ERDÉLYBŐL.
ERDÉLYBŐL.
Hasztalan volt az unio. A ki a Királyhágón átjőve, a régi Erdély határára lép, kénytelen érezni, hogy egy más, az előbbinél erélytelenebb országban kóvályog. Magyarországon jóban, roszban az életnek nagyszerű működései jelentkeznek: a régi Erdélyben leginkább tespedés! Mozgást inkább csak a reactionarius működés fejt ki saját érdekében. Ha Kolosvárnak, az egykori fővárosnak, szellemét vizsgáljuk, úgy találjuk, hogy Kolosvár valamint az unio előtt, úgy szinte most is, a mágnások fényűzési fészke. Sehol a nagy Magyarországban a régit levetkezni nem tudó gróf, vagy báró olly jól magát nem találhatja, mint Kolosvártt. Itt az olygarchát ma is úgy tekintik, mint istennek különös kedvenczét, kit, ha mindjárt százszor bocsátotta is áruba kedves hazánkat, tisztelni, vagy épen leborúlva imádni kell. Én erősen sajnálom Kolosvár polgárságát, hogy nem tudja magát emancipálnia mágnások uralkodása alól, és nem tud szilárd szellemi életet fejteni ki saját körében. A civilizált világ democrata irányt kezdett követni; nekem erős hitem, hogy az emberiség ezen az úton fogja elérni boldogsága czélját. Föl tehát polgárok! kövessétek ama pályát; legyetek ti magatok urai tensorsotoknak. Ha Kolosvár polgárai az eddiginél több jeleit nem adják szellemi életüknek, akkor az ember kénytelen hinni, hogy a mi erély a martiusi és majusi napokban ott mutatkozott, azt is leginkább a három főtanodai ifjuságnak tulajdoníthatni.
Miután a jelen pillanatokban, a magyar nemzetiség forog veszélyben, föllelkesült hazafiságra leginkább a székelyföldön vagyunk jogosítva számitani. Csík- és Háromszék fegyvert viselő székelyeiről nem szólok. Én, ki nem régiben hagyám el az ország fővárosát, Budapestet, ama vidékeken nem forgottam. Egyébiránt közhir szerint, mind Csíkban mint Háromszéken, jegyezzük meg, az alsóbb rendű székelyeknél, a lelkesedés megvan. Máskép áll Maros- és Udvarhelyszék. Sokkal több pangás, mint élet, mind a két helyen. Azonban ne gondolja senki, hogy ez azért van igy, mert talán a székely elvesztette minden szellemi ruganyosságát; az egésznek oka az, hogy az erdélyi aristocratiának legnagyobb része inkább ohajtja a régi rendszer visszatérését, mint az új eszmék diadalát, s ennélfogva itt sokkal többet agitáltak a reactio, mint a szabadság ügyében. A székely nép, hogy nem eléggé lelkes, az azért van, hogy nem volt ki fölvilágosítsa, és ennek folytán feltüzelje. Lám Berzenczeinek egyetlen körútja, mint Mátyás-huszárokat toborzó kormánybiztosnak, megtette volt a kellő hatást; kár hogy nem akadtak tisztakeblű vállalkozó egyének, kik állandósítsák a székely népnél az általa fölébresztett energiát. Legközelebbről azonban ugy látszik, hogy minden értelmes egykori primor átkezdette látni, miszerint a camarilla által nemzetiségünk megbuktatása czéloztatik, és ezért azok is, kik egykor megcsontosult pecsovicsok valának, a jó ügy szolgálatára kezdettek áttérni. Egyébiránt a székely nép fölvilágositását illetőleg, legtöbbet reménylek folyó hó 16-tól, mint a mikorra székelynemzeti gyülés van hirdetve, a már 1555-ben classicussá szentelt agyagfalvi rétre. Ekkor igen is föl kell világosítani a népet a dolgok mostani állásáról. Ne essünk egyik szélsőségből a másikba. Eddig egész polgári életünk abból állott, hogy nagyokat szónokoltunk: most azok, kik legjobb hazafiaknak kivánnak mutatkozni, mind azt lármázzák, hogy ne beszéljünk, hanem tegyünk. Ez hibás instructio. Beszélni a néphez most többet kell, mint valaha; mert különben nem fogja érteni, nem fogja tudni kötelességét; lelkesülni pedig épen nem fog. Csakhogy aztán a beszédnél meg ne állapodjunk, hanem tegyünk is lehető sietséggel! Hiteles adataim vannak rá, hogy jelesen Udvarhelyszéken az újonczösszeirás s más több eljárások ellen, sok helyt, azért tört ki reactio, mert a kiküldött biztosok tetten kivánták megkezdeni a dolgot a nélkül, hogy előlegesen a népet felvilágositották volna. Vannak más, az egykori kiváltságosak hibáiból származó okai még, a népnél mutatkozó reactiónak, mellyeket jelenleg, az igerűltség kikerűlése miatt elhallgatok; mert reménylem, hogy azon okokat azok, kik mesterei valának meg fogják jövendőre szüntetni, s jelesen nem feledik, hogy az újabb törvények szerint a volt jobbágyot sem szolgálatra kényszeríteni, sem telkéről kirekesztéssel fenyegetni nem lehet; reménylem, át fogják látni, hogy sokkal jobb az elveszett robot visszaszerzésével felhagyni, hogysem még a magyar születésű és érzésű emancipált jobbágy is kényszeríttessék, igaztalan terheltetése miatt roszszellemű oláh papokhoz folyamodni tanácsadásért, mint a mi a Székelyföldön már több helyen megtörtént.
Szinte felesleges említenem, mint már tudva levő dolgot, hogy mig a nagyobb értelmiséggel biró aristocraták elmulaszták a jó ügy diadalát egész erejökkel elősegíteni: addig másfelől Urbán és a szász nemzet vezetői a reactio érdekében mindent megtettek, a mit csak tehettek: Urbán eszélyes tapintattal nyúlt a dologhoz, hogy az aristocratiát maga kezére keríthesse: kezdette a robotrendszert visszaállítani.
No de azt hiszem, felnyílik már valahára az erdélyi volt kiváltságosok szeme, s nem hisznek azon camarilla zsoldosának, a melly Gallicziában néhány forinttal vásárolta be az aristocraták fejét a felzúdított valóságos pórnéptől! – Sz. Udvarhelyt, octob. 11-kén. – Pál Rudolf.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
