, aug. 27.
Szászváros, aug. 27.
Tegnap előtt lett volna városunkon keresztűl menendő 6 osztály gyalog székely atyafi, szám szerint: 11404 magyar érzelmű honfi. Ó-Becsére tartottak, de akir. Biztostól öt sietős sürgöny nyomán, a városunkkal szomszéd Hunyad megyei falvakba szállásoltattak. Eszékbe keblezett 2 oláh faluba is lettek volna beszállásolandók, de ismét vett ujabb sürgöny nyomán, reggel a Maros vizén sószállító hajókon indulnak Szeged alá. beszéltem velök; szorgalmas földmívelők mind, de esküt tettek legbuzgóbb imádság hangján, hogy a szabadságért készek véröket ontani. Kérdém őket: nem cserélnétek–e fel zászlótokat nemzeti lobogóval? Erős kapocskötiőket ahhoz, mondják, bomolhatatlan eskü, s visszaemlékezés azon csatákra a közelebbi török háborúsból, mellyekben a székely név dicsőítve volt, a zászló végére szeretnének nemzeti szín rózsát tenni. Mondák, hogy Gyulafehérvártt uj ruhát kaptak, mit Kossuthnak köszönnek. Nem lehet képzelni, hogy e dicső név mennyire ismeretes közöttök. Midőn a rendelés jött, hogy az itteni 2 oláh faluba is be fognak szállásoltatni, némellyektől megeredt a bujtogatás ellenünk és a székelyek ellen. Kirchner Frigyes székbító mondotta: „látjátok, oláhok, eladtátok bőrötöket a magyaroknak s ezért kell most székely katonákat tartanotok.“ Igy rendíték meg az irántunki bizodalmat, ez tény, nem rágalom, mellyet fel is jelentettünk, s olly ingerültté tették az oláhokat, hogy a Székelyekkeli szembeszállástól tartottunk. Szászok! Ez-e az olthatatlan szeretet a hon iránt? A hires bujtogató Gelteh megjött, s dicsekszik, hogy a Tájó torkolatja és Rajna két partjától igen hatalmas sereg jő őket védeni. Tán adnak ide is statariumot. A nemzeti nyelv hangja itt még nem zenghet szabadon, még le van kötve, még Salmen az úr. Brúz Lajos
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
